A magántőke és az ingatlanpiac kihívásai

Az Unknown Knowns: Adventures in the New Economics elnevezésű gazdaságpolitikai beszélgetéssorozatunk harmadik eseményén David P. Goldman közgazdász, az Asia Times szerkesztője, Theo McDonald ír elemző és vendégkutatónk, Philip Pilkington a lakáspiaci válság és a magántőke kapcsolatát elemezte.

Intézetünk vendégkutatója, Philip Pilkington bevezető előadásában a magántőkéről beszélt. Grafikonokkal szemléltette, hogy az ingatlanok egyre inkább befektetési eszközként funkcionálnak, ahelyett, hogy olyan családokhoz jutnának, akik életvitelszerűen használnák őket. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy olyan ország, mint Magyarország, amely nagy mértékű gazdasági növekedést vetít elő, egyre nyitottabb a nemzetközi pénzügyi befektetések előtt, így könnyen kiszolgáltatottá válhat a külföldi privát befektetőknek. Pilkington végül az építőipari szabályozás fontosságát hangsúlyozta, amely szerinte jobb minőségű ingatlanokhoz vezetne.

Őt követtek David P. Goldman közgazdász, és az Asia Times szerkesztője, aki a magyar lakáspiacot elemezte. Rámutatott, hogy a szabadpiaci folyamatokat a legkevésbé zavaró kormányzati támogatással lehetne kiegészíteni, hogy elkerüljük az inflációt, amelyet például az állami garanciákkal biztosított jelzáloghitelek okozhatnak. Hangsúlyozta, hogy a lakásárak emelkedése természetes felzárkózási folyamat, mivel az egy főre jutó GDP és az ingatlanárak aránya egyre inkább megközelíti az európai átlagot. Kiemelte, hogy a magyar béreknek is fel kell zárkózniuk a szomszédos országokéhoz, és ha a hitelezési mechanizmusok kevésbé lennének megterhelőek, ez az egyensúly hamarabb bekövetkezhetne. Emellett a magyar vállalkozások fellendítése érdekében a kockázati tőke szerepét hangsúlyozta. Mindenekelőtt azonban azt emelte ki, hogy a magyar államadósság teljesen kezelhető.

Theo McDonald, ír újságíró és politikai elemző az ingatlanpiaci trendeket elemezve rámutatott, hogy az idősebek, különösen a baby boomerek és az X-generáció tagjai, megtakarításaik felhasználásával ingatlanokat vásárolnak, ami megnehezíti a fiatalabb generációk, különösen az Y- és a Z-generáció számára a saját ingatlan megszerzését. Megjegyezte, hogy a szabadpiac nem működik megfelelően, ha a hitelezés mértéke túlzott. Az ír ingatlanpiacot hozta példaként, ahol 1990 és 2024 között az ingatlant bérlők aránya 15%-ról 50%-ra emelkedett, ami a lakások megfizethetetlenségére utal. Emellett kiemelte, hogy a külföldi magántőke-befektetők sokszor a már meglévő infrastruktúrába és raktárépületekbe fektetnek be, különösen Írországban, hogy kihasználják az ország kedvező adórendszerét.

A beszélgetés során a résztvevők különböző aspektusokból közelítették meg a magántőke szerepét az ingatlanpiacon, valamint annak tágabb gazdasági és társadalmi hatásait. Az eszmecsere konklúziójaként elhangzott, hogy a szabadpiaci folyamatok szabályozott keretek közé terelése nélkül az ingatlanpiaci válság tovább folytatódhat.