Az Egyesült Államok a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és Kelet-Európában is aktívan részt vesz a nemzetközi politika alakításában. De melyek az amerikaiak céljai ezekben a térségekben? Michael D. Weiss oknyomozó újságíró magyarországi látogatása alkalmával a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatóival vitatta meg ezeket a kérdéseket - elsősorban Ukrajnára koncentrálva.
Michael D. Weiss külpolitikai újságíró, aki egy ISIS-ről szóló könyv társszerzője és éppen egy orosz hadseregről szóló könyvön dolgozik. Az Egyesült Államok Nagykövetségének meghívására érkezett Magyarországra, és más rendezvények után a Danube Institute vendége is volt 2022. június 9-én, hogy megvitassa, hogy „ugyan mi a fenét is csinál az Egyesült Államok” ahogy John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke fogalmazott a rendezvény elején. Michael D. Weiss beszélgetőpartnere volt Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója, valamint Eszterhai Viktor, ugyanazon intézet kutatója, Kína-szakértő, a Corvinus Egyetem adjunktusa. A beszélgetést Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute kutatási igazgatója moderálta.
A résztvevők először is leszögezték, hogy
Amerika elsődleges külpolitikai riválisa Kína, és erre igyekszik koncentrálni az erőforrásait.
Közép-Ázsia, a Közel-Kelet és Kelet-Európa másodlagos hadszínterek ehhez képest. Eszterhai Viktor elmondta, hogy az amerikai külpolitika 2008-tól tekinti ellenfélnek Kínát, és 2014-től Oroszországot. Első esetben a nagy gazdasági világválság alatt váratlanul megerősödő Kína volt a vészjelzés, a második esetben a Krím megszállása az oroszellenes ukrán forradalmat követően.
A beszélgetők leszögezték, hogy a Biden-adminisztráció a Trump-elnökséghez hasonló álláspontot foglal el ebben a kérdésben, és nem következett be döntő külpolitikai fordulat. Ugrósdy Márton szerint az Oroszországgal való kemény szembenállás elsősorban annak a következménye, hogy
az amerikai külpolitika mai alakítói hidegháborús mentalitásban felnőtt emberek, akik természetes ellenségnek tekintik Oroszországot, és szinte alapvetőnek a vele való szembenállást.
Ezzel szemben Weiss azzal érvelt, hogy Amerika és Oroszország jelenlegi konfliktusának fő oka éppen az, hogy Amerika túlságosan biztos volt abban, hogy a nagyhatalmi vetélkedés kora már nem tér vissza, és óvatlanul cselekedett a külpolitikában, nem kezelve megfelelően Moszkvát. Elmondta: Amerikának a most kialakult konfliktust mindenképpen le kell zárnia minél hamarabb, hiszen a szankciók miatt kialakult gazdasági válság komolyan fenyegetheti a Biden-adminisztráció választási esélyeit.
Ugrósdy Márton hozzátette, hogy Európában is hasonló hatások várhatók.
A német kormánykoalíció, amelynek a Zöldek is tagjai, például egészen biztosan széthullana, ha újra kellene indítani az atomreaktorokat,
ha úgy tűnik, hogy a tél folyamán Németország nem tudja máshogy megoldani az energiaellátást.
Bendarzsevszkij Anton kérdésére válaszolva Michael D. Weiss elmondta, hogy jóllehet a hírekkel ellentétben 2016-ban nem nevezte terrorista államnak Oroszországot, most már így tesz. Ezt elsősorban az orosz titkosszolgálat által európai területeken elkövetett szabotázsakciók miatt teszi. A Novicsok vegyi fegyver angliai bevetése egy emigráns meggyilkolására, bolgár fegyverkereskedők elleni merénylet, és cseh fegyverraktárak felrobbantása mind-mind terrorcselekménynek számít szerinte. Ugrósdy Márton és Eszterhai Viktor rámutattak azonban, hogy törvénytelen eszközöket minden hatalom használ céljainak elérése érdekében. Az újságíró ragaszkodott ahhoz, hogy a Nyugat akciói mégis kevésbé számítanak elítélendőnek, hiszen többnyire kevésbé céloztak civileket.
Később egy közönségből érkező kérdés miatt is hasonló problémával szembesült. A kérdés szerint Abraham Lincolnnak az amerikai polgárháború elején elszakadt déli államok elleni támadása és Ukrajna megtámadása is csak egy birodalom fenntartását célozta, mások akaratának semmibe vételével: mi hát a különbség? Weiss csak részben tudott válaszolni a kérdésre, elsősorban azt érzékeltetve, hogy nagyon fontos, mennyire veszélyezteti egy akció a fennálló nemzetközi rendet. Ukrajna megtámadásához hasonlót Lincoln Kanada megtámadásával követhetett volna el.
Az ukrajnai háború megoldásával kapcsolatosan Ugrósdy Márton megjegyezte, hogy
az ukránok valószínűleg csak formálisan követelik a Donbasz és a Krím visszavételét, valójában nem akarnak ilyen színtiszta orosz lakosságú területeket integrálni.
Leszögezte: egyetlen EU-s állampolgárt sem akarnak Ukrajnáért áldozni, addig fogják támogatni Kijevet, amíg az a Nyugat számára hasznosnak bizonyul.
A külpolitika magyar szakértői és Mr. Weiss nem tudtak a rendezvény során sok optimizmussal szolgálni, de mindenképpen kiemelték azokat az elemeket, amelyeket a továbbiakban figyelemmel követve lassan kirajzolódhatnak az újságolvasó szeme előtt is Amerika külpolitikájának irányvonalai és Kelet-Európa további sorsa.
Írta: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
