“Emmanuel Macron francia elnök bejelentette, hogy kivonja az összes katonát és a nagykövetet Nigerből. A niamey katonai junta lezárta a légteret a francia repülőgépek előtt.” - erről számolt be a német Tagesschau még szeptemberben. A helyzet azóta sem sokat változott: Franciaország fokozatosan veszti el befolyását a Maghreb- és a Száhel-övezetben. Sok afrikai ország neokolonializmussal vádolja az egykori megszállót, a feszültség az övezet számos országára terjedt tovább.
A nigeri elnöki palota látképe
Egyre fokozódik a feszültség a Száhel-övezetben. A nigeri puccs után Maliban és Burkina Faso területén is sokasodnak a franciaellenes mozgalmak, az ország megítélése a térségben egyre romlik. https://www.tagesschau.de/ausland/afrika/frankreich-afrika-103.html A francia államelnök 2023. szeptember 24-én jelentette be, hogy Franciaország feladja nigeri katonai támaszpontját, az év végéig pedig az összes katona kivonul az országból. Sylvain Itte nagykövet a bejelentés utáni napokban hagyta el az országot.
A lépés meglepő, hiszen Macron elnök korábban minden nyomás ellenére is az országban tervezte tartani nagykövetét és a francia hadsereg csapatait.
“Franciaország nem ismeri el a hatalmon lévő katonai junta nyilatkozatainak legitimitását.” - nyilatkozott korábban a francia államfő. “Franciaország álláspontja egyszerű: Bazoum elnök szabadon bocsátását és az alkotmányos rend helyreállítását kérjük.” - fogalmazott.
France:
— S p r i n t e r (@Sprinter00000) August 5, 2023
"What is happening in Niger...is unacceptable." pic.twitter.com/bd0ZdrfO2K
Jelenleg azonban már a francia erők folyamatos kivonása zajlik, a nagykövet elhagyta az országot. A jelenlegi helyzet számos szempontból aggasztó, hiszen a francia lépés következtében a Száhel-övezetben uralkodó bizonytalanság egyre inkább erősödik. A régió komoly élelmezési válsága mellett, a térség rendkívül rossz infrastruktúrája is aggodalomra adnak okot, ám a francia csapatok kivonása is komoly következményekkel jár majd.
Franciaország szempontjából a katonai erők kivonása akár komoly stratégiai hibaként is értelmezhető, hiszen ezzel a lépéssel az ország befolyása tovább csökken a térségben, a bizonytalanság egyre növekszik, és alkalom nyílik más országok számára, hogy erejüket növeljék a régióban.
Franciaország azon döntése, hogy kivonul Nigerből, minden bizonnyal hatással lesz a terrorizmus elleni harcra a térségben. A Nigerben mindeddig állomásozó francia katonák átfogó ismeretekkel rendelkeztek a térségről, ezeket a tiszteket Niger még jó ideig nem fogja tudni pótolni. Ezt a problémát jól mutatja, hogy a francia lépések után a térségben a különböző terrorszervezetek aktivitása észrevehetően megnövekedett. A másik kiemelkedő külső szereplő Nigerben az Egyesült Államok volt. Washington úgy döntött, hogy tárgyal a juntával, míg Franciaország nem fogadta el a katonai hatalomátvételt. Az Egyesült Államok újraindította a katonai műveleteit nigeri támaszpontjain, miután megszerezte a junta beleegyezését, ezzel a lehetőséggel Franciaország azonban nem élt, annak ellenére sem, hogy a kommunikáció fenntartása kulcsfontosságú a régió stabilitásának szempontjából.
Az Egyesült Államok és a katonai junta közötti megállapodás feltételeit nem hozták nyilvánosságra. Mindazonáltal nem ésszerűtlen azt feltételezni, hogy Washington leginkább azért szorgalmazhatta a tárgyalásokat, hogy Nigerben maradjon, és Oroszországot kiszorítsa a régióból, hiszen Burkina Faso, valamint Mali példájából tisztán látszik, hogy az orosz erők, különösen a Wagner-csoport könnyen szereznek hatalmat a térségben.
A helyiek sem ellenzik az oroszok jelenlétét: “A Wagner-csoport közös érdekeinkért és hosszú távú fejlődésünkért dolgozik, a franciák viszont csak azt akarják, hogy elhiggyük, közös érdekeink vannak. A valóságban csak a saját érdekeik érdeklik őket.”
- fogalmazott például egy mali egyetemista. “Én pragmatikus vagyok. Számomra teljesen mindegy, hogy egy macska fekete vagy fehér. A lényeg, hogy egereket fog. Tehát ha partnereket találunk, függetlenül attól, hogy melyik országból, a terrorizmus elleni küzdelemhez, akkor kezdjük el!” - vélekedett Mohamed Ibrahim Yattara, politikai elemző is. Egyértelmű, hogy Washington szeretné elkerülni, hogy további teret veszítsen az orosz befolyás miatt. Mivel a Wagner-csoport már jelen van Maliban, felmerül a gyanú, hogy a három ország (Mali, Niger és Burkina Faso) között nemrég aláírt katonai egyezmény kiterjesztheti a csoport jelenlétét.
Az említett következmények mellett a francia kivonulás európai migrációra gyakorolt hatását is érdemes megvizsgálni. A Nigerben jelenlévő más jelentős szereplők, például az Európai Unió, nem engedhetik meg maguknak, hogy Franciaország példáját kövessék. Az EU-nak stabilitásra van szüksége Nigerben, hogy megállítsa az emberkereskedelmet, és elkerülje a 2015–2016-ban már tapasztalt humanitárius katasztrófát.
Európába ebben az időszakban a legtöbb migráns Nigeren és Líbián keresztül érkezett, így a Száhel övezet stabilitása, Európa stabilitásának a kulcsa is.
Az, hogy Franciaország megőrizze pozícióját a Száhel-övezeben, nemcsak francia, hanem európai érdek is lenne. Bármilyen feszült is a viszony, egyetlen európai ország kapcsolatai sem gyökereznek olyan mélyen Afrikában, mint az Franciaország esetében megfigyelhető.
Szemlézte: Bonyhádi Lili
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
