A koronavírus megjelenése óta a Kínai Népköztársaságban is egyre hangsúlyosabb szerepet szánnak az ún. Twitter-diplomáciának, amelyet számos nyugati politikus már évekkel ezelőtt csúcsra járatott. A cél az, hogy a népszerű közösségi platformon keresztül a kormányzati kommunikációt minél eredményesebben és nagyobb eléréssel vetítsék a nagyvilág elé; ezzel elsősorban az ország, illetve pontosabban a Kínai Kommunista Párt kétes nemzetközi renoméján igyekeznek javítani, miközben a geopolitikai érdekeket is beleszövik az üzenetekbe.
A külföldi, nyugati célközönség megszólítására való törekvést mi sem jelzi jobban, mint hogy a Twitter le van tiltva (habár ez megkerülhető) Kínában, a bejegyzések pedig angol nyelven születnek. Emellett – mint ahogy arra a Brookings Institution korábban rávilágított –, a pekingi kormányzat szóvivői és egyéb tisztviselői az intézet kutatói által megtévesztőnek és megalapozatlannak vélt közléseket tesznek közzé, a komolyabb hangvételű posztok közé pedig időről-időre beszúrnak egy könnyedebb hangvételűt (akár egy pandás videót), amellyel új követőkre tehetnek szert.
Persze erősen kérdéses, hogy a kínai PR-gépezet mennyire lehet hiteles és eredményes a nyugati felhasználók körében úgy, hogy csak a pekingi álláspontot igyekeznek minél megnyerőbben hangoztatni.
A kormányszóvivők stratégiája vélhetően ezt felismerve változott oly módon, hogy bizonyos kínai érdekeket a rivális nyugati országok (el)ismert politikai és tudományos szereplőinek érveivel kezdett el alátámasztani. Ez a jelenség figyelhető meg legalábbis újonnan az orosz-ukrán háború és annak nemzetközi vonatkozásai kapcsán.
Az Oroszország erőszakos fellépéséhez fűződő kínai szempontokat ebben a cikkünkben ismertettük. Peking felismerte, hogy a NATO bővítését és az amerikai érdekszféra kiterjesztését illető aggodalmai Nyugaton is legitim viták alapját képezik, így természetesen akadnak olyan közéleti szereplők, akik véleményére (vagy annak egy szeletére) hivatkozhat, még ha a mondandó egésze messze is áll a kínai állásponttól. A háború kirobbanása után a kínai külügyminisztérium szóvivőitől több ízben is láthattunk erre példát.
Hua Chunying nem is akárkivel kezdett: az orosz támadás megindulásának másnapján a 20. század egyik leghíresebb amerikai politikusának számító volt amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger 2014-es mondandójáról közölt képet. Kissinger itt Ukrajna semlegessége mellett érvel, mondván az országnak egy Kelet és Nyugat közötti hídként, semmint valamelyik hatalmi érdekszféra előőrseként kell szolgálnia.
“But if #Ukraine is to survive and thrive, it must not be either side’s outpost against the other -- it should function as a bridge between them.” -- Dr. Henry A. Kissinger, “To Settle the Ukraine Crisis, Start at the End”, Mar. 5, 2014 pic.twitter.com/TEYXxIiqEn
— Hua Chunying 华春莹 (@SpokespersonCHN) February 25, 2022
A szóvivő még ugyanezen a napon egy, az orosz-ukrán háború kitörése előtt néhány nappal megjelent New York Times cikkel, illetve annak egy részletét mutató képernyőfotóval folytatta a sort, amelyben Thomas L. Friedman szerző (azelőtt, hogy Putyin rendszerét kritizálja) megjegyzi, Amerika nem ártatlan a válságos ukrán helyzet kialakulásában.
"America is not entirely innocent of fueling this fire...The first log was the ill-considered decision by the #US in the 1990s to expand #NATO despite the collapse of the Soviet Union."--Thomas L. Friedman on #Ukraine, Feb. 21, 2022 pic.twitter.com/m1vTGuuX5V
— Hua Chunying 华春莹 (@SpokespersonCHN) February 25, 2022
Chunying két nappal később Tulsi Gabbard volt demokrata kongresszusi képviselő Tucker Carlson műsorában folytatott eszmefuttatását osztotta meg, amely során a párt kegyeit elvesztett nő hidegháborús hozzáállással vádolja az amerikai vezetést. Érdekesség, hogy
a szavaival egyetértő Carlson részben épp azért nem támogatja Oroszország elszigetelését, mert szerinte az megengedhetetlen a Kínával való rivalizálás kiéleződésével párhuzamosan.
If they really want to avoid more losses of lives, why do they keep shipping lethal weapons to Ukraine instead of encouraging & supporting talks? pic.twitter.com/0XRx3cHA2K
— Hua Chunying 华春莹 (@SpokespersonCHN) February 27, 2022
Bernie Sanders kongresszusi felszólalása sem kerülte el a kínai kommunikációs gépezet figyelmét. A szocialista szenátor néhány hete a hatalmi érdekszférákat taglalva a két évszázados múltra visszatekintő Monroe-elv (amelynek szellemében az Egyesült Államok latin-amerikai országok sorában avatkozott be) példájával igyekezett meggyőzni kollégáit arról, hogy Oroszország akkor is fenyegetve érezné magát, ha nem egy korrupt rezsim irányítaná.
US Senator Sanders: For the last 200 years, our country has operated under the #MonroeDoctrine. Under this doctrine, the #UnitedStates has undermined and overthrown at least a dozen countries throughout Latin America, Central America, and the Caribbean. https://t.co/hWlAXBBmSf
— Hua Chunying 华春莹 (@SpokespersonCHN) March 3, 2022
Egy másik külügyminisztériumi szóvivő, Zhao Lijian az akadémiai élet vizeire evickélve John Mearsheimer politológus, nemzetközi kapcsolatok szakértő egyik 2015-ös előadásának felvételét ásta elő, amelyben a Chicagói Egyetem tanára kissingeri realizmussal érvel Ukrajna semlegessége mellett.
Mearsheimer: No one knows better than the US what NATO is doing to Russia and what it means to Russia. pic.twitter.com/Oe4Fy08qT7
— Lijian Zhao 赵立坚 (@zlj517) March 2, 2022
Hab a tortán, hogy ennek a videónak a végén Mearsheimer beismeri, szellemileg sokkal otthonosabban érzi magát Pekingben, mint Washingtonban.
Words by John Mearsheimer in 2015. Remember #MonroeDoctrine & #Cuba missile crisis? Russia will never allow #Ukraine to be part of #NATO. pic.twitter.com/iALGR0BStV
— Lijian Zhao 赵立坚 (@zlj517) March 2, 2022
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Irlanda Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
