Olaf Scholz német kancellár február 27-i beszédében fontos kijelentést tett: szerinte „Putyin háborúja fordulópont – és annak kell lennie a német külpolitikában is”. Ez jelentette a Zeitenwendét, a változó idők külpolitikáját, hiszen Berlinnek a háború kitörésével nem csupán saját európai szerepét kellett újragondolnia, hanem a globális gazdasági kapcsolatait (különösen Oroszországgal), valamint saját ráutaltságát az orosz energiára. Ez a lendület azonban a Scholz-Hszi találkozóval megtörni látszik, amiről Sophia Besch (Carnegie Endowment) és Liana Fix (Council on Foreign Relations) írtak a War On The Rocks oldalán.
Ahogy a Kínai Külügyminisztérium is nyilvánosságra hozta, Olaf Scholz német kancellár november elején Kínába látogatott, ahol találkozott Hszi Csin-pinggel, az újabb ciklusát nemrég megkezdő elnökkel (erről itt írtunk részletesen).
China's Xi Jinping urges deeper economic ties with Germany during visit by Chancellor Olaf Scholz https://t.co/4bLi9nAc5y
— BBC News (World) (@BBCWorld) November 4, 2022
Ahogy a BBC információi is alátámasztják, a találkozón kiemelt szerepet kaptak a német-kínai gazdasági kapcsolatok. Ez egyrészt azt mutatja, hogy Berlin ténylegesen igyekszik más utat keresni saját gazdasági befolyásának növelésére, másrészt pedig felveti a kérdést, hogy Németország ténylegesen meg akarja-e erősíteni az európai szerepvállalását? Az utóbbi szempontból – a Besch-Fix szerzőpáros szerint –
a találkozó az európai partnerek számára azt sugallja, hogy Berlin a saját gazdasági érdekeit priorizálja az egységes Európával szemben.
Ennek hatása már most érezhető, hiszen a francia-német kormányzati szintű találkozót elhalasztották a védelmi és energiapolitikai területeket érintő ellentétek miatt, valamint Lengyelországgal is viták alakultak ki annak második világháborús kárpótlásával kapcsolatban. Ennek következtében kimondható, hogy
egy esetlegesen felvállalt német vezető szerep mégsem lenne annyira hatékony az európai kontinensen, mint ahogy ez korábban feltételezhető volt.
Ehhez kapcsolódó problémát jelent, hogy október végén a németek engedték, hogy a kínai Cosco részesedést szerezzen a hamburgi kikötő egyik termináljában, ami a Népköztársaság jelentős gazdasági befolyásszerzésével járt. Ez nem segíti az európai szövetségesek aggályainak feloldását, hiszen azt mutatja, hogy a német-kínai gazdasági kapcsolatokat fontosabbnak tekinti a Scholz-kormány, mint a közös európai Kína-politikát.
A február 27-i Scholz-beszéd után lehetségesnek tűnő német vezető szerep is megbillenni látszik. Ezt erősíti meg a tény, hogy Berlin bizonytalanul viszonyul az Ukrajnának nehézfegyverekkel való segítségnyújtáshoz. Ennek ellenére a németek a saját védelmükbe kifejezetten nagy forrásokat fektetnek, például 100 milliárd euróval növelik a védelmi költségvetést a korábban a NATO védelmi tervezés keretében meghatározott felszerelések beszerzésének érdekében. Összességében
Németország feltétellel kezeli a Zeitenwendét: elfogadja, hogy több forrást kell fordítania az energiapolitikai diverzifikációra, valamint védelemre, azonban nem hajlandó felvállalni az európai katonai vezető hatalom szerepét. Mindez azonban bizonytalanságot eredményez az európai szövetségesek körében.
További kérdésként merül fel, hogy a nagy és hirtelen német fordulat elmaradására hogyan reagál az Amerikai Egyesült Államok. A szerzőpáros szerint Berlin Washington természetes partnere, és a Biden kormányzatnak alapvető érdeke, hogy a németek példával járjanak a többi európai szövetséges előtt. Annak ellenére, hogy a demokrata elnök igyekezte elkerülni, hogy direkt nyomást helyezzen a német partnerére, a két ország Ukrajnának nyújtott támogatásai között egyre nagyobb szakadék van kialakulóban. Fixék véleménye szerint az
USA-nak közvetett módon kell ösztönöznie Berlint a Zeitenwende politikájának megvalósítására,
például német gyártású Leopárdok átadásával Ukrajnának, vagy az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciák és újjáépítési támogatások szintjén való német vezető szerep kezdeményezésével.
Ennek ellenére a Kína-politika ellentéteket is hozhat a német-amerikai viszony szintjén. Tekintve, hogy a Scholz-kormány fogja megalkotni Németország első saját biztonsági stratégiai dokumentumát, Washingtonnak fontos, hogy közös nevezőt találjanak az Amerika központú világrend legnagyobb kihívójának ügyében.
Összefoglalva tehát Németország nagy külpolitikai fordulata nem hozta meg a várt európai vezető szerepet és nyugat felé fordulást. Ennek ellenére az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy a németek példaként vezessék az európai közösséget az ukrajnai támogatások terén, amire kész ösztönözni Berlint.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
