A 2021-es tálib hatalomátvétel óta egyre súlyosabb törvényekkel korlátozzák a nőket és a lányokat Afganisztánban, idéntől pedig a vallásos vezetés lényegében legalizálta a nőkkel szembeni családon belüli erőszakot.
A nemzetközi jogvédő szervezetek nemrég szereztek értesülést arról az új jogi szabályozásról Afganisztánban, amely ismét súlyosan sérti a nők alapvető jogait. A törvény mostantól hivatalosan is lehetővé teszi a férfiak számára, hogy feleségüket akár ütésekkel “büntessék”. A fizikai erőszakot csak abban az esetben szankcionálja a rendelkezés, ha az súlyos, fizikailag nyomot hagyó sérülést, például csonttörést okoz, de ebben az esetben is csak 15 napos fogságra ítélhető az elkövető.
Afganisztánban ennél még az állatkínzást is szigorúbban büntetik. Ráadásul a korábbi szabályozások miatt eleve rendkívül nehéz helyzetben voltak a családon belüli bántalmazástól szenvedő nők. A hatóságokhoz vagy bíróságra csak férfi kísérővel mehetnek, így szinte teljesen lehetetlen, hogy az áldozatok a bántalmazó tudta nélkül segítséget kérjenek. Az esetleges testi sérüléseket pedig nem mutathatják meg férfinak, miközben a nők szava jogilag fele annyit ér, a legtöbb jogi munkakörtől pedig eleve eltiltották a női szakembereket. A gyakorlat sajnos eddig sem állt messze a mostani helyzettől. De
ez a szabályozás kodifikáltan, jogilag is teljesen kiszolgáltatja a nőket a férjükkel szemben.
Eközben az országban részben a mélyszegénység és a családokon lévő terhek, részben a lányok oktatásának felszámolása következtében rohamosan terjednek a gyermekeket és kiskorú lányokat érintő kényszerházasságok. A tálib hatalomátvételt követően szinte azonnal megszüntették a lányok középiskolai és felsőoktatását, a fiatal lányokat lényegében megfosztva a saját jövő lehetőségétől. A lányok oktatásával párhuzamosan a legtöbb munkakörből is kitiltották a nőket, tovább fokozva a kiszolgáltatottságukat. Ez különösen szomorú azok után, hogy csaknem két évtizeden át a nők a jogaikban viszonylagos előrelépést élhettek meg, ugrásszerűen növekvő részvétellel az oktatásban.
A diszkriminatív rendelkezések negatív következményeitől azonban az egész ország szenved: a népesség felének kiesése a munkaerőpiacról súlyosan érinti Afganisztán egyébként is válságos gazdaságát.
A korlátozások következtében mára az afganisztáni nők legalább 78%-a semmilyen oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben nem vesz részt. A nők bevételkiesése a többnyire sok gyermekes családokra hatalmas terhet ró, amely tovább mélyíti az állandósult humanitárius kihívásokat. A szigorú szabályozások miatt fellépő problémák azonban az egészségügyben a legnyilvánvalóbbak, ahol a háború és a gazdasági nehézségek miatt eleve nem volt ideális a helyzet.
Afganisztánban egy ideje a nőket nem láthatják el férfi orvosok, a női orvosképzést azonban a felsőoktatással együtt betiltották az országban. Így sokszor, különösen vidéken nem áll rendelkezésre szakképzett egészségügyi személyzet a nők és a lányok ellátására, hosszú távon pedig egyáltalán nincs utánpótlás. A rendszerszintű hiányosságok miatt megnőtt a nők és az anyák korai elhalálozása, amely aránya idénre akár 50 %-osra is emelkedhet, holott számos esetben ez megfelelő ellátással megelőzhető lenne. Az ENSZ afganisztáni segélymissziója,
az UNAMA jelentése szerint a nők Afganisztánban egyértelműen rövidebb, kevésbé egészséges életet élnek.
Annak ellenére, hogy közép- és hosszútávon mindennek súlyos össztársadalmi hatásai lesznek, a tálib vezetés úgy tűnik, egyre messzebb és messzebb megy a nők életének ellehetetlenítéseben. A nők és a lányok nem csak bíróságra nem mehetnek egyedül: lényegében nem hagyhatják el az otthonukat egy férfi rokon kísérete nélkül. Az iszlám erkölcsi törvénykezés magánvállalkozások és kórházak számára is előírta, hogy tagadják meg a kísérő nélküli nőktől a szolgáltatást. A közelmúlt legdrasztikusabb szabályozása azonban talán a nők “elnémítása” volt.
A törvény értelmében a nők nyilvánosan nem emelhetik fel a hangjukat, azt a privát testrészeikhez hasonlítva. A nyilvános éneklés vagy a szavalás is teljes mértékben tilos, de ezzel lényegében semmilyen nyilvános társadalmi vagy politikai szerepvállalás sem lehetséges a nők számára. Szakértők szerint a tálibok ezzel a drakói lépéssel akarták demonstrálni, hogy bármit megtehetnek az általuk irányított országban. A drasztikus lépéseket tovább bátorította a tálib vezetés de facto legitimációjának növekedése. Különösen az ENSZ tavaly júniusi lépése bizonyult döntőnek, ugyanis
helyt adott a tálibok azon követelésének, hogy a dohai tárgyalásokról zárják ki a nőket és a civil társadalom képviselőit, ezzel tulajdonképpen legitimálva a tálibok álláspontját a nők jogaival kapcsolatban.
A mostani törvény pedig lényegében az otthonokra is kiterjesztette a jogfosztást, amellyel szemben az áldozatok már panasszal sem élhetnek. Az ENSZ jelentése alapján a nők 62%-a érzi úgy, hogy nincs befolyása az otthoni ügyekre, a nők helyzetét monitorozó, nőket segítő szervezetek munkáját pedig folyamatosan korlátozzák és fenyegetik. Az otthonról a férjük beleegyezése nélkül a rokonaikhoz menekülő nőket, az őket befogadó rokonnal együtt több hónapos fogházra ítélhetik, ezzel lényegében kriminalizálva a jogrendszeren kívüli segítségnyújtást.
Mindezen fejleményekkel párhuzamosan egyre nagyobb számban térnek vissza Afganisztánba a háború alatt elmenekültek a környező országokból. Sok fiatal lány és nő azonban más perspektíva hiányában gyorsan házasságba kényszerülhet. Az ország szigorú vallási törvényei azonban nem csak a nőket sújtják: az etnikailag és vallásilag eredetileg igencsak sokszínű országban a muszlimon kívüli hit, de általában a tanítástól eltérő nézetek vagy bármilyen vallási vagy politikai kritika akár halállal is büntethető.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
