A vasárnap tartott parlamenti választásokon az Osztrák Szabadságpárt kapta a legtöbb szavazatot, ezzel Ausztria is bizonyítékát adta az elmúlt években Európa-szerte jobbra tolódott politikai tendenciáknak. Herbert Kickl, a párt vezetője „a történelem egy darabkája”-ként deklarálta pártja győzelmét, mellyel „új korszakot” nyitottak, azonban a kormányzáshoz szükséges koalíció megteremtése komoly kihívást jelenthet a migrációellenes pártnak.
Az FPÖ győzelme valóban példátlan, a második világháború óta ugyanis egyszer sem fordult elő, hogy patrióta párt nyerje meg Ausztriában a választásokat. Az eredmény azonban nem okozott nagy meglepetést, már 2022 óta az FPÖ vezette a közvéleménykutatásokat és a júniusi EP választásokon is első helyen végzett. A Szabadságpárt végül csak nem sokkal előzte meg a korábban kormányzó Osztrák Néppártot és messze elmaradt a többségtől, így
biztosan koalíciós vezetése lesz Ausztriának és valószínűleg kormányon marad a konzervatív Néppárt.
A választáson meglehetősen magas, 77% feletti volt a volt a részvétel. Az FPÖ a szavazatok 28,9%-ával végzett az első helyen, ami a 183 fős parlamentben 57 képviselői széket jelent. A kevéssel elmaradt jobbközép ÖVP 26,3 %-kal 51 helyett szerzett, míg a harmadik helyen végzett Szociáldemokrata Párt eddigi legrosszabb, 21 %-os eredménye 41 széket eredményezett a mérsékelten baloldali párt számára. A liberális NEOS és a Zöldek 10 % alatt szerepeltek, hiába került a pusztító Boris vihar miatt újra előtérbe a klímaváltozás problémája, a jelenleg koalíciós partner zöld párt nem tudott előnyt kovácsolni a helyzetből.
Forrás: BBC
Annak ellenére, hogy az Osztrák Szabadságpárt öt évvel ezelőtt koalíciós kormánypártként súlyos botrányba keveredett, valamint a mai napig kísérti náci alapítói múltja, mindenképp jelentős fordulat a mostani győzelem.
A párt sikere elsősorban annak köszönhető, hogy képes volt politikai tőkét kovácsolni a bevándorlás és a megnövekedett megélhetési költségek miatti közfelháborodásból.
A 2024-es osztrák választások legfőbb témája volt a migráció, de kiemelt problémát jelent a gyengélkedő gazdaság és a növekvő infláció, valamint az orosz-ukrán háború és annak hatásai.
Herbert Kickl, az FPÖ vezetője a választóknak egy „erődített Ausztriát” ígért, amely helyreállítja a biztonságot, a prosperitást és a békét. A bevándorlás szilárd szabályozását, valamint a „remigráció” programját helyezte kilátásba, melynek keretében a menedékkérőket visszaküldené a kiinduló országukba. Ezen kívül Kickl elítéli az uniós, Oroszországgal szemben kivetett szankciókat, Ausztria semlegességére hivatkozva és azzal érvelve, hogy azok többet ártanak az osztrákoknak, mint az oroszoknak.
A párt vezetője azonban győzelme ellenére rendkívül megosztó személyiség Ausztriában. Ahhoz pedig, hogy
az Osztrák Szabadságpárt valóban hatalomra kerülhessen, mindenképpen koalíciós partnert kell találnia.
A szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek azonnal kizárták az együttműködés lehetőségét, így az egyetlen esélyt a jelenleg kormányzó ÖVP jelenti. Nem lenne újdonság a Néppárt koalíciója a radikális párttal, erre már két alkalommal is volt példa. Karl Nehammer, az ÖVP vezetője azonban kizártnak nevezte a Kicklel való összefogást, a jelölt Covid járvánnyal kapcsolatos radikális nézeteire hivatkozva.
A tavaly novemberi holland választásokon, a szélsőjobb győzelmét követően Geert Wilders hajlandó volt lemondani a miniszterelnöki posztról a kormánykoalíció érdekében. Az osztrák választások kapcsán egyes elemzők szerint inkább a politikai kérdések nyerték meg a választókat, kevésbé a személyiség. Kickl azonban többször a Hitler által is használt „Volskanzler” -ként, a nép kancellárjaként pozícionálta magát győzelme esetén, eddig nem sok jelét adva visszalépési szándékának.
Abban az esetben azonban, ha az FPÖ-nek nem sikerül partnert találnia, a Néppárt össze tud fogni a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal.
Ebben az esetben egy hárompárti koalíció jöhet létre, amire korábban nem volt példa Ausztria történetében. Ez a lehetőség azonban a küszködő német, Scholz vezette kabinetéhez hasonló, nehézkes és bizonytalan kormányzást eredményezhet, így az is elképzelhető, hogy a vereséget szenvedett Nehammernek végül fel kell adnia a tiltakozását.
Függetlenül attól, végül melyik pártok lesznek képesek kormánykoalíciót alkotni és így ki fogja vezetni Ausztriát a következő években,
az FPÖ győzelme mindenképpen egy komoly fordulatot jelez Európában.
A párt első koalíciós tagsága 2000-ben sokkolta az európai vezetőket és több ország törölte a diplomáciai látogatásokat. Európa azonban az elmúlt években sokat változott.
Olaszországban a Georgia Meloni vezette jobboldali koalíció erősen tartja magát, Németországban az AfD képes volt tartományi választásokat nyerni, és pozitív várakozással tekinthet a jövő évi szövetségi választásokra. Franciaországban Marine le Pen kezében van a nehezen összehozott új konzervatív kormány sorsa, miután pártja lett a legnagyobb egyedüli párt a Nemzetgyűlésben. Hollandiában tavaly novemberben jött el a fordulat, amikor Geert Wilders jobboldali pártja végzett az első helyen, és Közép-Európában is hasonló tendencia figyelhető meg. Robert Ficonak sikerült kormányt alakítania Szlovákiban, és a cseh önkormányzati választáson is a nemzeti erők nyertek.
Herbert Kickl-nek már több jobboldali vezető politikus is gratulált, egy esetleges sikeres kormányalakítást követően pedig az erősödő jobboldali blokk tagjaként Ausztria döntő befolyással bírhat az Unió döntéseire is. Az Európában egyre erősebb nemzeti erők elsősorban a bevándorlás szabályozása terén hozhatnak radikális fordulatot. A közép-európai régió azonban - kiegészülve egy FPÖ vezette Ausztriával - az EU ukrajnai stratégiát is nagy mértékben alakíthatja. Azonban a kormányalakítástól függetlenül az egyértelműen úgy látszik, hogy Európában a jövő a nemzeti pártoké lesz.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
