A tavaly február 24-én eszkalálódott ukrajnai háború nem csak az európai biztonsági rendszer viszonyaiban hozott újdonságot, de a hadviselő felek eszközeiben is. Tekintve, hogy Ukrajna és Oroszország a 21. század eddig látott legnagyobb háborúját vívja, nem csoda, hogy a két fél minden eszközt megragadva igyekszik stratégiai fölényhez jutni. Ehhez járulnak hozzá a pilóta nélküli repülőgépek (unmanned aerial vehicle – UAV), amelyeket sokszor kereskedelmi célokra fejlesztettek ki, azonban a harctéren is hatékonyan használhatóak. Faine Greenwood, a távirányítású légijárművek szakértője a Foreign Policy hasábjain foglalta össze az elmúlt egy évben folytatott kutatása eredményeit.
Az ukrajnai háború nem csupán az évszázad eddigi legnagyobb háborúja, de az első olyan konfliktus, amelyben mindkét fél alapvetően kereskedelmi használatra gyártott, illetve saját készítésű repülő eszközöket használ különböző harctéri célok eléréséhez. Faine Greenwood már az eszkaláció kezdetén dokumentálni kezdte ezen drónok alkalmazásának eseteit, többnyire nyíltforrású hírszerzés, illetve közösségi médiában megjelent bizonyítékok alapján, amiről egy nyilvánosan elérhető adatbázist is készített. Az összegyűjtött információk meglepő trendekre mutatnak.
Elsőként érdemes áttekinteni a drónok beszerzési forrásainak problémáját.
A piacot leginkább a kínai DJI vállalat dominálja, amelynek 2013-ban megjelent, Phantom 1 típusú drónja a Greenwood által megfigyelt 900 eset 59%-ában volt dokumentálható.
A Phantom 1 egy kis súlyú, gyors eszköz, amellyel kapcsolatban azonban számos adatbiztonsági kockázat merült fel korábban. Emellett megtalálhatóak további saját készítésű, nem a DJI által gyártott kereskedelmi drónok is. Ide tartoznak például a szintén kínai Autelhez kapcsolható darabok, amelyek gyakorlatilag a Phantom 1 másolatai. Ezek általában bizonyos átalakításokon mennek keresztül, amelyeket Ukrajnában például a hobbi szintű drónpilótákból álló csapat, az Aerorozvidka kivitelez nagy részben.
A drónok beszerzése – főként a DJI által gyártott eszközök esetében – jelentősen nehezebbé vált a háború előrehaladtával, hiszen a kínai cég semelyik országban nem forgalmazza a termékeit 2022 áprilisa óta. Ennek következtében
a kisebb repülőgépeket már nem állami szereplők vásárolják meg, hanem közösségi finanszírozáson keresztül kerülnek a harcoló felekhez, ami a határokon átnyúló szállítást is nagyban megkönnyíti.
Ukrajna például együttműködött a United24 elnevezésű, közösségi finanszírozásra specializálódott portállal az Army of Drones projekt keretében, amely során 1400 db eszköz árát sikerült összegyűjteni. Hasonló módszereket használnak az orosz oldalon is, ahol a gyűjtés többnyire telegram csatornákon zajlik. Ennek ellenére – Greenwood szerint – az oroszok számára a kereskedelmi drónok továbbra is „szürke zónás” eszközök maradnak.
A pilóta nélküli repülőgépek harctéri alkalmazása egyelőre két területben merül ki: a legfontosabbak a megfigyelés, valamint a konkrét támadó potenciál.
A harci események dokumentációja szempontjából mindkét oldal számos cél esetében alkalmazza ezeket az eszközöket. Az egyik ilyen a hírszerzés: az ukránok sokszor drónok segítségével mérik fel a körülöttük zajló szituációt, amely adatokat élőben közvetítik a parancsnoki központ felé. Ezen felül egyes drónok – termikus szenzoraiknak köszönhetően akár éjszaka is – képesek felmérni az orosz erők koordináta-szintű helyzetét. Nem hanyagolható el azonban a drónfelvételek PR értéke sem, amelyeket mind az orosz, mind a nyugati média előszeretettel kihasznál.
A támadásra alkalmazott pilóta nélküli eszközök a háború elején leginkább a Kijev felé tartó orosz konvoj esetében voltak megfigyelhetők, ezeket az Aerorozvidka csoport alakította át, hogy képesek legyenek – sokszor a szovjet érából származó - gránátokkal támadni bizonyos célpontokat. Áprilistól már DJI drónok tűntek fel a harctéren, amelyeket 3D nyomtatóval készített kiegészítőkkel szereltek fel, majd később a versenyzésre használt FPV repülőket alakították át kamikaze robbanóeszközökké. A drónokat a korábban említett két cél mellett egyéb esetekben is alkalmazzák a harctéren. Greenwood például megfigyelt eseteket, amikor
egy repülőgép képes volt fogságba ejteni egy ellenséges eszközt, de volt precedens arra is, hogy drónnal szerzett meg az ukrán haderő egy elhagyott orosz walkie talkie-t, amin bizonyos források szerint 9 napig tudták hallgatni az orosz kommunikációt.
Emellett érdemes megemlíteni az ukránok „I want to live” projektjét is, amelyben hasonló repülőgépeket használnak arra, hogy a megadásra kényszerült orosz katonákat instruálják.
Greenwood szerint a jövőben tovább fog növekedni ezen eszközök száma az ukrajnai hadszíntéren, és ezzel párhuzamosan a harcoló felek szakértelme is. A következő időszakban a pilóta nélküli robotrepülőgépek jelentősége eddig nem várt területeken is kiugró lehet, amire jó példa az általuk készített felvételek háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásokban való használata.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
