F. A. Hayek 1944-ben megjelent művétől kezdődően, majd Reagan elnöksége alatt vált domináns politikai irányzattá a konzervativizmus Amerikában. Trump viszont egy korszak végét jelentheti − írja Donald Devine, a The American Conservative honlapján megjelent, „The Secret of Trump’s Success” című írásában.
„Hogyan válhatott konzervatív párt elnökaspiránsává egy olyan személy, aki láthatóan nem konzervatív? A valóság az, hogy konzervatív értelmiségiek és vezetők évek óta azon dolgoznak, hogy a konzervativizmust semmitmondóvá tegyék, így szükségszerűen feltűnhetett egy sarlatán” − írja elemzésének bevezetőjében Devine, a Fund for American Studies vezető professzora.
„Mit jelent manapság a nagyközönség számára a konzervativizmus?” Egy csapat mérges férfi és nő a Fox News műsorában olyan közhelyekről beszél, amik mindenki számára teljesen nyilvánvalóak. A rádióműsorokban némileg több idő áll e közszereplőknek a gondolataik kifejtésére, azonban a szerző úgy véli, a sajtóban tett nyilatkozatok Twitter-bejegyzések szintjén állnak. A vissza-visszatérő „szlogenek” között ott találhatók az adócsökkentésre vonatkozó célkitűzések, az állam hatalmának visszaszorítása és más hasonló konzervatív ideológiából fakadó értékek. Azonban ezeket ki ellenezné?
A cikk alapján a következő üzeneteket fogalmazzák meg a konzervatívok: kritika Obama bármilyen cselekedetével szembe, illetve bármely csoport irányába, amely támogatja az elnököt; dühös elégedetlenség a Kongresszusban ülő konzervatívokkal szemben, mert azok nem próbálják „legyőzni az elnököt”; valamint elégedetlenség a Legfelsőbb Bírósággal szemben is. Azonban a szerző úgy véli, több minden van, ami okot adhat az elégedetlenségre. Példaként említi a különféle jogosultságokat, amelyek bankcsődöt eredményezhetnek, a szabályozásokat, amelyek „megölik a gazdaságot és a munkahelyeket”, miközben a FED kamatpolitikáján keresztül aláássa a dollár árfolyamát, valamint a bürokrácia túlterheltségét, ami a rendszer hatékony működését hátráltatja.
Ezek alapján jogosnak tartja a szerző feltenni azt a kérdést, hogy miután Donald Trump is ugyanezeket a problémákat fogalmazza meg beszédeiben, miért ne támogatnák? Népszerűsége révén a tájékozatlanok és politika iránt közömbösek támogatják Trumpot. „Talán Trump szereti a nagy kormányzati programokat? Az Obamacare mégsem olyan rossz? Nagyobb hatalmat akar az elnöknek?”
Hogyan nyer meg mégis konzervatívokat pártfogóinak Trump? A meghatározó konzervatív National Review főszerkesztője eleinte üdvözölte Trumpot az elnökválasztási versenyben, mondván, hogy ő az, aki nyíltan beszél a társadalmat megosztó problémákról (habár később opportunistának nevezte). Az American Conservative Union egyik volt elnökének támogatását is elnyerte az ingatlan-befektető, miután ötvenezer dollárt adományozott a szervezetnek. „Ezek után ki mondhatná, hogy Trump nem konzervatív?” − érvel a szerző.
Az elemzés szerint a konzervativizmus F.A. Hayek Út a szolgaságig című, 1944-ben megjelent könyvéig alig létezett az Egyesült Államokban. Ez a mű szolgált alapul a modern konzervativizmusnak. Frank Mayer és Russell Kirk, valamint William F. Buckley ezután létrehoztak egy szellemi folyóiratot az ’50-es években abból a célból, hogy a filozófiát politikailag releváns formába öntsék. A szerző írásából kiderül, hogy ezt követően ennek az irányzatnak a hívei végül sikeresen hoztak létre különböző kulturális és politikai szervezeteket, intézményeket, amelyekből kinőtt az új, konzervatív republikánus mozgalom és párt-
Donald Devine úgy látja, hogy mindezen erőfeszítések sikeresek lettek, de „évekig világos volt, hogy a konzervativizmus elvesztette társadalmi bázisát. Trump egyszerűen lezárta ezt a mozgalmat”. Bebizonyította, hogy a jelszavak nem egyesítenek, azok önmagukban nem elegendőek a győzelemhez, valamint a média is úgy állította be, mintha „ez a színjáték volna a konzervativizmus lényege”.
Írásában a szerző felhívja a figyelmet a már említett adócsökkentésre, mint a republikánus vezetők közösen elfogadott célkitűzésére, azonban hangsúlyozza, hogy Ronald Reagan első elnökségének legelején kijelentette, nem fogja csökkenteni az állami kiadásokat és az adókat, ellenben az emberekért fog kormányozni. „A jelszavak mögött egy átfogó filozófia húzódott meg. Ez az, ami azóta elveszett.”
A Fund for American Studies vezető professzora végül arra jut: a konzervativizmusnak ismét a tradicionalista és a szabadelvűbb irányzatait kellene egységbe forrasztania. A különböző irányzatok (neo-, szociál-, plaeo- és reformkonzervativizmusok) elhajlanak a konzervativizmus alapvető eszme-és értékvilágától. „Míg Buckley és Reagan sokat taníthatna a mozgalomnak, a körülmények megváltoztak és más elsődleges szempontok kerültek előtérbe.” Ami Trump sikerét illeti, azért nevezhető szerencsés körülménynek, mert „a konzervatív értelmiségiek ismét elkezdenek gondolkodni, és rájönnek, a jelszavak nem elegendőek” − zárja gondolatait a szerző.
Árpási Botond
