Rendkívül éles a megosztottság Trump támogatói és kritikusai között. Lángra lobban-e a két tábor közötti feszültség? William S. Smith a politikailag mélyen megosztott Egyesült Államok lehetséges jövőjéről ír az American Conservative-ban.
A szerző szerint az elnök kritikusai egyenesen megvetéssel gondolnak Trumpra, és ezt az elnök zabolátlan kommentjei még jobban felfokozzák. Szinte tapintható a feszültség a két tábor között, és hamarosan nagy összecsapás várható, hiszen a két oldal nemcsak nem egyezik meg, hanem egyenesen illegitimnek tartja a másikat.
Smith meglátása szerint Trump viselkedése nem méltó a tisztséghez, amit visel, pedig az illendőség bizonyos mértékű betartása a Fehér Ház számára is elengedhetelen, hiszen végeredményben a vezetők jelleme a politikai rendet is befolyásolja egy demokráciában, mint ahogy más kormányzati formákban is.
Valójában azonban nemcsak Trump személye osztja meg a szemben álló táborokat: a probléma gyökere az, hogy két homlokegyenest mást valló polgári szemléletről van szó a felek esetében. Amerika megszűnt egységes országnak lenni, hiszen a két tábor különböző szimbólumokon keresztül látja nemzeti történetét.
Smith szerint az 1960-as évek óta az amerikai felsőoktatás radikális és posztmodern kulturális narratívákon keresztül oktatta Amerika vezetőit: célja az volt, hogy a jövő vezetőit érzékenyítse a faji, nemi, és osztálykérdésekre, valamint felhívja a figyelmet olyan globális kihívásokra, mint például a klímaváltozás. Az elit oktatásban úgy ábrázolják Amerikát, mint akadályt az elnyomott kisebbségek felemelkedésében, és mint világmértékű válságok kiváltóját. Ennek politikai kifejeződése a Demokrata Párt identitásában történik.
Ezt a narratívát azonban megveti Trump és támogatói köre. Szerintük a globalizmus és a multikulturalizmus, valamint a politikai korrektség ellentmond a hazafiasságnak, és támadást jelent az amerikai kollektív emlékezet számára. Ez a csoport a hagyományos amerikai értékekre támaszkodva szeretné „ismét naggyá tenni Amerikát”.
Trump, szavazóbázisát ismerve politikai tőkét tud kovácsolni ebből a világnézetből. Gondoljunk az NFL-játékosok körül kialakult botrányra, vagy a „fake news” elleni hadjáratra.
Míg a politikai elit eltávolodott kulturális örökségétől, méltatlannak tartva azt, addig Trump szavazói nem szeretnének elszakadni a nemzeti és vallásos szimbólumaiktól és hagyományaiktól. Az elit és Trump szavazóbázisa különböző morális univerzumokban élnek, és azért is különösen aggasztó az ellentétük, mert túlmennek az egyszerű politikai összetűzésen, és mára egzisztenciális szembenállás tapasztalható közöttük.
Smith baljós kimenetelre figyelmeztet a két oldal szakadása között, hiszen egyik oldalt sem a jóhiszeműség és mérséklet vezéreli. Elég egy szikra, ami lángra lobbanthatja Amerikát: ilyen lehet a Mueller-féle nyomozás, amit Trump és hívei arcátlan puccskísérletnek tekintenek, mert szerintük egy demokratikusan megválasztott elnök törvénytelen elmozdítására irányul.
Smith szerint Trump féktelenségét és az ellentábora rosszindulatát figyelembe véve vajmi kevés esély van a kiegyezésre. Vajon ki lesz a hibás, ha az ország lángba borul? A ’60-as és ’70-es évek forradalmárai, akik elkezdték megfosztani hazájukat történelmüktől és hagyományaitól, vagy az ellenforradalmárok, akik visszakövetelik a régi értékeket?
Szemlézte: Gyarmati Emese
