Már a 21. század elején központi kérdéssé vált a biztonság- és védelempolitika, valamint a geostratégiai tervezés számára a sarkvidéki zónák területén jelen lévő államok tevékenysége. Ezen régióban olyan természeti erőforrások és lehetőségek találhatóak, amelyek meghatározhatják a következő évtizedek nagyhatalmi versengését, azonban ezek kontrollálása kihívás elé állítja az aktorokat. Michael Bielby, a kanadai haderő parancsnoka és Dr. Lillian Alessa, a sarkkör biztonsági kockázatainak szakértője elemezték a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket a területen.
Csakúgy, mint minden biztonságpolitikai probléma során, a sarkkör esetében is abból kell kiindulnunk, hogy az államok egyik célja, hogy saját területi integritásukat védjék más aktorok külső támadásaitól. Ennek sikeréhez elengedhetetlen, hogy az adott entitás ellenőrzést gyakoroljon a hozzá tartozó területek felett. Ez a feltétel a sarkkörön különösen nehezen áthidalható akadályokba ütközik.
Ahogy Bielby is említi az elemzés során, csupán Kanada esetében 3,5 millió négyzetkilométernyi föld (több, mint 37 és fél Magyarország) esik ebbe a kategóriába, amelynek népessége csupán 120 000 fő körül mozog.
Ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas területen az állam képes legyen saját főhatalmát gyakorolni, tudnia kell azonosítani a területi integritást sértő elemeket, még azelőtt, hogy azok eljutnának az államhatárig – ez esetben a szárazföldre.
Tekintve, hogy az itt jellemző időjárási körülmények, a szükséges infrastruktúra hiánya, valamint az ahhoz kapcsolódó bővítési lehetőségek szűkössége, illetve a véges erőforrások jelentős kihívást állítanak az adott ország fegyveres erői elé, Bielby szerint célszerű az űrbeli hírszerzés, megfigyelés és felderítés (ISR – intelligence, surveillance, reconnaissance) módszerét alkalmazni. Ez azonban újabb problémát vet fel: a szenzorok által szolgáltatott adatmennyiség hatalmas elemző kapacitást igényel.
Az ISR-módszer több tízmillió eseményt formál adattá naponta, amelyek elemzése az emberi agy számára fizikailag nem lehetséges. Erre jelenthet megoldást a mesterséges intelligencia alkalmazása. Ez nem csupán az feldolgozó kapacitás problémáit oldhatja meg. A gépi tanulás lehetőséget ad arra, hogy a mesterséges intelligencia (MI) fejlessze saját detektáló képességeit azáltal, hogy a különböző szenzorok átveszik egymás adatait.
Dr. Alessa szerint azonban az MI nem csupán a területi integritás védelmében alkalmazható a sarkköri területeken. Ez a technológia nagy szerepet kaphat például a régió biztonsági kockázatainak elemzésében. Az egyik ilyen veszély a sarkkör permafrostjának folyamatos csökkenése. A permafrost a talaj egy olyan rétege, amely minimum 2 éven keresztül folyamatosan 0 fok alatti hőmérsékleten, fagyott állapotban van.
Ez a fagyott föld nem csupán a terület növény- és állatvilágának képezi alapját, de az államok által kiépített civil infrastruktúrának (például ivóvízellátásnak) is.
Ez azért jelent problémát, mert a klímaváltozás következtében a permafrost hőmérséklete folyamatosan nő.
A permafrost hőmérsékletének változása 2008 és 2016 között
A kockázatok mesterséges intelligencia általi elemzése azonban nem elégséges a probléma megoldásához. Annak ellenére, hogy a rendszer képes szimulálni bizonyos helyzeteket a valósághoz közelítő környezetben, a reziliencia kialakításához elengedhetetlen a helyiek társadalmi, ökológiai, és technológiai tudásának alkalmazása.
Ezzel együtt azonban a mesterséges intelligencia hasznos eszköz lehet az ellenállóképesség kialakításának folyamatában. Tekintve, hogy az MI képes széleskörű kockázati elemzést végezni, sokkal hatékonyabban, mint az ember, lehetőséget ad a reziliencia szürke zónáinak feltérképezésére, valamint a gyors intervencióra. Ezen beavatkozás kivitelezéséhez azonban létfontosságú az emberi döntéshozatallal való kooperáció.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
