A közelmúltban Kazahsztánba látogatott Emanuel Macron francia elnök, Orbán Viktor, magyar miniszterelnök sőt, az év elején még az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken is. A közép-ázsiai ország egyre fontosabb tényezővé vált a globális geopolitikai verseny során.
Népszerűségének oka elsősorban a gazdag erőforrásainak (urán, földgáz, olaj), és fontos földrajzi fekvésének köszönhető. Moszkva ukrajnai „műveletének” köszönhetően pedig csökkent a közép-ázsiai és kaukázusi orosz befolyás. Ennek eredményeképpen az új kazah vezetés megpróbál egyszerre a Nyugattal, Kínával és persze a térség „urával”, Oroszországgal is jó viszonyt ápolni.
A 2022 januárjában elindult elégedetlenségi hullám felverte a port a kazah politikában. Az évtizede hatalmon lévő Nurszultán Nazarbajev megbukott, helyét Kaszim Tokajev vette át. Igaz az új vezető már 2019-ben teret nyert magának az államfői tisztség betöltésével. A 2022-es januári szociális válság kirobbanásakor az elégedetlen kazah lakosság egy része és a karhatalmi erők összecsapása nyomán több, mint 200 halálos áldozatról lehetett beszámolni.
Ez a „fejetlenség” egy kiváló lehetőséget teremtett Vlagyimir Putyin számára, hogy tesztelje a Moszkva vezette KBSZSZ-t (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, vagyis a „keleti NATO”-t).
Ezzel a közös akcióval az új tokajevi vezetés és a szövetséges erők jelentek meg Kazahsztán utcáin és „foglalták el” a stratégiailag fontos létesítményeket (repülőtereket, minisztériumokat). Moszkva számára rendkívül jól alakult a művelet, hiszen a szövetséges Belarusz, Örményország, Tádzsikisztán és Kirgizisztán is részt vett az akcióban, illetve sikeresen demonstrálta dominanciáját Közép-Ázsiában. Tokajev pedig ezzel bebiztosította magát a hatalomban, továbbá sikeresen „megtisztította” a vezetést az előző generációtól, így a Nurszultán Nazarbajev vezette erőktől.
Oroszország tehát 2022 elején szinte teljesen maga alá gyűrte Asztanát. Nyilván nem tudjuk, hogy a kazah karhatalmi erők képesek lettek volna-e „rendet teremteni” maguktól, habár az biztos, hogy a KBSZSZ, azon belül is az orosz erők intervenciója nélkül a rendszer stabilizációja sokkal lassabban történt volna meg. Egy hónappal később Moszkva nekiment Ukrajnának. Sokan azt gondolták, hogy két hét sem kell az orosz sikerhez, habár Kijev sikertelen bevétele, valamint a Donyeck és Luhanszk megyékben történő nagyon lassú előrehaladás már jelezte, hogy ez bizony nem lesz egyszerű menet.
A lassú és gyötrelmes orosz „haladás” Ukrajnában természetesen egy kiváló lehetőség Kazahsztán számára. Hiszen Moszkva Kijev ellen folytatott háborúja jelentős erőforrásokat foglal le, így Tokajev nemzetközi mozgástere egyre csak nőtt.
Today I’m embarking on a trip to Kazakhstan, Uzbekistan, and India. It will be my first time as Secretary visiting Kazakhstan and Uzbekistan — and I look forward to advancing our Central Asian partnerships. From there, I’ll head to India for the #G20 Ministerial. pic.twitter.com/ut18nMTy9j
— Secretary Antony Blinken (@SecBlinken) February 27, 2023
Erre jó példa az amerikai külügyminiszter, Anthony Blinken látogatása. Még az év elején Blinken egy körútra indult, ahol kijelentette, hogy támogatja a közép-ázsiai országok területi integritását és szuverenitását. Ez nyilván egy jelzés értékű amerikai lépés. Habár az már egy másik fontos kérdés, hogy Washington jelentős befektető a térségben, hiszen Kazahsztán rendelkezik az egyik legnagyobb urán tartalékokkal. De a sor természetesen folytatható. Hiszen Emmanuel Macron, francia elnök is tiszteletét tette az országban. A francia látogatás természetesen több szempontból is izgalmas. Párizs ugyanis jelentős befektető az országban, nem mellesleg mind az olaj- (TotalEnergies), mind pedig az urán (Orano) kitermelésben jelen van. Másik részről Macron látogatása mondhatni egyfajta revans is volt, hiszen az afrikai francia geopolitikai vereségek következtében ott Oroszország nyert teret (elég Malira, vagy Nigerre gondolnunk). Most Párizs az, amely az orosz érdekszférában próbál építkezni, igaz inkább csak az energiaszektorban. Macron ugyanis nem küldi Kazahsztánba a Francia Idegenlégiót, mint ahogy az oroszok a Wagner csoportot Maliba vagy éppen Nigerbe. Habár erre a franciák nem is lennének képesek.
????: Kazakh President Kassym-Jomart Tokayev and French President Emmanuel Macron inspect a guard of honor in Astana, Kazakhstan, Nov. 1, 2023. (AFP)
— Voice of America (@VOANews) November 1, 2023
???? Kazakhstan Welcomes France's Macron under Moscow's Disapproving Gazehttps://t.co/MBvKYbZtHd pic.twitter.com/yp8k6kqKpr
A 2022-es orosz támadás feladta a leckét Tokajevnek. Ugyanis, ha Moszkva sikeresen elfoglalta volna Kijevet, akkor a posztszovjet térség orosz integrációja is felerősödött volna.
Kazahsztán számára jól jött az orosz sikertelenség Ukrajnában. A nagyobb mozgástérnek köszönhetően jelentősebb játékossá vált nemcsak a közép-ázsiai régióban, hanem a Nyugat, illetve Kína számára is. Moszkva ugyanis a hadseregének köszönheti befolyását a térségben, amelyet a 2022 januári „demonstráció” bizonyított. Az Ukrajnában elszenvedett veszteségek pedig láthatóan megbontják az orosz hegemóniát a posztszovjet térségben. Ezt igazolja Azerbajdzsán akciója az örmények latka Hegyi-Karabah ellen. Habár nemcsak a Kaukázusban történnek változások, hanem Közép-Ázsiában is. Az 1936-ban (sztálini alkotmány) Moszkva által meghúzott mesterséges határokkal „létrehozott” kazah, türkmén, üzbég, tadzsik és kirgiz államok között gyakran fellángol az elégedetlenség a jelenlegi status quo-val szemben. Elég csak a 2021 és 2022-es tadzsik és kirgiz határkonfliktusokra gondolni. Nem beszélve a szélsőséges tálibok vezette Afganisztánról, amely szintén veszélyezteti Közép-Ázsia stabilitását.
A recent post by Dmitry Medvedev used the same logic Moscow is applying to Ukraine to its relations with Kazakhstan. If the Kremlin sees that logic as justifying a military invasion, what's to stop it doing the same in other former Soviet republics?https://t.co/IS0NmE5aZq
— Carnegie Russia Eurasia (@CarnegieRussia) August 11, 2022
A posztszovjet térség államaira nézve igencsak aggasztó Moszkva katonai lépése. Sőt, egyes orosz politikusok, mint Dimitrij Medvegyev kifejezetten agresszív narratívát vázoltak fel. A volt elnök megfenyegette már Georgiát és Kazahsztánt is az orosz kisebbségek védelme érdekében. Ezen attitűd megmutatta, hogy a kazah vezetésnek óvatosnak kell lennie. Eddig nem vezetettek be szankciókat Oroszország ellen, sőt még segítettek is annak kijátszásában.
Azonban az utóbbi német-kazah találkozón Tokajev kijelentette, hogy felhagynak eddigi politikájukkal és még a kőolaj kitermelést is növelik.
2022 Kazahsztán számára rendkívül „tanulságos” évnek bizonyult. Az orosz intervenció bebizonyította, hogy Moszkva akarata és befolyása szinte megkerülhetetlen. Habár ez nem jelenti azt, hogy Asztana orosz „vazallus volna”, tény és való, hogy a kazah vezetés számára rendkívül nehéz Oroszország és Kína ölelése között részt venni a nemzetközi színpadon. A nyugati hatalmak, mint az Egyesült Államok, Franciaország, sőt még Magyarország is, mondhatni aktív politikát gyakorolnak a régióban. Ezen fejlemény természetesen egy remek lehetőség Asztana számára, hiszen így a „medve öleléséből” könnyebben szabadulhat, és így elkerülhető egy Belaruszhoz hasonló alávetett szerep. Az ország nemzetközi felértékelődése pedig kifejezetten előnyössé válhat, hiszen a Nyugattal folytatott kereskedelem során kemény valutához és technológiához juthat. Emellett a szomszédos Kínától lehetőséget kaphat az infrastruktúra fejlesztésére az Új Selyemút kialakítása révén.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
