Február 13-án Maia Sandu, Moldova nyugati orientációjú elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a rendelkezésre álló információk szerint Moszkva puccsot tervez Moldova frissen felállt kormánya ellen. Tekintve, hogy a Moldovai Köztársaság közvetlen határral rendelkezik Ukrajna és a NATO-tag Románia irányába, valamint a nemzetközileg el nem ismert, orosz szeparatista „Dnyeszter Menti Köztársaság” felé is, Chișinău már a háború előtt is regionális hatalmak szorításában volt, amit tovább fokozott az orosz invázió okozta veszély. A moldovai eseményeket a továbbiakban magyar és nemzetközi források alapján helyezzük kontextusba, két részben.
Történelmi háttér¹
A mai Moldova területe a történelem századai során mindig nagy- és középhatalmak ütközőzónájának számított, számos hódításon ment keresztül: a Kijevi Rusztól a törökökön át Oroszországig. Először a 19. században került orosz fennhatóság alá, majd az első világháború után Nagy-Románia része lett, bár ezt a bolsevik vezetés nem ismerte el. 1924-ben létrehozták a Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely a nem Besszarábiához tartozó, Dnyeszteren túli területeket foglalta magába. 1940-ben a Molotov-Ribbentrop-paktum értelmében a szovjetek bevonultak a besszarábiai területekre, amely gyakorlatilag harc nélkül került Moszkva kezére. Bár a náci Németország a Barbarossa-terv következtében újra elfoglalta a területet, a szovjet ellentámadás, valamint a második világháború után, 1947-ben újjáalakult a Moldáv SZSZK.
A ’90-es éveket megelőzően a terület jelentős ruszifikáción ment keresztül – főként a sztálini politikának köszönhetően – azonban Gorbacsov „be nem avatkozási politikájának” következményeként a moldáv nacionalista mozgalmak is teret nyertek. Ezek főképp kulturális és politikai célokat tűztek ki, ilyen volt például a moldáv nyelv államnyelvvé nyilvánítása, amely 1989. augusztus 31-én meg is történt.
A Dnyeszteren túli területek ruszofon lakossága ekkorra már mozgolódni kezdett, a nyelvtörvény elfogadása után két nappal pedig kikiáltották a Transznyisztriai Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságot, ami végleges törést jelentett Chișinău és a Dnyeszteren túli területek között.
1992-ben Moldova ENSZ-felvételének (március 2.) kapcsán újra fellángoltak az ellentétek. A transznyisztriai rövid háború során június 19-re a moldáv erők kerültek előnybe, ezt látván pedig a Szovjetunió megszűnését követően is a Dnyeszteren túl állomásozó 14. orosz hadsereg is beavatkozott.
A harcokat a június 27-i egyezmény zárta le, amellyel de facto legitimálták a transznyisztriai területek különválását, befagyasztva a konfliktust.
Bár az elmúlt harminc évben számos próbálkozást követhettünk figyelemmel, hogy rendezzék az ellentéteket, egyik sem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Az orosz „békefenntartó” erők továbbra is Transznyisztria területén állomásoznak, és 2023 elejére a moldáv-orosz kapcsolatok újabb mélypontra jutottak.
Gazdasági feszültségek
Transznyisztria gazdaságának állapotában nem sok irigylésre méltó elem van: a de facto államot a nemzetközi közösségben szinte csak az azt donorként fenntartó Moszkva ismeri el, piaca korlátozott, így – a Centre for Eastern Studies kutatói szerint - „fennmaradása kizárólag Oroszországnak köszönhető”.
Mindezek ellenére egy dolog van, ami a szakadár területek rendelkezésére áll, azonban Chișinăunak hiányzik, ez pedig az olcsó földgáz.
Katja Jafimava (Carnegie Moscow) 2021-es tanulmányában megállapítja, hogy Moldova gázellátása gyakorlatilag 100%-ban a Gazpromtól függ, amit tetéz, hogy az ellátásért felelős Moldovagaz 50%-a is az orosz cég tulajdonában van.
Chișinăunak 2021 szeptemberében új szerződést kellett kötnie az oroszokkal, amely új, havi alapú árképzési mechanizmust vezetett be.
A gázárak alakulása Európában
forrás: Trading Economics
Az energiaárak drasztikus emelkedésének köszönhetően kialakuló energiaválság Moldovát – a beszerzési források korlátozottságának okán – extrém módon érintette. Az ország volt miniszterelnöke, Natalia Gavrilita még szeptemberben arról nyilatkozott az Euronewsnak, hogy a helyzet kezd fenntarthatatlanná válni, hiszen a 34%-os infláció mellett az ország jelentősen kitett Moszkva szándékainak.
Cikkünk második részében elemezni fogjuk a Moldovában kibontakozó krízis körülményeit, az instabilitás okait, és a Chișinăut érintő fenyegetéseket.
¹Oláh, A. (1997). A transznyisztriai konfliktus két évtizede és megoldatlanságának okai I. Nemzet és Biztonság, 2014(5), 88-96. http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/nb_2014_5_09_olah_andras.pdf
Oláh, A. (1997). A transznyisztriai konfliktus két évtizede és megoldatlanságának okai II. Nemzet és Biztonság, 2014(6), 75-88.
Írta: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
