Az elmúlt évtizedek során megfigyelhette a világ, ahogyan a latin-amerikai országok vezetői leleményesen egyaránt jó kapcsolatot ápoltak az amerikai és a kínai féllel. Azonban ahogy egyre inkább kiéleződik a geopolitikai fesztültség a két nagyhatalom között, a döntéshozóknak át kell gondolniuk, elegendő-e, ha semlegesek maradnak. A 5G hálózatok kiépítésének sürgető kérdése is megnehezíti az állásfoglalásukat.
A Foreign Policy oldalán Oliver Stuenkel ismerteti az olvasókkal a latin-amerikai országok külpolitikájának történelmi hagyományait és jelenkori kihívásait. Stuenkel bemutatja, hogy az ideológiai spektrum különböző pontjain helyet foglaló vezetők szinte egyöntetűen úgy döntöttek, hogy baráti kapcsolatot fognak ápolni mind Washingtonnal, mind pedig Pekinggel, hiszen az Egyesült Államokhoz a földrajzi közelség köti őket, Kínától pedig egyre inkább függnek gazdasági szempontból. Ezek mellett persze továbbra is fontos az Európai Unióval folytatott kereskedelem, azonban az elmúlt két évtizedben Európa jelentős piaci részesedést veszített a régióban.
A korábbi években - pár kivételtől eltekintve - következetesen követték ezt a politikai irányvonalat a latin-amerikai országok.
Chile jobboldali elnöke, Sebastián Piñera például a régió legmegbízhatóbb partnerének próbálta magát feltüntetni, mind Donald Trump volt amerikai, mind Hszi Csin-ping kínai elnök szemében.
Mauricio Macri, Argentína volt jobbközép elnöke, és az őt követő balközép Alberto Fernández szintén szívélyes kapcsolatokat ápoltak és ápolnak az Egyesült Államokkal és Kínával egyaránt. Kolumbiában Iván Duque jobboldali elnök is megőrizte Bogotá történelmileg szoros biztonsági együttműködését az Egyesült Államokkal, ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem hajlandó kitiltani országából a Huaweit, mivel arra készülnek, hogy kiépítsék az 5G hálózatot. Még brazília elnöke, Jair Bolsonaro - akit a Trump-adminisztráció egyik legnagyobb szövetségeseként tartanak számon - is úgy tartotta, hogy a Pekinggel fennálló viszonyt is ápolni kell, így alelnökét, Hamilton Mourãót bízta meg azzal, hogy fejlessze Brazília Kínához fűződő kapcsolatát. Nem meglepő, hogy erre a megállapításra jutott, hiszen
a brazil exportcikkek legnagyobb piaca Kína, az áruk mintegy egyharmadát veszi fel, így az Egyesült Államok a földrajzi közelség ellenére csupán a második helyet foglalja el, a brazil termékek 10 százalékának importálásával.
És ezzel még mindig nem értünk a latin-amerikai országok listájának végére… Chile, Peru és Uruguay számára is a legfontosabb kereskedelmi partnerré vált Kína. Egyedül Mexikóban maradt meg messze az első helyen a kereskedelmi partnerek között az Egyesült Államok, annak ellenére, hogy Peking mindent megtesz a befolyási övezetének Mexikó felé történő bővítésére, jelen esetben például megígérte, hogy 35 millió COVID-19 oltóanyagot fog juttatni az országba.
Ez a fajta hintapolitika eddig mindig produktív módon elérte a célját, azonban az amerikai-kínai diplomáciai viszonyok romlásával és egy kardinális kérdés megjelenésével döntési helyzet előtt állnak a latin-amerikai nemzetek.
Az említett kérdés pedig nem más, minthogy engedélyezik-e a Huawei számára, hogy segítsen az 5G mobilhálózat kiépítésében. Leginkább az elmúlt két év során vált szembetűnővé, hogy a két nagyhatalom ezen ütközési felülete nagy hatással lehet a latin-amerikaiak életére. Washington számos alkalommal felhívta a vezetők figyelmét, hogy utasítsák ki a céget országukból, mert ha nem teszik, azzal maguk segítik elő, hogy Peking kémkedhessen a távközlési vállalaton keresztül a latin-amerikai állampolgárok és kormányok után. Kína nem volt rest reagálni a vádakra. A Huawei alapítója, Ren Zhengfei egy brazil újságnak adott interjúban például elmondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok láthatóan csak a saját ,,hátsó udvarának” tekinti Latin-Amerikát, így az ő célja nem más, minthogy segítsen nekik kiszabadulni ebből a csapdából és fenntartani az egyes országok szuverenitását.
Bármelyik oldal mellett is döntenek majd a kormányok, elkerülhetetlenül ártani fognak a két legfontosabb geopolitikai kapcsolatuk egyikének.
Számos ország már kinyilatkozta, hogy mi alapján fog dönteni: a voks oda kerül, ahonnan a lehető legkedvezőbb ajánlatot kapják. Ecuadorban más a helyzet, az ország vezetése ugyanis egy olyan keretszerződésről tárgyal az amerikai partnerrel, amely értelmében segítenének törleszteni a dollármilliárdos tartozásukat Kína irányba, cserébe pedig kizárnák a Huaweit az 5G tenderből. Kezdetben úgy tűnt, hogy Brazília is beáll a sorba, és a Trump-adminisztráció Clean Network elnevezésű kezdeményezését felkarolva ők is korlátoznák a kínai tech vállalatot.
Csakhogy Bolsonaro végül úgy döntött: fontosabb, hogy minél több kínai gyártmányú COVID-19 vakcinát tudjon beszerezni, így nem folytat a továbbiakban Peking ellenes retorikát, és nem is szabályozza a Huaweit.
A paraguayi kormány is hasonló, ámbár sajátos elhatározásra jutott. Amellett, hogy aktív diplomáciai kapcsolatokat ápol Tajvannal, Kínából importálja a legtöbb árucikkét, így erőteljesen támogatja a Huawei-jel való együttműködést, főként annak köszönhetően, hogy kedvező és versenyképes árai vannak a rivális vállalatokkal szemben.
Az Egyesült Államok és a Huawei egymás teljes mértékű elutasításának és erőteljes térnyerési akaratának azonban sokak szerint két különálló technológiai szféra kialakulása lesz a következménye, ami számos aggályt vet fel.
2019-ben, az ENSZ Közgyűlés 74. általános vitájának megnyitását megelőző éves jelentésében António Guterres ENSZ-főtitkár azt mondta, hogy fél egy nagy törés lehetőségétől.
A világ kettészakadhat, és a Föld két legnagyobb gazdaságával létrejönne két különálló és versengő világrész, mindegyiknek a saját domináns pénznemével, kereskedelmi és pénzügyi szabályaival, saját internetes és mesterséges intelligencia-képességeivel, valamint saját geopolitikai és katonai stratégiával uralná a területét. 2021-ben ez már egy egyre életszerűbb képnek tűnik.
Egy ilyen helyzet Latin-Amerika számára lenne a legrosszabb, hiszen a régió nemzetei a fentebb leírtak miatt különböző szférákhoz csatlakoznának, és különböző technológiai háttérrel szinte lehetetlenné válna az együttműködésük, pedig már így is temérdek mennyiségű kihívással kell szembesülniük, legyen az akár a nemzeti határokon átnyúló szervezett bűnözés, a menekültválságok, vagy a politikai válságok.
Az eltérő 5G hálózatokkal kapcsolatos döntések már leküzdhetetlen akadályt állítanának a regionális együttműködés elé.
Hiszen nem csupán egy mobilhálózatról beszélünk, hanem hosszú távon a gazdaság több szegmensére is kiterjedő új technológiáról, amely hatással lesz a közlekedésre, a hadviselésre, a kommunikációra és például a globális pénzügyi rendszerre is.
A legelképzelhetőbb szcenárió szerint a latin-amerikai országok többsége vagy a Huaweit fogja választani, és különféle szabályozást hoznak létre, például felügyeleti mechanizmusokat vezetnek be, hogy ezzel nyugtassák Washingtont, vagy pedig szívesen korlátozzák és tiltják ki a nagy kínai vállalatot, amennyiben cserébe Washington nagyvonalú pénzügyi támogatást biztosít. Bárhogy is döntsenek, messzemenő következményei lesznek nemcsak az egyes nemzetekre, hanem Latin-Amerika egészére nézve.
Szemlézte: Spiesz Bianka
