Miután a Kreml épületét dróntámadás érte május elején, az amerikai ellenségkép jelenléte méginkább megerősödött a putyini rezsim propagandájának fórumain. Ez azonban nem újkeletű jelenség, hiszen a gyökerei az első világháborút követő időszakra, valamint a náci Németország feletti győzelem utánra nyúlnak vissza. Az orosz messianizmus feltámadásáról, valamint az Amerika-ellenes narratívák múltjáról és jelenéről Andrej Kolesznyikov, a Carnegie Endowment for International Peace vezető kutatója értekezett a Foreign Affairs hasábjain.
The main thing from the statements of Dmitry Peskov:
— Spriter (@Spriter99880) May 4, 2023
⏺Ukrainian drone attack on the Kremlin is now being investigated;
⏺Moscow knows that Kyiv chooses both means and targets for strikes under the dictation of Washington;
⏺Moscow believes that Kyiv was involved in the attack… pic.twitter.com/siOUBVjjpl
Az Ukrajna elleni orosz invázió során számos alkalommal megtapasztaltuk, hogy az orosz állami kommunikációs gépezet mely narratívákat adoptál az – egyébként nemzetközi jogilag igazolhatatlan – háború legitimációjához. Moszkva propagandájának üzenete azonban nem jelent nóvumot az orosz történelemben.
A putyini vezetés az orosz rendszerben évszázadokkal ezelőtt meghonosodott messianizmust használta fel az agresszió jusztifikációjára. A Katechon elmélet szerint – amelyre Maria Engström is rámutat 2014-es tanulmányában¹ - Oroszországnak feltartóztató szerepe van a „gonosz erőivel” szemben, melynek következtében a Kreml az ukrajnai háborút az Egyesült Államok, illetve annak „szatellitjei” ellen vívott „honvédő harcként” interpretálja. Ennek eredetére világít rá Kolesznyikov.
Az első világháborút követően – amely során Németország jelentette a fő ellenséget Moszkva számára – a szovjet vezetés a franciák, illetve az Egyesült Királyság ellen fordult.
Ebben az időszakban az Egyesült Államokra csupán mint lelketlen, de távoli kapitalista civilizációra tekintettek, amelynek technológiai vívmányait a Szovjetunió is meg akarta szerezni.
Bár a második világháború alatt a szovjet társadalom kifejezetten pozitív attitűdöt tanúsított Moszkva szövetségesei felé, a Kolesznyikov által idézett történész, John Gaddis szerint a győztesek között már a náci Németország kapitulációját megelőzően is belső hatalmi harcok dúltak. Ezen versengés a geopolitikai befolyásszerzésért folyt, amit Sztálin későbbi Egyesült Királyság-, illetve Amerika-ellenessége is mutat, amely „az új stratégiai célt, azaz a Nyugat által a szovjet befolyási övezetekre jelentett fenyegetés elhárítását szolgálta.”
Az orosz kommunikációs szférában tehát a nyugatellenesség megegyezik az Amerika-ellenességgel, amely a múlt század gyakorlatából származik.
Kolesznyikov szerint a hidegháború során a KGB aktívan terjesztett olyan narratívákat az orosz társadalom köreiben, amelyek szerint az amerikaiak, különösképp Allen Dulles akkori CIA-igazgató konkrét tervet hozott létre a Szovjetunió elpusztítására.
Ez a mentalitás még a Gorbacsov-éra alatt sem csillapodott, hiszen például Filip Bobkov korábbi KGB-ügynök a Szovjetunió megsemmisítésének tervéről beszélt, amelyet a belső ellenségnek tekintett Alekszandr Jakovlev (a peresztrojka megalkotója) hajtott volna végre amerikai támogatással. Ezen „mestertervek” mellett azonban a mai orosz propaganda gyakran tekinti a nyugatot „félkegyelműnek”.
#Medvedev warns #NATO of escalation: "If these half-wits continue the unrestrained supplies of most dangerous types of weapons to the #Kyiv regime, sooner or later the military campaign will move to another level." pic.twitter.com/DJPsnvjtPp
— tim anderson (@timand2037) September 14, 2022
Mindezzel együtt egyértelműen megfigyelhető az orosz kommunikációban a nyugati gazdasági erővel kapcsolatos rögeszme. Kolesznyikov szerint ez is a sztálini időszakra vezethető vissza, amikor az erőszakos iparosítás megvalósításához a Kreml nyugati szakértőket is alkalmazott, akik a burzsoáziához tartoztak. Ez a hatvanas években is folytatódott, amit jól példáz, hogy a szovjet vezetés az amerikai hús- és tejtermelés szintjét akarta elérni, vagy éppen az 1959-es Amerikai Nemzeti Kiállítás Moszkvában, ahol Hruscsov és Nixon lefolytatták a híres konyhai vitát.
Staged photo at an American exhibit at a fair in Moscow’s Sokolniki Park. VP Richard M. Nixon and the Soviet leader, Nikita S. Khruschev, engage in the 'kitchen debate'. July 24, 1959. pic.twitter.com/ntx8UeqOVI
— History Calendar (@historycalendar) February 18, 2023
Ezt követően, a Szojvetunió széthullásával egyidőben kialakuló unipoláris rendben Moszkva méginkább dependens viszonyt alakított ki a Nyugattal. Kolesznyikov szerint ebből ered, hogy Moszkva Nyugathoz való viszonya egyidőben mutatja az orosz alsóbb- és felsőbbrendűség elemeit.
Összefoglalva tehát az aktuális orosz propaganda narratívái az előző évszázad eszközeihez nyúlnak vissza, és ezeket használják fel az Ukrajna elleni agresszió igazolásához.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
