Tunéziába látogatott Ban Ki-moon, az ENSZ elnöke, hogy részt vegyen a munkaerőpiac jövőjéről szóló tárgyaláson és gratuláljanak Beji Caid Essebsi elnöknek az ország demokratikus fejlődéséhez, melyben nagy szerepet játszott az ország legnagyobb iszlamista pártja, az Ennahda – írja Karina Piser a Foreign Policy-ben.
A 2011-es tunéziai népfelkelés után a világi pártok azonnal lejáratókampányba kezdtek a korábban, Ben Ali egyeduralma alatt illegalitásba kényszerült Ennahda tagjai ellen, vallási fanatikusoknak nevezve őket. A párt vezetése azonban racionálisan viselkedett. Készek voltak engedményeket tenni és kampányukat a korábbi rezsim elnyomó módszereivel való szakításra építették. Végül egyedül az Ennahda kampánya nem a vallásra vagy annak veszélyeire alapult, és megnyerték az első választást.
A párt hatalomra kerülése után, az alkotmányozási folyamat során felszínre kerültek a belső ellentétek. Két hónap munka után nyilvánosságra hoztak egy vázlatot, amely a saríát jelölte meg a tunéziai törvények fő forrásaként. Ezt azonban sokan nem nézték jó szemmel, és ahogy megerősödtek a kritikák, kitörölték a saríát az alkotmányból. Azonban nem sokkal később a párt egy törvényhozója mégis azt javasolta, hogy az alkotmány tekintse bűntettnek az istenkáromlást.
Kritikusai azzal vádolták az Ennahda-t, hogy az iszlám és az állam szétválasztásában mutatott bizonytalankodása csak színjáték, hogy mérsékeltnek tűnjenek, miközben kiszolgálják a konzervatív szalafista szavazókat. Piser szerint az igazság az, hogy az Ennahda egy sokrétű párt volt, amely egyszerre igyekezett belső konszenzust teremteni és minél szélesebb rétegeket megszólítani. Amikor egy 2012-es gyilkosságsorozat állásfoglalásra kényszerítette a kormányt, az Ennahda felszólalt a szalafista dzsihadista csoportok agressziója ellen, és a legnagyobbat terrorszervezetnek nyilvánították. Amikor 2015 márciusában 21 áldozatot követelő terrortámadás érte a Bardo Nemzeti Múzeumot, az Ennahda rögtön szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezetett be, majd még szigorúbbakat, amikor három hónappal később egy az Iszlám Államhoz köthető csoport is támadást hajtott végre egy sousse-i üdülőtelep ellen.
A Foreign Policy szerzője szerint az Ennahda fontos szerepet játszott Tunézia demokratikus intézményeinek kiépítésében és példát mutatott világi vetélytársainak kompromisszumkészségből. Piser úgy látja: hitelesen képviselték ideológiájukat egy modern állam politikai keretei között, ezzel megmutatva, hogy lehet helye egy iszlamista pártnak egy liberális demokráciában.
Daniel Corsano
