Donаld Trump elnök hosszú ideje igyekszik távolságot tartani az Epstein-ügytől. Az elmúlt években következetesen kerülte, és igyekezett lekicsinyíteni ezt a republikánus szavazóknak jellemzően fontos témát, néha úgy téve, mintha az egész Epstein botrány egy régi, már senkit nem érdeklő történet lenne.
Ehhez képest kifejezetten éles kommunikációs váltás, hogy november 14-én egy Truth Social posztban bejelentette: arra utasította az Igazságügyi Minisztériumot, hogy vizsgálja át Epstein kötődéseit több ismert demokrata politikai és üzleti szereplőhöz, köztük Bill Clintonhoz, Reid Hoffmanhoz és Larry Summershez, valamint olyan cégekhez, mint például a J.P. Morgan befektetési bank.
A fordulat mögött nagyon is konkrét politikai helyzet áll. A CNN szerint Trump tanácsadói az elmúlt hetekben egyre határozottabban jelezték neki, hogy a korábbi stratégia – vagyis az, hogy egyszerűen nem reagál az Epstein-ügy újabb hullámaira – hátrányosan sül el.
A csapatában is felmerülhetett, hogy a „hallgatunk és túllépünk rajta” típusú hozzáállás csak erősítette a körülötte lévő bizonytalanságot, és Donаld Trump több republikánus szövetségese is jelezte: ez így nem tartható.
A helyzetet csak még feszültebbé tette, hogy november 12-én a Képviselőházban sikerült összegyűjteni a szükséges 218 aláírást ahhoz a discharge petition-höz, amely automatikusan napirendre kényszeríti az Epstein-akták nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatot. Innentől nem az egyes bizottságokon múlik, mikor szavaz a Képviselőház, nem lehet tovább elnyújtani azt különböző halasztó technikákkal.
A petíció mögött egyre erősebb kétpárti nyomás áll. A közelmúltban az egyik kongresszusi bizottság újabb Epstein-levelezéseket publikált, amelyekben Epstein név szerint utalt Trumpra is és - habár ezek semmilyen konkrét bűncselekményt nem állítanak - ezzel az úgy újra felszínre került, ráadásul rögtön Trump nevével együtt. A botrány tehát újra a politikai tematika része lett, Trump most ennek a nyomásnak próbál elébe menni.
A retorikai váltás célja egyértelmű: a fókuszt saját érintettségéről másokra irányítani. A hangsúly így már nem azon van, hogy neki volt-e köze Epsteinhez, hanem azon, hogy „miért nem vizsgálták meg elég alaposan” az ügy demokratákhoz kötődő szálait.
Ez politikailag sokkal kényelmesebb pozíció, és egyben egyfajta kontrollvisszavétel is a történet felett. Védekezésből támadásba tud váltani, amelyben az amerikai elnök amúgy is jeleskedik.
A kongresszusi szavazás azonban ettől még külön pályán fut, és jó eséllyel eldől még az év vége előtt. Ha a törvényjavaslat átmegy, a DOJ-nak meg kell nyitnia a dokumentumok jelentős részét, ami elkerülhetetlenül új kérdéseket hoz majd felszínre. Ugyanakkor ez nem jelent automatikus jogi következményeket egyetlen érintett számára sem. Fontos különválasztani, hogy a nyilvánosságra kerülő iratok nem bizonyítékok, hanem vizsgálati vagy peranyagok – a tartalmuk értelmezését ezért óvatosság kell, hogy kísérje.
Trump kommunikációs váltása tehát inkább politikai logikát követ, mintsem jogi szükségszerűséget. Az Epstein-ügy újra előtérbe került, és a Fehér Ház számára ez komoly kockázatot jelent. A mostani stratégia lényege, hogy az elnök ne sodródjon az eseményekkel, hanem maga alakítsa a kereteket. Hogy ez mennyire lesz sikeres, az az amerikai társadalmi reakción és a következő hetek kongresszusi döntésein is múlik.
Egy dolog biztos: a dokumentumok esetleges kiadása új szakaszt nyitna az Epstein-ügy történetében. Trump pedig most először nem eltolni próbálja magától a témát, hanem ha már tematizálódott, akkor fegyverként forgatja majd. A kérdés most már nem az, hogy beszélünk-e róla, hanem az, hogy milyen irányt vesz a politikai értelmezés, amikor a nyilvánosság elé kerülnek az iratok, és persze az is, hogy mi is van valójában ezekben a bizonyos fájlokban?
Szemlézte: Binder Bálint István
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
