Az orosz-ukrán háború kapcsán különös figyelem hárul Kínára. Nem csupán amiatt, hogy a jelenlegi nemzetközi spektrumú szembenállásban miképp pozícionálja magát a világ vezető szerepét féltve őrző Egyesült Államok legfőbb kihívója, hanem azért is, mert sokan biztosra veszik, hogy előbb-utóbb Moszkva után Pekinggel kell hasonló okokból megbirkóznia a Nyugatnak. Elsősorban természetesen Tajvan megszállásának lehetősége került fókuszba. Ebből kifolyólag az Oroszországgal szembeni kemény szankciós fellépés egyfajta hatástanulmányként is vizsgálható, amerikai és kínai részről egyaránt.
Ezt kísérelte megtenni Christopher Vassallo Ázsia-szakértő a National Interest virtuális hasábjain. Noha egyelőre az eurázsiai nagyhatalommal szemben foganatosított retorziókból sem lehet levonni a végső következtetést, a szerző szerint a pénzügyi szektorban hatékony, a szembenálló felet jobban sújtó intézkedésekkel tudott előrukkolni az Egyesült Államok és az Európai Unió. Mint megjegyzi, a saját veszteségeken enyhített, hogy a nyugati befektetők a Krím annexiója óta eltelt 8 évben fokozatosan csökkentették jelenlétüket az orosz piacon.
A szankciós politika határai ellenben nagyon is megmutatkoztak az energiaszektorban, ahol az orosz gazdaság a legsebezhetőbb volna.
E téren ugyanis teljesen esélytelennek tűnik, hogy a nyugati országok egységesen lépjenek fel, hiszen míg az Atlanti-óceán és a La Manche-csatorna túlpartján kisebb veszteségekkel megtehetik, hogy embargót vessenek ki az energiahordozókra, addig az Oroszországnak leginkább kiszolgáltatott európai országok vezetői jól tudják, hogy egy ilyen lépés gazdasági katasztrófához vezetne. A helyzet így sem túl rózsás, az import elvágásával pedig – Robert Habeck német gazdasági és klímavédelmi minisztert idézve – már az államok társadalmi békéje is veszélybe kerülne.
Kínára áttérve megállapítható, hogy ugyan az energiapiacon épp fordított a helyzete (fő ellátó helyett fő fogyasztó), sok más ágazatban hasonló szerepet tölt be, mint a gáz- és olajexport terén Oroszország. Ráadásul az egyik ilyen ágazat épp a pénzügy, ahol a legnagyobb sikereket érték el a mostani szankciók.
Ez annak volt köszönhető, hogy a nyugati bankok nincsenek jelentősen kiszolgáltatva az orosz piacnak, a kínainak ellenben már jóval inkább – emeli ki Vassallo.
Köztudott, hogy a kelet-ázsiai ország az utóbbi évtizedekben a világgazdaság egyik megkerülhetetlen szereplőjévé vált. A magazin munkatársa szerint az olyan iparágakban, mint a gyógyszer-, a mikroelektronika-, a textil-, vagy a gyártóipar szinte kibogozhatatlan függés alakult ki Kína és a Nyugat között, ezért nem gondolja, hogy utóbbi képes olyan hatékony gazdasági hadviselést vívni előbbivel szemben, mint ahogy azt jelenleg Oroszország rovására teszi. Annál inkább tart viszont attól, hogy az eredménytelen szankciós politika a katonai megoldásokat fogja előtérbe helyezni (mint ahogy az közvetett módon most is megfigyelhető). Kína geopolitikai ambícióinak letöréséhez tehát Vassallo véleménye szerint nem szankciókban, hanem a kölcsönös függőség fokozatos csökkentésében kell gondolkozni.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Irlanda Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
