Hillary Clinton és a Demokrata Párt gazdaságpolitikáját vizsgálja Ralph Benko a Spectatorben megjelent cikkében. Habár Hillary Clintont nem tartja kommunistának, úgy gondolja, az általa képviselt progresszivista irány a társadalmi igazságosságot gyakran a szabadság elé helyezi. A hitelezés jegybank általi felügyeletét, a progresszív adórendszert és a halálozási adót a Kommunista kiáltvány követeléseivel egybecsengőnek tartja Benko.
„Hillary Clinton nem kommunista” – állítja Ralph Benko. Ugyanakkor szerinte mindenképpen balra húz. De mi is az a baloldaliság? Sok fokozata van, a nyílt kommunizmustól kezdve a szocializmuson és szociáldemokrácián keresztül a progresszivizmusig. Benko a Kommunista kiáltványhoz visszanyúlva kiemeli a kiáltvány tíz pontját és annak „despotikus” megvalósítási terveit.
Az amerikai Kommunista Párt Hillary Clintont támogatja: Clintonnak van az eddigi legprogresszívebb víziója Amerika jövőjéről. A tervei között van a minimálbér 15 dollárra emelése, a hitel és tandíjmentes felsőoktatás és az általános egészségügyi ellátás. A szakszervezetek, színes bőrű közösségek, diákok, nők, és az új „politikai forradalom” tagjai a népszerűsítésével segíthetnek Clintonnak a bejutni a Fehér Házba – idézi Benko a People's Worldöt, a kommunisták hivatalos „propaganda orgánumát”. Habár Hillary Clinton Benko szerint nem kommunista, a Demokrata Párttal a kommunista kiáltvány számos követelésének élharcosa. Ez nem vörösüldözés, csupán az igazság felismerése – írja a szerző.
„Mindannyian a szabadságra és igazságra esküdtünk fel” – írja Benko, miközben a progresszivisták elköteleződése a társadalmi igazságossághoz gyakran a szabadság fölé kerekedik. Fel kéne ismernie a demokratáknak, progresszivistáknak és szocialistáknak a Kommunista kiáltványból nyert inspirációjukat, vagy legalábbis a programjuk hasonlóságait.
A magát ősi antikommunistának tartó Benke a szocializmus gazdasági bukását Mises 1922-es könyvére hivatkozva a központi tervezésre vezeti le. Ugyanakkor meg kell hagyni, hogy Karl Marxnak néha igaza van – folytatja gondolatmenetét Benke. Szerinte a demokraták tanulhatnának Marxtól. Az aranyalap megfelelő bevezetése egyáltalán nem munkásellenes, ez egy olyan kérdés amiben a jobb- és baloldal konszenzusra juthatna.
Hillary Clinton pártjának gazdaságpolitikája a ténylegesen a Kommunista kiáltvány három fontos pontját tükrözi. A gazdagok kemény megadóztatása a cél a meredeken növekvő adókulcsok által. A tőke elkobzását tükrözi a halálozási adó. A hitelezés központosított, állami felügyeletét végzi a „független”, de valójában állami irányítás alatt álló központi jegybank. Hillary Clinton nem kommunista. Az irányvonala viszont a Kommunista kiáltvány pontjait követi. A gyakorlatba pedig már bebizonyosodott: ez egyáltalán nem szolgálja, hanem éppen rombolja az igazságosságot.
Szemlézte: Szászi Áron
