Mario Draghi sokkal több, mint egy rutinos bankár – hívja fel a figyelmet Jacopo Barigazzi az újdonsült olasz kormányfőről a Politico európai kiadásában készített portréjában.
Az Európai Központi Bank egykori elnöke lett a befutó az olasz miniszterelnöki posztra, miután elfogadta Sergio Mattarella köztársasági elnök felkérését, és február 13-án letette az esküt válságkezelő kormányával. Az országban újévre kialakult újabb politikai válsággal ebben a korábbi cikkünkben foglalkoztunk részletesebben. A 73 éves, római születésű politikus legfőbb érdemének azt tartják, hogy az EKB vezetőjeként képes volt megmenteni az eurót a pénzügyi válság okozta nehéz időszakban.
Mindenáron megvédjük közös valutánkat – szögezte le ellentmondást nem tűrően 2012-ben Draghi. E pár szó egyfajta szimbólumává vált a politika banki világba történő begyűrűződésének.
A szerző elmondása szerint ugyanakkor Draghi nem csupán a monetáris politika nagyágyújaként evez az olasz belügyek veszélyes vizeire, hiszen már pénzügyi pályája alatt is egy dörzsölt politikus ismertető jegyeit hordozta magán.
A Központi Bank elnökeként 8 éven át birkózott meg a Bundesbank feje és az eurózóna által okozott kihívásokkal; úgy gondolom, ez mindent elmond – nyilatkozta egyik régi ismerőse, Bruno Tabacci.
Draghi a ’90-es évek elején már az olasz nemzeti államkincstár – mely nemcsak gazdasági, de politikai súllyal is bír – élén is megcsillogtatta tehetségét, és sok égető problémát kezelt, így a privatizációs hullámot is. A mediterrán országnak nagy szüksége is van egy rátermett vezetőre, hiszen a világjárvány következtében a GDP csaknem 160 százalékéra emelkedett az államadósság, ami a második legmagasabb az Európai Unióban, jócskán megelőzve hazánk 80 százalék körüli mutatóját is.
A sokak által csak „Super Mario”-ként emlegetett politikus sajátos stratégiát követett pályája során. Az Európai Központi Bankot vezetve a döntéseket egy rendkívül szűk és bizalmas tanácsadói körrel hozta meg, sokszor egyedül
– emlékszik vissza egy tisztviselő. Egy másik arról ad számot, hogy Draghi kifejezetten européer, ennek ellenére távol áll tőle a föderalista szemléletmód. Stefano Manservisi azt is elárulta, hogy az eltökélt valutavédő retorika hátterében minden bizonnyal meghúzódott egy CDU-s szál is, vagyis a bankelnök képes volt konszenzust kialakítani Angela Merkel német kancellárral.
A személyes életútjába bepillantva egy filmbe illő, semmiből felépített karrier tárul szemeink elé. Még tinédzserként vált árvává, ezért a korosztályához képest jóval gyorsabban meg kellett tanulnia gondoskodnia önmagáról. A La Sapienza Egyetemen tanult tovább, majd a Massachusetts Institute of Technology (MIT) hallgatójaként történelmet írt, mivel az első olyan olasszá vált, aki doktori fokozatra tett szert a világhírű egyetemen – számol be a Politico.
Draghi ugyanakkor sosem állt bele keményen pártpolitikai kérdésekbe. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy miniszterelnökké választásakor sokan a Google elé rohantak megtudni, hogy mégis hol helyezkedik el új vezetőjük a jobb-bal palettán.
Egy 2015-ös interjúban önmagát egyfajta szélsőségektől távol álló liberális-szocialistaként jellemezte. Egy névtelenséget kérő olasz vezető tisztviselő szerint az új kormányfő kimért, szereti egyedül meghozni döntéseit, és ki nem állhatja a hosszú, médiajelenléttel járó értekezleteket.
Az mindenesetre biztos, hogy Draghi technokrata kormányának működése nem lesz hasonlítható a 10 évvel ezelőtti, Mario Monti által vezetetthez – vetíti előre a szerző. Mint kifejti,
a mostani válságkezelő kabinetnek egyrészt jóval több pénzügyi forrás áll majd rendelkezésére, másrészt az újdonsült miniszterelnök sokkal jobban fogja ismerni kormányának összetételét, állandó kapcsolatban lesz a minisztériumokkal.
Sokan egyébként azt állították, hogy a 73 éves Draghi inkább államfői ambíciókat dédelgetett, mintsem kormányfőit. Ebből kiindulva Barigazzi azt feltételezi, hogy egy sikeres válságkezelő politika esetén akár Mattarella köztársasági elnöki székére is pályázhat a jövő évi választáson.
Szemlézte: Irlanda Balázs
