Franciaországban igen komoly botrányt kavart, hogy Emmanuel Macron új kormányának oktatásügyi minisztere a „woke” ideológiáját támogatja és pártolja. Minderről Clea Caulcutt számol be a Politico európai kiadásában.
Pap Ndiaye történész kinevezése miatt ismét fellángolt a kulturális harc Franciaországban. Blogunkon már korábban is beszámoltunk arról, hogy egyesek szerint az USA-ból importált baloldali woke ideológia akár szét is verheti a francia republikanizmus eszméjét, sőt akár az ország egységességére is veszélyt jelenthet.
Ndiaye ugyanis az amerikai történelem és a kisebbségi ügyek szakértője, s pont emiatt sokan félnek, hogy a tengerentúli (rossz) tapasztalatokat Franciaországban is meghonosítaná.
Emmanuel Macron egyébként Ndiaye kinevezésével 180 fokos fordulatot vett. Előző oktatási minisztere Jean-Michel Blanquer ugyanis több alkalommal is elítélte az identitáspolitikát és a „wokeizmus-t”. És ha már az utóbbiról beszélünk. A méltán pártatlan és objektív Politico szerzője szerint a fogalmat csak a (szélső)jobboldal használja arra, hogy minden progresszív vagy baloldali ötletet megtámadhasson. Közben maga Macron is többször kritikával illette az angolszász világból kinövő eszmét. Egyesek szerint a francia elnök azért dönthetett Ndiaye kinevezése mellett, hogy ezzel „bizonyítson” a baloldali szavazók felé, s hogy
kifogja a szelet Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali politikus vitorlájából, aki jelenleg Macron legerősebb kihívója a parlamenti választások előtt.
A legtöbb vita akörül van, hogy vajon mit is fog képviselni az új miniszter a tárcája élén? A francia univerzalizmus lényege ugyanis az, hogy a francia nemzethez való tartozás és az állampolgárság nem függ az egyén bőrszínétől, nemétől vagy épp nemi vonzódásától. Ezzel szemben az amerikai identitáspolitika pont ezekre az egyéni tényezőkre fókuszál, s ezekre kihegyezve próbálja meg befolyásolni a politikát és az akadémiai diskurzust.
Az Ndiaye-al szembeni aggályok nem megalapozatlanok, hisz a miniszter korábban többször is hangsúlyozta, hogy igenis létezik rendszerszintű rasszizmus Franciaországban, bár az olyan kifejezéseket, mint a „fehér felsőbbrendűség” vagy „állami rasszizmus” (még) nem használta.
Ráadásul támogatja a pozitív diszkrimináció intézményét, miközben mindig szorosan elhatárolja magát a woke aktivistáktól.
Marine Le Pen, az ellenzéki, jobboldali Nemzeti Tömörülés vezetője kerek perec kimondta: „Senkit sem érdekel a bőre színe (Ndiaye szenegáli származású). De ha ezt az ideológiát fogjuk rákényszeríteni a gyermekeinkre, az katasztrófa lesz”. A veterán politikus azt is hozzátette, hogy ezzel csak az ország értékeit és jövőjét „bontaná” le a Macron kormányzat. Véleményével nincs egyedül.
Mathieu Bock-Côté szocilógus szerint Ndiaye csak legitimizálná Franciaországban is az USA által rájuk kényszerített woke ideológiát.
Az Ndiaye elleni kritikákat sokan azzal próbálják meg lesöpörni az asztalról, hogy azok csak rasszista megjegyzések, nem is szabad/lehet velük foglalkozni, míg egyesek szerint a francia univerzalizmus és republikanizmus teljes összeegyeztethető az amerikai identitáspolitikákkal. Kérdés azonban, hogy ha esetleg ezek a hangok tévednek, kik is fogják a következmények levét meginni?
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
