Mianmar koronavírus-kommunikációja egy videóval kezdődött, amelyen az ország de facto vezetője, Aung San Suu Kyi kezet mos. A mianmari politikai versengésről Francis Wade ír a World Politics Review oldalán.
Nem sokkal a kézmosás előtt ugyan a kormány felállított egy járványügyi munkacsoportot is, de alábecsülték a járványt. azt gondolva, hogy náluk nem okozhat nagy pusztítást. Suu Kyi sokáig pusztán a kommunikációval volt elfoglalva, ekkor regisztrált a Facebookra is, ám ezalatt a civil kormányzás ellenére a katonaság által dominált vezetőségből mások gyorsan és nyilvánosan a védekezés középpontjába helyezték magukat. Az első halálesetek után, még márciusban, néhány, a katonasággal szoros kapcsolatokat ápoló vezető tisztviselő megalapította saját járványügyi munkacsoportját.
Az esetszám növekedésével a katonaság a nép szemében egyre inkább előtérbe került. A parlamentben, ahol a mandátumok negyede az alkotmányban rögzített módon a katonaságnak van fenntartva, a zöldruhások az észszerűséget követve orvosi maszkokat kezdtek hordani, míg a törvényhozó testület civil tagjai ezt nem tették meg. Ez az autoritásért folytatott versengés jól tükrözi a koronavírus előtti mianmari politikai helyzetet.
2015-ben Suu Kyi pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért választásokon legyőzte a katonai Unió Szolidaritás és Fejlődés Pártot. Ezzel megszüntette a katonai kormányzást, és gyökeres változásokat ígért – kevés eredménnyel. A következő választásokat 2020 novemberében tartják. Ezért is lényeges, hogy a válsághelyzet alatt melyik párt tudja az egyébként is törékeny mianmari társadalom bizalmát megnyerni.
Öt évvel ezelőtti kampányában Suu Kyi azt ígérte, hogy egységet hoz a régóta megosztott Mianmarba. Az ország rengeteg külön etnikum között van szétosztva, és az 1948-ban Nagy-Britanniától elnyert függetlenség óta a különböző felfegyverzett csoportok egymással is versengve igyekeznek minél több autonómiát szerezni a buddhista bamar népcsoport által uralt központi, Nepjida városban lévő kormányzattól. 1962-ben a katonaság ezen etnikai konfliktusokra hivatkozva átvette a hatalmat, és egy hosszú, kisebbségek elnyomásával járó diktatúrát vezetett be. 2015-ben Suu Kyi az etnikumok szövetségesének hirdette magát, és megválasztásával nagyobb autonómiát és több beleszólást ígért nekik a központi döntésekbe.
A nemzetközileg finanszírozott, Nobel-békedíjas Suu Kyi által felügyelt békefolyamat azonban újabb konfliktusokat hozott: a leghírhedtebb a kormány által támogatott muszlim rohingya népírtás, ami után a katonaság a buddhista rakhine népcsoport ellen fordult. Ez a konfliktus ma is zajlik, ahogy más harcok is az országban: a keleti Shan Államban a katonaság nemrég bővítette hadműveleteit a helyi felkelők ellen, miközben rivális helyi frakciók is egymásra fordították fegyvereiket. Az északi Kachin Államban is súlyos a helyzet, ahol az utóbbi évtized során számos civil kényszerült lakhelyét elhagyni a katonaság helyi fegyveres erőkre mért gyakori csapásai miatt.
Mindezek ellenére Suu Kyi a választásokra készülve megint elkezdte megkörnyékezni az etnikumokat: Shan Államban márciusban türelmet kért az őt meghallgatni érkező tömegektől, és az ország fejlődése érdekében egységre buzdította őket. Ezúttal feltehetőleg kevés értő fülre talál majd.
Rossz hírnevét magának is, nemcsak a katonaságnak köszönheti: kormánya a juntához hasonlóan gazdasági és fejlődési incentívákkal vett rá lázadóvezéreket a tűzszünetre, amelyek azonban a katonasághoz, Kínához vagy Szingapúrhoz köthető iparmágnások beruházásaiként kerültek megvalósításra – autonómia helyett a központi kormányzathoz kötve az etnikumokat, illetve eleget téve Kína érdekeinek, aki fontos szerepet szán Mianmarnak az Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés részeként.
A katonaság jelenlegi kísérlete, hogy több autoritást szerezzen, leginkább szimbolikus: hatalma csak azon a parlamenten keresztül gyengülhetne, amelyben az az alkotmány biztosítja 25 százalékos jelenlétét, amelyet csak több mint 75 százalékos többséggel lehetne módosítani – emiatt ki vannak zárva a nagyobb, számára hátrányos jogi változtatások. A novemberi választásokat azonban Francis Wade szerint kisebb fölénnyel, de a Nemzeti Liga a Demokráciáért nyeri majd: a szavazók többségét jelentő bamar népcsoport széles körben őket támogatja, az etnikumok pedig túl atomizáltak ahhoz, hogy az egyszerű többségi választási rendszerben kellő mandátumot szerezzenek.
Szemlézte: Kiss Dávid
