A modern amerikai történelemben példátlan összecsapás zajlik a politikai akarat és a független monetáris politika között. A küzdelem főszereplői Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, és Jerome Powell, a Federal Reserve elnöke, akit eredetileg éppen Trump nevezett ki. Kapcsolatuk két cikluson átívelő drámája mára túlmutat a személyes ellentéteken; a tét a világ legbefolyásosabb központi bankjának intézményi függetlensége és hitele.
Amikor Donald Trump 2017-ben Jerome Powell-t jelölte a Fed élére, a piacok megkönnyebbültek. Powell, a republikánus jogász és befektetési bankár, a folytonosság ígéretét hordozta. Trump vélhetően egy hűséges, alacsony kamatokat biztosító szövetségest látott benne, aki gazdasági alapot szolgáltat a politikai céljaihoz. A mézeshetek azonban rövidnek bizonyultak. 2018-ban a Fed, a gazdaság erősödésére és az inflációs nyomásra reagálva, kamatemelési ciklusba kezdett.
Trump dühödten reagált. Megtörve egy évtizedes elnöki tabut, nyíltan és egyre durvábban támadta a saját kinevezettjét. A Twitteren (ma X) „őrültnek” nevezte a Fed politikáját, és folyamatosan nyomást gyakorolt a kamatvágások érdekében. A konfliktus 2019 augusztusában érte el a csúcspontját, amikor Trump egy hírhedt bejegyzésben tette fel a kérdést: „Ki a nagyobb ellenségünk, Jay Powel (sic) vagy Hszi elnök?” Ez a pillanat mélyen szimbolikus volt: egy amerikai elnök a saját jegybankelnökét egy geopolitikai riválishoz hasonlította. A COVID-19 pandémia idején kötött átmeneti „fegyverszünet” – amikor a Fed a gazdaság megmentése érdekében példátlan mértékű pénzügyi ösztönzésbe kezdett – csak ideiglenesen fedte el a mélyben húzódó törésvonalakat.
Trump második ciklusa a konfliktus kiéleződését hozta. 2025 nyarára a támadások szintet léptek. Trump már nemcsak kritizálja, hanem aktívan igyekszik aláásni Powell tekintélyét és legitimitását.
A Truth Social platformon „Jerome ‘Túl Késő’ Powell”-nek és „bolondnak” nevezi, nyilvánosan követeli a lemondását és az alapkamat 1%-ra csökkentését. A nyomásgyakorlás személyesebb formákat is ölt, például egy kézzel írt üzenet formájában, amelyet az elnök küldött a Fed-elnöknek.
Ez a stratégia tökéletesen illeszkedik a „Project 2025” néven ismert konzervatív terv kereteibe, amely a szövetségi bürokrácia, beleértve a Fed hatalmának drasztikus megnyirbálását tűzte ki célul. A háttérben meghúzódó irónia, hogy a Fed mostani magas kamatkörnyezete éppen a Trump első ciklusa végi és a pandémia alatti hatalmas fiszkális és pénzügyi ösztönzők által is gerjesztett, 40 éves csúcsra emelkedő infláció elleni küzdelem következménye. Trump lényegében azért támadja a Fedet, mert az a tüzet próbálja oltani, amelynek meggyújtásában ő maga is segédkezett.
A Trump–Powell csata kimenetelétől függetlenül a kár jelentős része már megtörtént. Trump elnöksége végérvényesen megváltoztatta a Fehér Ház és a Fed viszonyát.
A jegybank függetlensége, amely korábban megkérdőjelezhetetlen alapvetés volt, mára a politikai sárdobálás mindennapos témájává vált. Ez a legveszélyesebb következmény. Egy központi bank legfontosabb eszköze a hitelessége; ha a piacok és a közvélemény azt feltételezik, hogy a döntései nem szakmai meggyőződésen, hanem politikai nyomáson alapulnak, akkor a monetáris politika elveszíti hatékonyságát. Az inflációs várakozások elszabadulhatnak, a hozamok emelkedhetnek, és a gazdasági stabilitás megrendülhet.
Trump egy veszélyes forgatókönyvet teremtett a jövő elnökei számára. Normalizálta a Fed nyílt támadását, ami a jövőben arra ösztönözhet másokat is, hogy politikai fegyverként használják a jegybankot. Milyen eséllyel hoz majd egy jövőbeli Fed-elnök népszerűtlen, de gazdaságilag szükséges döntést (például egy markáns kamatemelést), ha tudja, hogy ezért az elnök részéről megsemmisítő politikai támadás éri?
A konfliktus globális hatásai is beláthatatlanok. Az amerikai dollár világpénz szerepe és az amerikai államkötvények biztonságos menedék státusza azon a bizalmon alapul, hogy az USA intézményrendszere stabil és kiszámítható.
Egy politikailag irányított Fed ezt a bizalmat ássa alá, ami hosszú távon az Egyesült Államok globális pénzügyi hatalmának gyengüléséhez vezethet.
Forrás: World Gold Council
Jerome Powell mandátuma 2026-ban lejár. A valódi kérdés nem az, hogy kibírja-e addig, hanem az, hogy mi jön utána. A Trump és Powell közötti harc valójában egy csata a jövőért: egy olyan jövőért, ahol a jegybankot a gazdasági adatok és a hosszú távú stabilitás vezérli, vagy egy olyanért, ahol a rövid távú politikai érdekek diktálnak. A válasz meghatározza majd az amerikai és a világgazdaság következő évtizedét.
Szemlézte: Sápi Mátyás
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
