Oroszország és Kína kapcsolata rendkívül összetett. A két országot a kihívásokban és nézeteltérésekben gazdag történelmük ellenére az elmúlt évtizedek eseményei - a többi között az orosz-ukrán háború - stratégiai partnerség megkötésére ösztönözte. A felborulni látszó világrendben egyre több váratlan fordulatnak lehetünk szemtanúi. Jelen események fényében semmi sem kizárható, még akár egy egykor elképzelhetetlennek tűnő orosz-kínai katonai szövetség sem – írja a Foreign Policy.
A két ország a hidegháború végével kezdte felismerni a másikban rejlő potenciált, az akkor betöltött hatalmi státuszukból adódó kölcsönös nyitásuk ekkor vette kezdetét. A XXI. század első éveire jelentősen javították kapcsolataikat, rendezték vitatott határaik kérdését és bővítették fegyvereladásaikat.
Amikor Hszi Csin-ping 2012-ben átvette a hatalmat, Kína már Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere volt, 2013-ra a kínai export közel 50 milliárd dollár értékű volt.
Forrás: Trading Economics
Megalapították továbbá a Sanghaji Együttműködési szervezetet (SCO) és a BRICS-csoportosulást, hogy elmélyítsék az együttműködést a szomszédokkal és a nagy fejlődő országokkal is.
Kapcsolatuk következő mélyítési pontját Oroszország ukrajnai inváziója indikálta. Mindkét ország egyértelmű stratégiai döntést hozott arról, hogy az egymással való kapcsolatokat helyezi előtérbe,
tekintettel az USA vezette Nyugatra, melyet mindketten fenyegetésként értékelnek. Peking és Moszkva közös célja a globális déli országok támogatásának megnyerése, valamint az Egyesült Államok hegemóniájának ellehetetlenítése. A CNBC egyik elemzése szerint a kínai cégek egyre fontosabb szerepet játszanak Oroszország küszködő gazdaságának kiegészítésében és katonai képességeinek növelésében, például az ukrajnai harctéren felhasználható áruk kereskedelmén keresztül. Habár Kína külügyminisztere kijelentette, hogy az országa nem fog fegyvereket eladni az ukrajnai konfliktusban részt vevő feleknek, kijelentését egyre többen kérdőjelezik meg.
Erős kapcsolatukra építve Hszi és Putyin 2022 februárjában közös nyilatkozatot adott ki, amelyben bejelentették a két ország közötti "határok nélküli" stratégiai partnerséget. A Kína és Oroszország közötti partnerség legfontosabb összetartó erejét az USA által uralt világ közös elutasítása adja.
Az elmúlt években mind a kínai, mind az orosz vezető számára bebizonyosodott, hogy jó döntést hozott az orosz-kínai kapcsolatok szorosabbá fűzésével.
Mindkét ország fontosabbá vált a másik szemében, mint valaha. Az orosz-ukrán háborúra adott nyugati válasz megerősítette Peking legrosszabb félelmeit, és még inkább arra ösztönözte, hogy Oroszországhoz igazodjon. Moszkva pedig kénytelen valamelyest kiküszöbölni a nyugati szankciókat, így Pekingtől való függése drasztikus emelkedésének indult.
Habár sok kérdésben egyetértenek, a két állam ambíciói nagymértékben eltérnek egymástól.
Kína aktívan törekszik egy olyan stabil és befolyásos pozícióra szert tenni a nemzetközi színtéren, amely összefügg azzal a céljával, hogy biztosítsa jelenlegi belpolitikai rendszerének hosszú távú fennmaradását. Ennek érdekében egy kis instabilitás, amely kihívást jelent az USA vezette biztonsági rendre, hasznos lehet, de a túl nagy káosz, beleértve a valós nukleáris fenyegetést is, kontraproduktív. Kína nem csak attól tart, hogy Oroszország mindig is a saját érdekeit fogja előtérbe helyezni, hanem az amerikai választások hatásától is. Amennyiben Donald Trump korábbi amerikai elnök arat győzelmet a 2024-es választásokon, az nagyban csökkentheti az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatást, és jobb kapcsolatokat kínálhat Putyinnak.
Hszinek viszont épp ellenkezőleg, az amerikai kormányváltás elhomályosíthatja a Kreml hajlandóságát arra, hogy Kínát támogassa az Egyesült Államokkal szemben.
Oroszország sem elégedett teljes mértékben a helyzettel, igencsak kényelmetlen számára a kínai dominancia. Több magasrangú tisztviselői aggódik a kínai vállalatok miatt, melyek uralják az orosz piacot és attól tartanak, hogy ez az erőfölény veszélyt jelenthet az ország információbiztonságára.
Habár Kína és Oroszország egyre több területen együttműködik, a kölcsönös bizalmatlanság, a másik iránti szkepticizmus és óvatosság mindkét országban megmaradt. Egyikük sem akar a másikért felelős vagy neki alárendelt lenni.
Vajon mit tartogat számukra a jövő? Valószínűsíthető, hogy a kínai-orosz közeledés folytatódása, azonban semmi sincs kőbe vésve. Annak ellenére, hogy Hszi és Putyin hasonlóan vélekedik az ellenséges Nyugatról, és felismeri a szorosabb közeledés stratégiai előnyeit, jelenleg sem Peking, sem Moszkva nem tervezi egy hivatalos katonai szövetség létrehozását. Kíváncsian várják azonban az elkövetkezendő időket, hiszen egy nagyobb megrázkódtatás - például egy Tajvan körüli kínai-amerikai konfliktus - könnyen előidézheti a szövetséget.
Szemlézte: Udvari Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
