A toryk bukása még nagyobb káoszba taszíthatja az Egyesült Királyságot a Spectator szerint. Stephen Daisley cikke szerint a mostani brit kormány minden fogyatékossága és törékenysége ellenére a jobb alternatívát jelenti a Konzervatív Párt és a Munkáspárt hagyományos politikai váltógazdálkodásában.
„Tegyük fel, hogy valaki legalább névleg irányít és reménykedjünk, hogy a következő pár percet megússzuk anélkül, hogy egy államtitkár felgyújtsa a dolgozóasztalát vagy Walest az eBay-en kezdje árulni” – ez a mondat is megtalálható Daisley első soraiban, amelyekkel a mostani kormány törékenységét próbálja érzékeltetni.
Szerinte minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a jelenlegi kormány „látványosan alkalmatlan”, rosszabb, mint Gordon Brown, John Major vagy James Callaghan szintén nem túl acélos kormányai közül bármelyik.
„Nagy-Britannia világméretű poénná vált” a szerző szerint, majd hozzáteszi, hogy eltekintve Donald Trump „mindennapos nyelvtannal vívott küzdelmétől”, egy nyugati ország sem küzd a britekhez hasonló méretű krízissel. A társadalmi-gazdasági szempontból ide sorolható Ausztrália kormánya, ami elvesztette a parlamenti többségét, miután kiderült, hogy a miniszterelnök-helyettes titokban új-zélandi volt, Daisley szerint a stabilitás mintapéldáját jelenti a brit kormányhoz képest.
„De akik abban reménykednek, hogy ráomlik a tető erre a nyomorult társaságra, azoknak szembe kell nézni az alternatívával is. Az utóbbi generációk legalkalmatlanabb kormányát Jeremy Corbyn, John McDonnell és Diane Abbott váltanák” – olvasható a cikkben.
A Munkáspárt jelenlegi vezetői folytatnák a Brexitet, miközben átvennék a brit gazdaság irányítását, a világ felé pedig „egyik kézben Hezbollah zászlóval, a másikban pedig az egyoldalú nukleáris leszerelés nyilatkozatával” fordulnának. Ráadásul mindez egy kormányzati tapasztalatot majdnem teljesen nélkülöző vezetés felelőssége lenne, akiket „egy szkeptikus közszféra és ellenséges nemzetbiztonsági szervezet” is terhelne.
Lehet, hogy a világ gúnyt űz Theresa Mayből, a „Vasladyből, aki alufóliaként omlott össze”, de a Corbyn által vezető pozícióba emelt munkáspárti „gonosztevők és rögeszmések” lassan a mérsékeltebb képviselők helyére kerülhetnek.
Daisley szerint a briteknek nincs kellemes opciója: a jelenlegi kormány annyiból előnyös, hogy a következő kormányhoz képest Churchill háborús kormányának fognak tűnni. Az euroszkeptikusoknak és Corbyn támogatóinak köszönhetően a szerző szerint a két nagy párt egyre szélsőségesebbé vált és a választók „két egymással versengő nemzeti hanyatlás között” választhatnak.
Szemlézte: Ujvári Márton
