Blog

Úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán háború beragadt a sárba

Az időjárási körülmények, amelyek a leginkább képesek hatni a háború alakulására, most is a védekező félnek kedveznek. Az irdatlan mennyiségű esőzés gyakorlatilag sártengerré alakította a háborús övezetet. Az úgynevezett raszputyica időszaka köszöntött be, amelynek köszönhetően egyik fél sem képes…

Az időjárási körülmények, amelyek a leginkább képesek hatni a háború alakulására, most is a védekező félnek kedveznek. Az irdatlan mennyiségű esőzés gyakorlatilag sártengerré alakította a háborús övezetet. Az úgynevezett raszputyica időszaka köszöntött be, amelynek köszönhetően egyik fél sem képes jelentősen változtatni a jelenlegi front arculatán.

A járhatatlan utak mellett lecsapott a hóvihar is. Így a villamoshálózatra mért természeti csapás is komoly nehézségeket okoz a feleknek. Megnehezítve bármilyen katonai művelet kivitelezését, nem beszélve a polgári lakosság mindennapjairól.

Ukrajna területének csaknem 70%-a megművelhető terület, vagyis az ország nagy része síkság. Ez ugyan alkalmas lehet támadó műveletek levezénylésére, viszont a kiépített infrastruktúra hiánya komoly problémákat jelent. Már a II. Világháború során is nehézségekbe ütközött a német támadó hadsereg. Annak ellenére, hogy a Wermacht akkoriban jelentős csapatokat mozgósított Ukrajna ellen (Kijev bevételében 550 ezer német katona vett részt), a sár, vagyis a raszputyica komoly hátráltató tényező volt. Hasonló a helyzet most is. Kijevnek a 2022-es orosz támadás kezdetén hatalmas segítség volt a sártenger. A támadó orosz fél ugyanis egy villámháború keretében, vagyis mobilis és nehéz technikával tervezett gyors átütő sikert aratni. Ez azonban csúfos kudarcba fulladt. Elég, ha a kijevi visszavonulásra gondolunk.

A sár, mint lassító tényező jelentős időt adott a felkészületlen ukránok számára. A városokban kiépített gyors védelmi állások, a mobilizáció pedig megfogta a korlátozott számú orosz haderőt. A sár továbbá előrevetítette az oroszok egyik legnagyobb gyengeségét, a logisztikát.

A kocka megfordult, amikor az ukránok vették át a kezdeményezést az oroszoktól. A harkovi ellentámadás, majd a nyugati készletekből felállított és pihentetett ukrán dandárok potenciális képessége miatt pedig a Nyugat nagy elvárásokat támasztott Kijevvel szemben. Azonban a már régóta beharangozott ellentámadás komoly sikereket nem tudott elérni, ugyanis az oroszok rendkívül jól kiépített védvonala (Szurovikin-vonal többlépcsős szerkezete) képes volt megállítani az ukrán támadást. A lelassulás pedig köszönhető volt a nyugati eszközök kis mennyiségének, a védelmet elősegítő eszközök térhódításának (drón technológia), illetve az ősszel bekövetkező esős időnek. Így az ukránok egyszerűen nem tudtak tovább haladni Melitopol irányába.

Ugyanis egy harckocsi, vagy egy gyalogsági harcjármű legnagyobb előnye a mobilitás és a védelem. A nyugati eszközök a nagyobb védelem miatt pedig akár 20-30 tonnával is többet nyomnak, mint szovjet, vagy orosz vetélytársaik. A nagyobb súlyú eszközök használata egy kevésbé kiépített infrastruktúrában komoly kihívást jelent.

Valerii Zaluzhnyi vezérezredes, az ukrán fegyveres erők vezérkari főnöke egy esszében fejtette ki véleményét a konfliktus alakulásáról. Véleménye szerint a háború befagyott. Az első világégéshez hasonlóan a védelmi képességeket nem tudta meghaladni a támadáshoz szükséges technológia. Sőt, a drónok terjedése a védekező felet segítette (felderítés, nehéz eszközök megsemmisítése stb…). Kifejtette, hogy rövidtávon nem valószínű egy jelentős és mély áttörés egyik fél részéről sem, viszont kihívásként értékelte, hogy az újabb konfliktusok berobbanását követően a nyugati hatalmak figyelme sokkal inkább a közel-keleti válságokra terelődik. A Nyugat esetleges „kihátrálása” esetén pedig jelentősen csökkenne Kijev esélye a „mindent vissza” politika elérésére.

Habár úgy tűnik, hogy a front megrekedt, ez nem jelenti azt, hogy a felek ne próbálkoznának további támadásokkal. Az oroszok jelenleg Avdijivka városa ellen kísérleteznek, rendkívüli veszteségek árán. A település több szempontból is kulcsfontosságú. Egyrészt innen tüzérséggel elérhető Donyeck városa. Ilyen szempontból pedig az orosz nacionalista érzelmek is elősegítik a támadás erőltetését. Elfoglalni a várost, ahonnan az ukránok lőtték a Donbasszt. Avdijivka elfoglalása nélkül ráadásul nem lehet előrehaladni Donyeck megyében.

Az oroszok által tartott „népszavazás” keretein belül annektált négy megye adminisztratív területeit mai napig nem sikerült Moszkvának bevenni. Donyeck, Herszon és Zaporizzsja megyék nagy része mai napig ukrán kézen van.

A front tehát látszólag befagyott, azonban – ahogyan írtuk - kisebb műveleteket mindkét fél hajlandó még bevállalni. Ugyanis a nagy sár (raszputyica) idején támadó műveletek kivitelezése rendkívüli veszélyekkel jár, így az évben nagy valószínűséggel nagy műveletekre nem lehet már számítani. Ameddig fel nem szárad a sár, addig nincs lehetőség a páncélos erők nagy erejű mozgatására. Az őszi esőzések és télvíz idején szinte lehetetlenné válik a manőverezés az ukrán saras földeken. A raszputyica, így a védekező félnek kedvez, ugyanis ezzel időt lehet nyerni, vagyis lehetőség van védelmi vonalak kiépítésére, átcsoportosításra, mobilizációra. Az időjárás mellett a háború során használt eszközök is a védekezést tudják elősegíteni. Így a drónok a felderítésben, az irányított páncéltörő rakéták és a tüzérség a beragadt tankok kilövésében, illetve a földi aknák a csapdák felállításában segíthetnek. Nem beszélve a kazettás lőszerről, amellyel az ukránok rendkívül hatékonyan tudnak orosz konvojokat kilőni. Habár ezt a rettenetes fegyvert mind a két fél használja.

Szemlézte: Szabó Bence

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon