Blog

A barátság ára – Kína, Oroszország és az ukrán háború titkai

A nemzetközi politikai térben időről időre felmerülnek olyan vádak és állítások, amelyek új dimenzióba helyezik az egyes szereplők megítélését. Ilyen fejlemény volt a közelmúltban az is, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy az ukrán hírszerzés információi szerint Kína katonai…

A nemzetközi politikai térben időről időre felmerülnek olyan vádak és állítások, amelyek új dimenzióba helyezik az egyes szereplők megítélését. Ilyen fejlemény volt a közelmúltban az is, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy az ukrán hírszerzés információi szerint Kína katonai eszközökkel, például puskaporral és tüzérségi eszközökkel támogatja Oroszországot. 

A bejelentés érzékeny pillanatban történt: az orosz-ukrán háború elhúzódó szakaszában, amikor a világ hatalmai egyre inkább keresik a diplomáciai megoldás lehetőségét. Zelenszkij hangsúlyozta: beszélt a kínai államfővel, aki személyesen ígérte meg neki, hogy Kína nem fog fegyvereket adni Oroszországnak. „Sajnálatos módon a tények mást mutatnak” – mondta.

A kínai külügyminisztérium gyors és határozott reakcióval válaszolt. Közleményében „alaptalannak” nevezte az ukrán állításokat, és kifejtette: Kína következetes és világos álláspontot képvisel az ukrajnai háború ügyében – a békés rendezés és a tűzszünet mellett. Lin Jian, a külügyminisztérium szóvivője egyenesen politikai manipulációnak nevezte az efféle vádakat.  

Az ukrán és kínai álláspont között feszülő ellentmondás jól példázza, milyen összetett és sokrétű a nemzetközi diplomácia. Kína és Oroszország „korlátlan partnersége”, melyet 2022 februárjában jelentettek be, valóban új szintre emelte a két ország közötti együttműködést – különösen gazdasági, technológiai és politikai síkon. Emellett a két állam egyre szorosabb kapcsolatokat ápol a BRICS keretében és közös katonai gyakorlatokon is részt vesznek.

Ugyanakkor Kína mindig is igyekezett elkerülni, hogy közvetlen hadviselő félként jelenjen meg az ukrajnai háborúban.

Peking többször is felszólalt a tárgyalásos megoldás mellett, és elhatárolta magát a nyugati szankciós politikától is – ez pedig legalább annyira politikai állásfoglalás, mint gazdasági önvédelem.

A nyugati vádak szerint Kína ugyan nem szállít „hivatalosan” fegyvereket, de egyes alkatrészek és anyagok, például drónokhoz szükséges technológiák és puskapor mégis eljuthatnak Oroszországba. Ezek szállítása sok esetben nem áll közvetlen állami ellenőrzés alatt, és gyakran bonyolult céghálókon keresztül történik. Peking viszont határozottan tagadja, hogy ilyen szállításokat engedélyezne vagy támogatna.

Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy Kína olyan pozícióban van, amelyben akár közvetítőként is felléphetne az ukrajnai konfliktusban.

Ezt részben már jelezte is úgynevezett „béketervek” és tárgyalási javaslatok segítségével, amelyeket Peking időről időre nyilvánosságra hoz. Noha ezek gyakran általános megfogalmazásúak, és nem felelnek meg sem Kijev, sem a Nyugat elvárásainak, azt mégsem lehet tagadni, hogy Kína globális gazdasági és diplomáciai súlya révén a jövőben kulcsszereplő lehet egy esetleges béke folyamatban.

Úgy gondolom, hogy Kína szerepe a háborúban sokkal árnyaltabb, mint ahogy azt a nyugati média gyakran bemutatja. A nemzetközi kapcsolatokban nincs abszolút jó és rossz – csak érdekek vannak, és a jelenlegi geopolitikai környezetben Kína saját érdekeit követi, miközben megpróbálja megtartani a „semlegesség” látszatát. Az viszont elengedhetetlen, hogy a nemzetközi közösség átláthatóan kezelje ezeket az ügyeket, és ne politikai indulatok, hanem bizonyítékok alapján ítéljen. Ha valóban léteznek konkrét tények a fegyverszállításról, azokat nyilvánosságra kell hozni – de addig a vádaskodás inkább árthat a diplomáciának, mint segíthet.

Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a hosszú távú globális stabilitás egyik kulcsa a nagyhatalmak felelős viselkedése. Amennyiben Kína – akár közvetve, vállalati csatornákon keresztül – valóban hozzájárul Oroszország katonai erejének fenntartásához, akkor nehéz lesz elfogadni semleges közvetítőként. Éppen ezért rendkívül fontos lenne, hogy Kína világos, ellenőrizhető és egyértelmű garanciákat tegyen le az asztalra: sem most, sem a jövőben nem támogatja katonai úton egyik hadviselő felet sem. Csak így maradhat hiteles szereplő a világpolitika egyik legégetőbb válságában.

Szemlézte: Grizner Vivien

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon