2022. február 24-e, az orosz invázió kezdete után világossá vált, hogy az ukrán hadsereg (legalábbis mindezidáig) képes hatásosan felvenni a harcot az oroszokkal. Az ukránok egyik nyugati tanácsadója világít meg néhány okot a Defense One hasábjain.
2014-ben, amikor Ukrajna keleti és déli részén számos oroszpárti mozgalom kezdődött el, látványos volt az ukrán hadsereg tehetetlensége. Mindez persze nem volt meglepő egy súlyos korrupciótól és gazdasági problémáktól sújtott országban. 2014 nyarán és őszén az ukránok - jóllehet sikereket értek el a szakadárok ellen majdnem mindenhol - az orosz hadsereg beavatkozó reguláris alakulataival szemben tehetetlennek bizonyultak, legutoljára Debalcevénél.
Most, hét évvel a kelet-ukrajnai konfliktus után, az orosz hadsereg inváziója ezzel szemben meglepően lassan halad Ukrajnában. Az ukránok képesek voltak gyorsan és hatékonyan reagálni. A kezdeti légideszant-rohamokat visszaverték.
A szárazföldön az orosz páncélosékek képtelenek gördülékenyen végrehajtani „villámháborús” hadműveleteiket, hiszen jóllehet gyorsan megkerülik és bekerítik az ukrán védelmi támpontokat, ezek a bekerített csoportok nem bénulnak meg a főerőktől elzárva, hanem
mozgékony támadásokkal folyamatosan rajtaütnek az orosz utánpótlási vonalakon, látványos veszteségeket okozva.
Mindez Liam Collins szerint több fontos tényező eredménye. A kulcs természetesen valamennyi esetében a nyugati támogatás. Ez találkozott minden esetben nagyon komoly ukrán kezdeményezéssel, fogadókészséggel. A 2014-15-ös kudarcok után Petro Porosenko ukrán elnök általános haderőreformról határozott, amelyet a Nyugat bőkezűen támogatott. 2014-ben még csak 291 millió dollárt adott az Obama-adminisztráció Ukrajnának segítségképpen, míg 2021-re ez az összeg 2,7 milliárd dollárra nőtt. Ez hatalmas méretű emelése a segélynek, még ha az inflációt is beleszámoljuk. A Yavoriv katonai bázison nyugati katonák évente öt zászlóaljnyi ukrán erőnek nyújtottak kiképzést. Nemcsak általánosságban növelték a felkészültségüket, de jelentősen megváltoztatták a taktikai hozzáállásukat is. A hagyományos, merev hierarchiára alapuló, szovjet típusú parancstovábbítási rendszerrel szemben
arra képezték az ukrán katonákat, hogy akár alacsony szintű parancsnokok is hozzanak önálló döntéseket.
Ez a modern harc rendkívül gyorsan változó körülményei között elengedhetetlen képesség. Ennek az érvényesülését a bekerített ukrán csapatok gyors reagálásában láthatjuk.
Természetesen, mint az ma már közismert, a nyugati fegyverek is hozzájárultak ahhoz, hogy Ukrajna jobb teljesítményt nyújthasson. A Javelin páncélelhárító rakétákat már 2017-ben elkezdték leszállítani Ukrajnába, s ma már a háború egyik legfontosabb fegyvereként forgatják az ukrán katonák.
Ezenkívül Ukrajnának rendelkezésére álltak a megfelelően megszervezett tömegek is. 2014 óta valóságos önkéntes-láz tört ki a lakosság körében, és
rengetegen álltak területvédelmi önkéntesnek, készülve egy esetleges orosz támadásra.
Ukrajna egy 130 000 fős területvédelmi erőt kezdett el felállítani a háború kezdete előtt, és jóllehet ez nem fejeződött be, a már meglevő alakulatok is komoly erőt képviselnek, és most is nagymértékben hozzájárulnak a háborús erőfeszítéshez. Ráadásul a harcok ellenére is folytatódik ezeknek az egységeknek a feltöltése.
#Ukraine People are queuing up to join the territorial defense units in Zaporizhzhia in south-eastern Ukraine pic.twitter.com/tYU85DMfuF
— Hanna Liubakova (@HannaLiubakova) March 5, 2022
Azt csak az idő mondja meg, hogy mennyire lesz hatásos Ukrajna védekezése, de az első hetek azt bizonyítják, hogy a 2014 óta tartó ukrán haderőreformnak komoly eredménye volt. Miközben a Nyugat által támogatott hasonló lépések korábban több országban (Irak, és természetesen Afganisztán) csekély hatásfokkal működtek, itt, Kelet-Európában úgy tűnik, nagyobb sikert arat az USA, szövetségeseivel együtt.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
