Moldovában pengeélen táncolnak az események. Çhisinaŭ jelenleg hatalmon lévő, nyugatbarát politikai elitje orosz beavatkozástól tart, hiszen az ország kitettsége Moszkva felé az utóbbi évben egyre nagyobb jelentőségűvé vált. Előző cikkünkben áttekintettük a Románia, Ukrajna, és közvetetten Oroszország közé szorított állam történelmét, különös figyelmet fordítva a transznyisztriai befagyott konfliktus körülményeinek alakulására, valamint elemeztük Çhisinaŭ gazdasági függőségének implikációit is. A következőkben górcső alá vesszük, hogyan vált a puszta gazdasági dependencia az ország szuverenitását veszélyeztető tényezővé, és hogy milyen események határozták meg Moldova politikáját a közelmúltban.
Nyugati orientáció
Ahogy azt már előző cikkünkben is jeleztük, Moldova erősen kitett az orosz Gazprom, így Moszkva akaratának, ami a háborút megelőző hetekben különösen kiütközött. A Moldovagas már január 18-án figyelmeztetett, hogy az ország elveszítheti az Oroszországból származó gázellátáshoz való hozzáférését. Çhisinaŭ számos alkalommal kapott pénzügyi támogatást nyugati partnereitől, így az Európai Uniótól, az USA-tól, illetve Romániától, azonban ezek a segélyek nem tudták megfékezni, hogy a krízis begyűrűzzön a mindennapi emberek életébe.
Az ukrajnai invázió megindulásával Çhisinaŭ rögtön vészhelyzetet hirdetett, hiszen az orosz támadás következtében a transznyisztriai területen állomásozó orosz erők minden eddiginél nagyobb fenyegetést jelentettek a nyugatbarát politikai vezetés percepciója szerint.
Az eszkaláció kezdete után Moldovára – az energiaválság mellett – a menekülthullám kezelésének terhe is nehezedett: a Ukrajnából érkező határátlépők száma március első napjaiban 230 ezerre rúgott – ami jelentősen próbára tette a moldovai kormányzati apparátus ellenállóképességét.
Március harmadikára új szintre emelkedett Çhisinaŭ nyugati orientációja, hiszen a Maia Sandu vezette kormány deklarálta csatlakozási szándékát az Unióhoz. Moldova a tagjelölti státuszt kevesebb, mint négy hónappal később – június 23-án, Ukrajnával együtt – magáénak tudhatta.
Háborús idők
Az orosz fenyegetettség szempontjából áprilisban jött el a fordulópont, amikor Rusztam Minnekajev tábornok,
a Központi Katonai Körzet parancsnokhelyettese azt nyilatkozta, hogy Odessza elfoglalásával új út nyílhat az orosz erők előtt Transznyisztria felé.
Két nappal később a transznyisztriai területen robbanások történtek, amelyek Maia Sandu elnök szerint a feszültség növelését szolgálták, miközben az ukrán nyilatkozatok megrendezett orosz eszkalációs törekvésekről szóltak. Április végén a „terrortámadások” következtében a transznyisztriai de facto állam elrendelte az általános mozgósítást.
Július-augusztusban Çhisinaŭ több, mint 60 bombafenyegetést kapott, miközben az orosz vezetés kifejezetten barátságtalan nyilatkozatokat tett az ország felé: Lavrov külügyminiszter például bírálta, hogy Moldova nem adott engedélyt a transznyisztriai területen illegálisan állomásozó OGRT (Operative Group of the Russian Troops) Çhisinaŭn keresztüli rotációjára.
Hibrid művelet?
A Moldovában végbemenő események több tekintetben is az orosz hibrid hadműveletek trendjeibe illeszkednek.
Miután Maia Sandu nyugatbarát elnök kormányra került, Moszkva fokozatosan veszteni kezdett a moldovai befolyásából, amelyet tovább növelt, hogy korrupciós ügyek következtében őrizetbe vették Igor Dodon korábbi oroszbarát elnököt, valamint júliusban betiltották az orosz propagandát terjesztő tévécsatornákat.
Az orosz hatásra kialakult energiakrízis okozta feszültségeket tovább mélyítette az ukrajnai háborúból következő migrációs nyomás, amit hibrid fegyverként jól mutat az eszkalációt megelőző belorusz-lengyel válság példája. Az oroszbarát Shor Párt 2022 szeptembere óta további nyomást helyezett a moldáv kormányra, miután tüntetéshullámot robbantott ki, kihasználva az energiaválság következményeit.
Tavaly október óta – a fenyegetettség növekedésével – Moldova katonailag is egyre inkább a nyugat felé orientálódik. A védelmi miniszter például légvédelmi rendszerek beszerzésére tett utalást, majd januárban Maia Sandu a Politiconak azt nyilatkozta, hogy komoly párbeszéd zajlik „egy bizonyos katonai szövetséghez” való csatlakozásról.
Ezen felül – az egymásra halmozódó válságok következtében – Natalia Gavrilita, Moldova volt kormányfője benyújtotta a lemondását, ami érzékeny politikai helyzetbe sodorta az országot.
Összevetve tehát Çhisinaŭ helyzetét például a 2014-es ukrajnai forradalommal, amely során Oroszország gyakorlatilag hiba nélkül volt képes végrehajtani egy hibrid műveletet a Krímben, tisztán láthatóak a párhuzamok. Moldovában adott az oroszajkú kisebbség, a folyamatban lévő területi konfliktus, valamint a belső instabilitás is.
Ennek ellenére a helyzetnek mégis vannak egyedi vonásai: például az ország EU tagjelölti státusza, vagy éppen a tény, hogy Moszkva gyakorlatilag teljes állománya le van kötve Kelet-Ukrajnában. Mindezzel szemben a Kreml egy esetleges moldovai hibrid művelet következményeként katonai előnyhöz is juthat, hiszen az ország földrajzi helyzetéből kifolyólag könnyen nyomást gyakorolhat Ukrajnára a dél-nyugati hadszíntéren, ami Kijevet az erői megosztására kényszeríthetné Odessza környéke, valamint Kelet-Ukrajna között.
Összefoglalva tehát Moldova államiságának és területi integritásának sértetlensége kulcstényező lehet az ukrajnai háború szempontjából.
Írta: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
