Dél-Korea gyors és sikeres fejlődése már egy ideje megállni látszik. A törések mélyülnek és szaporodnak társadalmi és gazdasági téren is. Az ország szegényei és gazdagai közötti szakadék hatalmas, a fiatalok nehezen helyezkednek el, a termékenységi ráta a világon a legalacsonyabb, a népesség riasztó ütemben öregszik. Van-e kiút?
Dél-Korea modern történelme során rengeteg látványos gazdasági és társadalmi sikerrel büszkélkedhet. A koreai háború után valódi ipari nagyhatalommá tudott válni és a liberális demokráciára való átállása is sikeres volt. Globális jelentőségét szemléltetik a mindenki számára ismert cégei, mint a Hyundai, az LG vagy a Samsung.
Azonban a gyors és sikeres fejlődés egy ideje megállt. A bevezetőben említett jelenségek mellett az idősek körében is egyre gyakoribb jelenség a szegénység, a kevésbé tehetőseket pedig az eladósodás is fenyegeti.
Termékenységi ráta Dél-Koreában 2011 és 2021 között
Forrás: Statista
Ezekről a problémákról és lehetséges megoldásokról ír Jaejoon Woo a Foreign Affairs hasábjain nemrég megjelent elemzésében.
A szerző szerint dél-koreai gazdaság fordulóponthoz érkezett. Ha az ország bátor és strukturális reformokat hajt végre, visszanyerheti korábbi lendületét. A napról napra valószínűbb alternatíva azonban az "euroszklerózis", vagy még rosszabb, a japanizáció: magas adósság, elöregedő népesség és hosszú távú stagnálás.
Dél-Korea hosszú, magas GDP növekedéssel jellemezhető korszaka két évtizeddel ezelőtt véget ért. A növekedés a század első éveiben öt százalék alá csökkent, majd a 2008-as pénzügyi válságot követően tovább lassult. Idén a gazdaság valószínűleg csak 1,4 százalékkal bővül. Az elmúlt évek egy másik aggasztó tendenciát is feltártak: az export és a beruházások arányának csökkenését, amelyek korábban jelentősen hozzájárultak az ország gyors talpraállásához. A gazdasági stagnálás hátterében a munkatermelékenység növekedésének évtizedek óta tartó meredek visszaesése állhat.
2019-ben a dél-koreai munkavállalók az egy munkaórára jutó teljesítményt tekintve csak feleannyira voltak termelékenyek, mint amerikai társaik.
Ez a többi között az ipar és munkaerőpiac strukturális merevségével magyarázható: az elavult vagy túlzott üzleti szabályozások és a startupok piacra lépési nehézségei nem késztetik versenyre a jól működő vállalatokat, miközben ellehetetlenítik az vállalkozó szellemet és az innovációt.
Hasonlóképpen az adminisztráció, a teljesítmény helyett a szolgálati időn alapuló fizetés és a merev felvételi és elbocsátási szabályok megakadályozzák a cégek alkalmazkodását új technológiákhoz és üzleti lehetőségekhez. A bonyolult szabályozás miatt a vállalatok gyakran az atipikus munkavállalókat részesítik előnyben, akiket többnyire ideiglenes szerződéssel vesznek fel.
Tavaly az atipikus munkavállalók a teljes munkaerő 37,5%-át tették ki. Ez egy újabb tényező, ami növeli a munkanélküli fiatalok számát.
Az szabályozási keretrendszer felülvizsgálata segíthetne korrigálni ezeket a torzulásokat és versenyképesebb üzleti környezetet eredményezne. A munkaerőpiac fellazítása hozzájárulna a munkahelyteremtéshez és lehetővé tenné, hogy a munkavállalók képességeiknek megfelelő ágazatokban helyezkedjenek el, a vállalkozók pedig merev foglalkoztatási struktúrák nélkül valósítsák meg ötleteiket.
Dél-Korea fenyegető demográfiai kihívásait figyelembe véve nem kevésbé fontosak az idősebb munkavállalók átképzésére irányuló erőfeszítések, illetve a nyugdíjkorhatárral, valamint a bér- és nyugdíjrendszerrel kapcsolatos problémák kezelése.
A 65 éves és idősebb lakosság aránya Dél-Koreában 2010 és 2022 között
Forrás: Statista
Még ha a gazdasági katasztrófát el is kerüli, Dél-Korea belátható időn belül a lassuló növekedés és a növekvő egyenlőtlenség politikai következményeivel fog küzdeni.
Ha a strukturális reformok életbe lépnek, gazdasági zavarokat és a társadalmi konfliktusok lehetőségét hozzák magukkal. Ezek enyhítéséhez olyan kormányra van szükség, amely képes párbeszédet létrehozni a szemben álló érdekcsoportok között. Erre eddig egy dél-koreai vezető sem volt képes.
A Foreign Affairs elemzés elsősorban munkaerő-szabályozásra vonatkozó strukturális reformokra tesz javaslatot, azonban ennél a kép összetettebb. Jun Szogjol elnöknek kijózanító valósággal kell szembenéznie: Dél-Korea exportja már nem tudja ellensúlyozni a politikai hibákat és társadalmi törésvonalakat. A kormánynak minden eddiginél jobban a gazdasági reformokra kell helyeznie a hangsúlyt, miközben a társadalmi és politikai elégedetlenséggel is számolnia kell. Ez nem egy egyszerű feladat egy politikus számára sem. Nyitott kérdés, hogy Szöul képes-e megugrani az akadályokat és elkerülni az “euroszklerózis” és a japanizáció csapdáját.
Szemlézte: Kocsis Gabriella
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
