Blog

Újabb dél-amerikai országot tesz tönkre a helyi baloldal

Venezuela után úgy tűnik, Peru is teljes káoszba fullad, miután a korábbi, korrupt kormányokat megunva a helyiek tavaly egy lelkes baloldali politikust ültettek a limai elnöki székbe. Mint kiderült, a helyi baloldal nemcsak, hogy még korruptabb, hanem inkompetens is - adja hírül a Foreign Policy.

Venezuela után úgy tűnik, Peru is teljes káoszba fullad, miután a korábbi, korrupt kormányokat megunva a helyiek tavaly egy lelkes baloldali politikust ültettek a limai elnöki székbe. Mint kiderült, a helyi baloldal nemcsak, hogy még korruptabb, hanem inkompetens is - adja hírül a Foreign Policy.

Peru egész történelme során végighúzódik az a feszültség, amely az ország őslakosainak tömegei és az uralkodó csoportok között óriási szakadék meglétéből ered. A szakadék majdnem fizikailag is létezik, hiszen a gazdag, sűrűn lakott partvidék és a parttól távolabb levő óriási hegyláncok parasztjainak világát nem egyszerű összekapcsolni. Ez a törésvonal adja a legfontosabb politikai feszültséget is.

A hatalom általában a partvidék elitjének a kezében van, de a többséget adó hegyvidéki indiánok ezt nehezen viselik.

Nemcsak azért, mert nem az övék, hanem azért is, mert a partvidéki vezetés gyakran kihasználja őket, nem törődik nehéz helyzetükkel, a reformok mindig későn érkeznek meg az országba. Ennek megfelelően az őslakos, vidéki lakosság gyakran megpróbálja megragadni a politikai hatalmat. Olyan hagyomány ez, mint a magyar szabadságharcok. Legkésőbb Túpac Amaru, egy indián nemes 1780-as felkelése óta néhány évtizedenként feltör ez a feszültség. Az 1980-as években az egyik legsúlyosabb terrorellenes hadjárat folyt az országban, ismét csak egy hegyvidéki forradalmi mozgalom, a Fényes Ösvény maoista terrorszervezet ellen.

Ma ismét egy ilyen, őslakos „felbuzdulás” idejét éli Peru. Jelöltjük ezúttal békés úton, a 2021 júniusi elnökválasztás során jutott hatalomra. Pedro Castillo, a hegyvidékről származó, félig indián földbirtokos jólétet, igazságtételt és szociális reformokat ígért Perú Libre (Szabad Peru) mozgalma élén, megválasztása pedig meglepetést okozott. Igaz, a perui választási rendszer sajátosságai miatt csak az elnöki széket kapta meg, a parlament pedig jobboldali-centrista ellenfelei kezében maradt. Sokan már megválasztásakor arra figyelmeztettek, hogy ez megakadályozza a komolyabb reformokat. Azonban úgy tűnik,

a komoly reformoknak a legkomolyabb akadálya maga az elnök.

Négy kormányt cserélt le maga körül és embereinek színvonala mintha folyamatosan romlana. Például beiktatásakor egy jól működő COVID-oltási programot örökölt. Egészségügyi miniszterének sikerült az egészet zátonyra futtatnia, miközben az is kiderült, hogy korábban hatástalan és veszélyes „fiatalító szerrel” folytatott kuruzslást. Egymás után derül ki minisztereiről, hogy diplomáikat plagizált szakdolgozatokkal szerezték. Totális tehát az inkompetencia.

Az őslakosokkal sem törődik igazán. Itt az orosz-ukrán háború és vele a globális műtrágyahiány, az árrobbanás. Castillonak erre mindössze annyi volt a válasza, hogy „a lusták rosszul járnak majd” ahelyett, hogy próbált volna bármit kezdeni egy ilyen súlyos helyzettel. Ezenkívül közölte, hogy szerinte az emberi ürülék nagyszerűen megfelel a műtrágya kiváltására.

Mindeközben kiderült, hogy több mint 215 millió dollárnyi közbeszerzést adott kormányközeli vállalkozóknak, szabálytalan eljárásokon keresztül. Az erről hírt adó újságírókat pedig nyíltan megfenyegette, igaz „egyelőre csak” perekkel és az újságok bezáratásával.

Nem mondhatjuk azt, hogy klasszikus baloldali gazdasági-politikai ámokfutás okozza Peru válságát, mint az Venezuelában történt. Inkább egy baloldali jelszavakkal hatalomra jutó szélhámos inkompetenciája az, ami válságba sodorja az országot.

Persze a centrista-jobboldali Kongresszus sem segít az ország irányításában. Peru példája jól jellemzi azt, hogy nemcsak az a baj, ha rossz elképzeléseket juttat a választók akarata hatalomra, hanem az is, ha valaki nem képes az igazi kormányzásra. Peru régóta álmodik egy baloldali kormányról, most egy nagyon rossz formában kapta meg azt. Június 30-án a saját pártja is kizárta végül Castillot, egyre instabilabbá téve az ország helyzetét.

Érdekes kérdés, hogy most újabb kormányváltás jön-e, vagy az ország tovább csúszik a teljes összeomlás felé. Az sem garancia a dolgok jobbra fordulására, ha Castillo pártja egy másik jelölttel győz. Egyszer már nagyon súlyosan elrontották a saját jelöltjük kiválasztását, és nem garancia, hogy nem teszik meg újra. Viszont jelszavaik nagyon hangzatosak, és félő, hogy ismét túl sokan hisznek nekik, akkor is, ha nem képesek egy normális kormányt és kompetens vezetőket ajánlani Perunak.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon