Az intenzív orosz-ukrán háború miatt egy nemrég félig-meddig lezárt konfliktus szinte teljesen a háttérbe szorult: az azeri-örmény vetélkedés Hegyi-Karabahért. A harcokat ugyan lezárta egy Moszkva által létrehozott tűzszünet és békefenntartói misszió, de továbbra is sok megoldatlan kérdés van. S most, hogy Oroszország figyelme leginkább nyugat felé és nem délre összpontosul, megvan a veszélye annak, hogy kiújulnak a harcok. Minderről Thomas De Waal értekezik a Foreign Affairs hasábjain.
A Kaukázus a Szovjetunió felbomlása óta kifejezetten egy robbanásra váró puskaporos hordó, elég csak Grúziára vagy a csecsen háborúkra gondolni. Az Örményország és Azerbajdzsán közötti fentebb említett terület is - főleg etnikai okok miatt - egy igen komoly konfliktusforrás. A kommunista világhatalom szétesése közben/után a két ország egyszer már háborúzott a területért, s ekkor még Jereván került ki győztesen. Ezután kvázi „megbékéltek” a felek, csupán egyszer-kétszer került sor határmenti villongásokra.
A totális háborúra 2020-ig kellett várni.
Ekkor ugyanis a koronavírus járvány kellős közepén Azerbajdzsán egy igen jelentős offenzívát indított a régió ellen, amelyre Örményország teljes mozgósítással reagált. A két fél azonban nem egyenlő feltételek mellet harcolt, hisz Baku mögött ott áll(t) Törökország és a mára már rettegetté vált Bayraktar drónok. A légi és technológia fölény miatt végül 7000 áldozat árán az azerieknek sikerült elfoglalniuk a régiót, s a felek azóta aláírtak egy tűzszüneti megállapodást, aminek keretein belül orosz békefenntartók érkeztek a régióba.
A tűzszünetet Moszkva közvetítésével kötötték meg a felek. Az oroszok nagy diplomáciai „erőbedobással” vettek részt a tárgyalásokon, hisz a régióra továbbra is a saját befolyási övezetükként tekintenek. Az ukrajnai konfliktus miatt azonban Moszkva figyelme lankadt, s ezt számokkal is alá lehet támasztani, hisz a háború kitörése óta 1900-ról 1600-ra csökkent az orosz békefenntartók száma.
S úgy tűnik, hogy Moszkva helyébe egy új szereplő próbál lépni: az Európai Unió.
Az EU ugyanis egyre aktívabban vesz részt a két ország konfliktusának a rendezésében. A tűzszünetet ugyan a felek megkötötték, de hivatalos békére még nem került sor, hisz nagyon sok a tisztázatlan kérdés. Brüsszel pedig ebben próbál meg közvetíteni a felek között. Nemrég például Ilham Aliyev azeri elnök és Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök Brüsszelben tárgyalt Charles Michel meghívására. Az európai vezető szerint a felek gyümölcsöző tárgyalásokat folytattak, de a két legfontosabb kérdésben továbbra sincs előrelépés: továbbra is zárva áll a határ a gazdasági szereplők előtt a két ország között, s továbbra sincs konkrét megegyezés a határvonalak pontos elhelyezkedéséről.
Az azonban, hogy a felek Brüsszelben és nem Moszkvában tárgyalnak igen erős üzenetet hordoz. Egyesek szerint ez a jele annak, hogy Moszkva figyelmét teljesen leköti az ukrán konfliktus, s saját „hátsó kertjében” lassan, de biztosan új szereplők jelennek meg.
A tárgyalások sikeressége pedig igen fontos az Európai Uniónak is. Brüsszel ugyanis az orosz-ukrán háború óta igyekszik új energiaforrásokat találni az orosz gáz és kőolaj helyett, s Azerbajdzsán mindkét természeti kincsben bővelkedik.
Az EU-nak tehát érdeke, hogy a Kaukázusban a felek rendezzék a konfliktusokat, hogy a saját energiaellátását biztosítsa, azt ne veszélyeztesse egy esetleges újabb konfliktus.
Megvan azonban az esély arra is, hogy ha a tárgyalások kudarcba fulladnak, a konfliktus esetleg ismét kiújul, vagy újabb határvillongásokra kerül sor. Brüsszel tehát a tűzzel játszik, s csak reménykedni tudunk, hogy a buborékban élő vezetés ezúttal nem a saját kárára próbál meg befolyást gyakorolni a világpolitikára.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
