Az Ukrajna elleni 2022-es agresszió nem az első példa volt arra, hogy Oroszország megsértette egy, a posztszovjet térségbe tartozó állam szuverenitását. A 2008-as grúziai háború csaknem másfél évtizeddel korábban jelezte az orosz külpolitikában bekövetkezett radikális változást. Ennek ellenére – egészen mostanáig – a Föderációnak nem kellett igazán komoly következményekkel szembenéznie a nemzetközi színtéren tanúsított magatartása következtében. Arról, hogy mit tanulhat a Nyugat a Grúzia esetében elkövetett hibáiból, Vasil Sikharulidze, korábbi grúz védelmi miniszter, a Foreign Policy Research Institute jelenlegi kutatója írt a Foreign Affairs hasábjain.
A 2008-as grúziai háború volt azon orosz külpolitikai szemléletváltás első manifesztációja, amelyre már Putyin elnök 2007-es Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián elhangzott beszéde is utalt. Ebben a felszólalásban nyíltan megfogalmazódott, hogy a Föderáció külpolitikája szemben áll a Nyugattal.
Azóta – ahogy Sikharulidze is utal rá – Oroszország számos alkalommal avatkozott be más országok belügyeibe – mindeddig büntetlenül.
Ez nem csupán az Ukrajna, illetve Grúzia területi integritása elleni agresszióban nyilvánult meg, hanem például a 2016-os amerikai választások vagy az egy évvel későbbi francia kampányidőszak során is.
Grúzia esete új korszak eljövetelét jelentette az orosz külpolitika szempontjából. A 2008-as bukaresti NATO-csúcs során megfogalmazott ígéretek egyértelműsítették, hogy az ország - annak ellenére, hogy a poszt-szovjet térség része - egyre inkább a Nyugat felé kezdett orientálódni. Ezen trendben az orosz külpolitika fenyegetést látott, hiszen Grúzia demokratizálódása a térségben a Föderáció számára kedvezőtlen folyamatokat indíthatott el.
Ennek következtében 2008. augusztus elsején a dél-oszét területek oroszbarát szeparatista erői grúz falvakat kezdtek bombázni, megszegve a fennálló tűzszünetet, aminek eredményeként Grúzia katonákat küldött a szeparatisták által kontrollált régióba. A 80 ezer fős orosz csapatok csak később, augusztus 7-én hatoltak be az országba és gyors ütemben szorították vissza a grúzokat. Öt nappal később, Sarkozy francia elnök közvetítésével megszületett a tűzszüneti megállapodás, azonban a megszállt Abházia és Dél-Oszétia továbbra is orosz kézen maradt.
Sikharulidze szerint – annak ellenére, hogy a Kreml valós célja egy oroszbarát grúz rezsim felállítása volt – Putyin sikeresen zárta a konfliktust.
Két új terület került Moszkva ellenőrzése alá, valamint olyan állandó területi konfliktust generált Grúzia számára, amely ellehetetlenítette az ország NATO-hoz való csatlakozását. Ezen felül a grúziai demokratikus reformokat támogató politikusokat is mérséklődésre ösztönözte, amit jól példáz a jelenlegi vezetés fegyverszállításokkal kapcsolatos magatartása is.
Mindezek ellenére a gyors lefolyású háború nem vont maga után komoly következményeket Moszkva számára. Ezt mutatja például az amerikaiak újrakezdési politikája („reset policy”) is. A Bush-kormányzat által tervezett „rakéta-pajzs” koncepciótól a 2009-ben hivatalba lépő Obama elnök visszalépett, miután az oroszok ellenezték az Európába telepítendő védelmi rakétarendszereket.
A „reset policy” végét a Krím-félsziget 2014-es annexiója hozta el, amikor a nyugati hatalmak először szankcionálták a Kreml agresszív külpolitikáját, annak ellenére, hogy grúziai háború óta akkor már majdnem 6 év telt el.
Sikharulidze szerint a Nyugatnak nem csupán a szankciós politikáját kell átgondolnia, hanem a Grúziának és Ukrajnának nyújtott támogatásokat is. A katonai segítség mellett – ami nélkülözhetetlen egy következő agresszió megelőzése érdekében – elengedhetetlen ezen térség demokratikus fejlődésének segítése is, hiszen csupán így alakítható ki az orosz intervenció elleni reziliencia.
A Nyugat magatartása Ukrajna esetében meghatározó lesz a háború utáni világ biztonsági rendszerének szempontjából, hiszen – Sikharulidze véleménye szerint – a büntetlenül hagyott agresszió bármikor megismétlődhet.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
