Ismét kiéleződött az izraeli-palesztin konfliktus, miután az izraeli hadsereg egy palesztin tüntetés során lelőtt egy újságírónőt a Jordán nyugati partján, a palesztinok lakta területeken. Azonban a legfontosabb amerikai palesztinbarát mozgalomnak, amely az izraeli termékek bojkottjára szólít fel, már nem sok szava van ehhez - szögezi le a Foreign Policy.
Úgy kezdődött az egész, mint az apartheid Dél-Afrikájának bojkottja: ne vásárolj izraeli terméket, próbáld rábírni a nagy cégeket, hogy befektetéseiket vonják ki onnan, és sürgess gazdasági szankciókat. Bojkott, a befektetés visszavonása, szankciók. Boycott, Divestment, Sanctions, rövidítve tehát BDS angolul. Jó módszercsokor ez arra, hogy egy civil szerveződés valahogyan beleszóljon a világpolitikába: a legkényesebb ponton, pénzügyi téren károsítva meg a kijelölt ellenfelet.
Intl. corporations involved in business with Israel's illegal settlements are complicit in the crime of apartheid.@HP, @HPE, @AXA, @GeneralMills, @Pillsbury, @PUMA, @CEMEX, @G4S, @AlliedUniversal, @Sabra, @HSBC, @Hyundai, and many more.
— BDS movement (@BDSmovement) May 22, 2022
THIS MEANS YOU!https://t.co/GLjbRgrYtj pic.twitter.com/8YjYFCgYub
Az amerikai egyetemi szféra ehhez megfelelő hátteret kínál maga sajátos önigazult, radikális kultúrájával. A vélt, vagy valós áldozati csoportok mellett való kiállásnak nagy a keletje, és így a palesztinok ügye mellé is könnyű támogatókat találni.
Ez a cancel culture „legszebb” példáin keresztül valósul meg: a Harvard egyetemi lapja, a Crimson a csőd szélére került a támogatások visszavonása után, amiért a szerkesztőség egyik tagja Izrael-barát véleménycikket jelentetett meg.
A Tufts Egyetemen egy Izrael-barát diákot a hallgatói önkormányzatból próbált kiszorítani egy palesztin-barát csoport, bár a közben alkalmazott agresszív módszerek miatt az érintett végül perrel fenyegette meg őket, és ez elhallgattatta őket.
Persze mindez az agresszív viselkedés elkerülhetetlenül azzal jár, hogy
a hallgatók fejében összekeveredik az arabok melletti kiállás az antiszemitizmussal, és ma felmérések szerint egyre több zsidó diák fél kifejezni identitását,
tartva attól, hogy ezért atrocitás éri. Izrael támogatói szerint ez azért van, mert a szervezet alapvetően antiszemita és Izrael teljes eltörlésére törekszik. Ezzel szemben a BDS teljes joggal mutat rá arra, hogy támogatói között több zsidó is van, tehát nem beszélhetünk a teljes etnikum elleni uszításról.
De milyen hatása van mindennek a külvilágra? Az apartheid rendszerű Dél-Afrika esetében a polgári felháborodásnak előbb-utóbb (inkább utóbb) komoly következménye volt: a Dél-Afrikát hidegháborús szövetségesnek tartó Ronald Reagan is rákényszerült egy nagyon szigorú szankciós csomag aláírására. A nyugati korlátozások nagy szerepet játszottak az egykor virágzó állam megnyomorításában és így az apartheid végében. (Érdekes mellékszál, hogy Izrael gazdaságilag az utolsó pillanatig komolyan jelen volt a fehér felsőbbrendűséget hirdető államban.)
Azonban a BDS képtelen komoly változásokat elérni.
Jóllehet 2021 tavaszán érezhető volt, hogy az izraeli nézőpont jelentősen teret vesztett a világ közvéleményében, ennek értékelhető hatása nem volt az ottani politikára. Izrael olyan mértékig fontos része a világgazdaságnak, hogy a cégek csak a civil társadalom nyomására nem fognak kivonulni. A kis ország szívja fel például a globális kiberbiztonsági befektetések negyven százalékát (!). Start-up szektora hihetetlenül pezsgő, és gazdasága hatalmas hozzáadott értéket termel.
Persze, megfelelő törvényi szabályozások elérésével a palesztin-barátok elzárhatnák Izraelt a befektetésektől, de ez roppant messzi cél. Mi több, a BDS mozgalom az, amelyet 35 amerikai államban szankcionálnak, számos állami cégnek megtiltva az együttműködést velük.
A Közel-Keleten rengeteg geopolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy Izrael a Nyugat jó barátja legyen.
Most pedig, hogy Oroszországgal hatalmas konfliktust vállalt a NATO, még több. Dél-Afrika a térségében maximálisan kirekesztett állam volt, az összes többi afrikai ország egyöntetűen kiállt ellene, vagy legalábbis nem támogatta. Izrael immár sok arab állammal hivatalosan is jó kapcsolatban van, és egyre többel egyelőre nem nyilvános együttműködésben. Egy nemzetközi rendszerbe jól integrált országot egy, a saját hazájában is gyenge civil mozgalom nem fog politikája megváltoztatására bírni. Az amerikai campusok radikálisai, legyenek akármilyen hangosak, megalázóan gyengének bizonyultak Izrael ellen a bojkottok és szankciók játszmájában.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
