Franciaország kettős válsága

Franciaország kettős válsága: forradalmat vagy stagnálást hoz a jövő?

A Danube Institute Unknown Knowns: Adventures in the New Economics című 2025-ös panelbeszélgetés-sorozatának második eseményére február 26-án, a Lónyay-Hatvany Villában került sor. A kerekasztal-beszélgetés célja Franciaország politikai és gazdasági válságának elemzése volt. Philip Pilkington és vendégei, Malcolm Kyeyune svéd esszéíró, az UnHerd kommentátora és Hugo Martin, a Danube Institute kutatója arra a kérdésre keresték a választ, hogy a jelenlegi események előrevetítik-e egy újabb társadalmi és politikai átalakulás lehetőségét. 

Intézetünk vendégkutatója, Philip Pilkington az esemény bevezetőjében hangsúlyozta, Franciaország a 2024-es előrehozott választások után politikai válságba került: a burkolt cél az volt, hogy megakadályozzák a Nemzeti Tömörülés (RN) hatalomra kerülését, ezzel ugyanakkor csapdahelyzetbe kerültek a képviselők. Pilkington arra is rámutatott, hogy mindeközben a francia lakosság életszínvonala folyamatosan csökken az energia- és élelmiszerárak drasztikusan emelkedésének köszönhetően. Ennek következtében Franciaország államadóssága folyamatosan nő, ami a pénzügyi stabilitás megingását és a befektetői bizalom csökkenését eredményezte. Alkotmányos válság is kialakult, mivel a kormány kénytelen volt az alkotmány 49.3-as cikkelyére hivatkozva rendeleti úton elfogadtatni a költségvetést.

Malcolm Kyeyune szerint Franciaország válsága nem elszigetelt jelenség, hanem egy általános európai tendencia részeként értelmezhető. Hozzátette: Nyugat-Európa politikai elitje minden eszközzel próbálja megakadályozni az új formációk térnyerését, az AfD  példája is ezt az állítást támasztja alá. Kyeyune felhívta a figyelmet arra is, hogy Franciaországnak fel kell készülnie egy olyan világra, amelyben az Egyesült Államok geopolitikai dominanciája csökken, ennek a problémának a kezelésére pedig a jelenlegi vezetés nincsen felkészülve. Még azt is kiemelte: a francia és a német parlament összetétele szinte teljesen megegyezik, ami azt jelenti, hogy Európa két legnagyobb országa ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe.

Intézetünk kutatója, Hugo Martin Charles de Gaulle politikai örökségét elemezte, hangsúlyozva, hogy az Ötödik Köztársaság első elnöke a második világháború után egy erős végrehajtói hatalommal rendelkező, prezidenciális rendszert hozott létre. Emmanuel Macron, aki kezdetben technokrata módszerekkel próbálta megoldani az ország gazdasági problémáit, egyre inkább európai államférfiként pozícionálja magát, amelynek következtében a belpolitikai feszültségek háttérbe szorultak. Martin rámutatott: Franciaország erősen centralizált állam, ami tovább mélyíti a főváros és a vidék közötti politikai megosztottságot, ez pedig megmagyarázza a politikai és gazdasági feszültségeket a nyugat-európai országban.

Az előadók egyetértettek abban, hogy Franciaország jelenlegi válsága nem elszigetelt jelenség, hanem egy szélesebb európai politikai és gazdasági átalakulás része. Az európai politikai berendezkedés egyre kevésbé képes kezelni az új kihívásokat, és ez előidézheti az európai hatalmi egyensúly átalakulását.