Kanada többé nem élvez védelmet a populista politikai irányvonal elől, és ezt nem másnak, mint a liberális Justin Trudeau-nak köszönheti. Benjamin L. Woodfinden, a montreal-i McGill Egyetem politológus hallgatója szerint a 2016-os amerikai elnök választás után lavinaként meginduló populista nézetekre Kanada kezdetben immunisnak mutatkozott, azonban a Trudeau által képviselt progresszív liberális irányvonal lehet a populizmus katalizátora az országban.
Többnyire semleges nemzetközi szerepvállalásával ellentétben a populizmusnak nagy múltja van a világ második legnagyobb területű országában. Kanada vezetése, az országos elit három város, jelesül Toronto, Ottawa és Montreal legjobb egyetemeiről kerül ki. Az általuk képviselt ideológiai irányzat túlnyomó részben megegyezik. A keleti elit ellen először a nyugati városok, tartományok lakosai szólaltak fel, mivel úgyérezték, hogy az ország vezetése nem fordít kellő figyelmet rájuk. Tehát a populizmus gyökerei nem máshol, mint Brit-Kolumbia es Alberta tartományokban találtak termőföldre a Konzervatív és az Új Demokrata pártok által, akik a társadalmi feszültséget időben felismerve eredményesen vívták ki a társadalom támogatását.
A politikai aréna teljes átalakulása a konzervatív Stephen Harper második győzelme után bizonyult maradandónak. Politikai szakértők nyíltan beszéltek a keleti elit végéről és a nyugati irányvonal dominanciájáról. Azonban Justin Trudeau 2015-ös győzelme megingatta a konzervatív értékek jövőbeli érvényesülésének lehetőséget.
A 2018-as tartományi választásokon viszont Kanada legnépesebb tartományának, Ontariónak egy igazi populista vezetője lett, Doug Ford (Progressive Conservative Party) személyében. Doug Ford a 21. századi populizmus megtestesült képviselője Kanadában. Ford a főiskolai tanulmányait nem fejezte be, csupán Toronto önkormányzati képviselőjeként szerzett tapasztalatot, még mielőtt Ontario tartomány első embere lett volna. Mindemellett Ford szókincse összeegyeztethetetlen a keleti elit politikusainak szókincsével, hiszen kimondja pont azt, amire gondol, mindenféle cizellálás nélkül. A Liberális Párt 2018-ban rekord számú helyet vesztett a tartományi törvényhozás színhelyéül szolgáló parlamentekben.
A populizmus térnyerése indokolható azzal a közvélemény-kutatással is, amely szerint a kanadaiak 80 százaléka szerint a politikai elitnek fogalma sincs, mik az átlag állampolgár valós, létező problémái; továbbá a kanadaiak kevesebb mint fele bízik az alkotmányos intézmények hatékony működésében.
Az elit és az állampolgárok közötti szakadék egyik eklatáns példája az elmúlt év végén bemutatott szén-dioxid adótervezet, amit a Trudeau-kormány nyújtott be és amely évi több száz dolláros adóval sújtaná a nem környezettudatosan működő gépkocsi-tulajdonosokat. Kanadaiak százezrei fejezték ki felháborodásukat, hiszen legtöbbjük még most is autóval közlekedik és más környezettudatosabb alternatíva nincs elérhető közelségben számukra.
Trudeau miniszterelnök hangvétele sem segít a helyzeten, hiszen az általa oly vehemensen elutasított megosztó politika az, amelyet ő maga is gyakorol. „Számos kanadai érzi úgy, hogy Trudeau úgy kezeli őket, mint Hillary Clinton az általa siralmas, hasznavehetetlen embereknek titulált Trump-szavazókat” − mondja a politológus hallgató.
Végezetül, a Trudeau által várt megváltás, amely a politikai párbeszéd normalizálódását tűzte ki egyik céljául, nagy veszélyben forog, és ez a veszély nem más, mint Trudeau maga. „Truedeau, aki olyannyira szeret az átlagos kanadaiakról beszélni, magát semmiképpen nem mondhatja annak, hiszen, ha nem Trudeau lenne a vezetékneve, még parlamenti képviselő se lett volna belőle” − zárja írását Woodfinden.
Szemlézte: Artner Gábor Péter
