India függetlensége óta nem túl barátságos a Nyugattal, fegyvereit is elsősorban orosz forrásokból szerezte be eddig. Kínával való szembenállása, emiatt növekvő fegyverigényei miatt ez hamarosan megváltozhat a The Economist szerint.
India nagyon régen nem barátja a Nyugatnak. Volt angol gyarmatként kezdte „pályafutását”, ezáltal alapvetően távolságot tartva a volt elnyomótól és annak szövetségeseitől. Az Egyesült Államok sem lett túl barátságos a szemében: 1971-ben súlyosan megalázta, amikor a Pakisztánnal folytatott háború alatt fenyegetőleg felvonult partjai közelében, a Bengáli-öbölben egy repülőgéphordozóval és kíséretével. India ősellensége, Pakisztán is részben nyugati fegyverekkel védte és védi magát. Mégis,
most a félt és gyűlölt nyugati fegyverekre támaszkodhat India is hamarosan.
Az indiai hadiipar, amely javarészt állami tulajdonú, hosszú évtizedek alatt képtelen volt beváltani a hozzá fűzött reményeket, és nem sikerült önálló alapokra helyezni az ország haditermelését. Világszínvonalú technológiát, amelyre egy nagyhatalomnak egyértelműen szüksége van, máig nem tud gyártani. Kis távolságtartással éppen ezért az oroszokra támaszkodott eddig, ez tűnt a legkevesebb veszéllyel járó viszonyrendszernek. Az afganisztáni rendezés miatt, amiről korábban írtunk is, kisebb feszültség alakult ki aztán a két ország között, de India éppen az ukrajnai háború kezdetekor írt alá egy szerződést Szu-30 vadászbombázói orosz modernizálásáról. Május elején azonban ezt a tervet törölték. Miközben Új-Delhi máig nem ítélte el egyértelműen Oroszországot az ukrajnai invázióért, egyértelmű, hogy lassan igyekszik távolodni tőle.
És a nyugati kérők sokan vannak. Amerika és szövetségesei természetesen Oroszországot és Kínát akarják gyöngíteni itt is.
Oroszországtól egy laza szövetségest vonnának el, Kínát pedig megfosztanák a kiegyezés lehetőségétől. A Nyugatnak már régóta vannak közös projektjei Indiával, de eddig nem tudtak egyértelműen dűlőre jutni. A Lajes könnyű vadászbombázót harminc (!) éve fejlesztik Franciaországgal közösen, de mind a mai napig nem jutottak el a rendszerbe állításig – mindig majd jövőre.
Most azonban a Lockheed amerikai cég a klasszikus F-16 vadászbombázó módosított verzióját, az F-21-et kínálja Indiának, azzal az előnnyel is, hogy helyben, Indiában építené a gépeket. Egyszerre erősödne tehát a helyi gazdaság és a hadsereg. A Tata vállalattal már meg is kötötték az alkatrészgyártásról szóló szerződést.
Persze vannak bőven bizonytalanságok.
Elképzelhető, hogy ez Új-Delhi számára csak egy újabb játszma, aminek végén minimális eredményeket ér el a Nyugat.
A szubkontinensnyi ország féltve őrzi el nem kötelezettségét. A világpolitikában, miközben erősödik az ausztrál-amerikai-japán-indiai egység Kínával szemben, még nem látszik ilyen markáns elköteleződés. India úgy érzi, Amerikának felelősebben és kiszámíthatóbban is kell viselkednie, hogy egy ilyen nagy fegyverüzletbe egyszerre lépjenek bele. Új-Delhi nem akar meglepetéseket, megalázó amerikai kihátrálást. A Nyugatnak óvatosan kell lépkednie, ha a dél-ázsiai „nagy tigrist” be akarja cserkészni.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
