Az ukrajnai invázió következményeként az Oroszországi Föderáció meglehetősen izolált helyzetbe került tekintve, hogy a nemzetközi közösség – néhány kivétellel, mint például Észak-Korea – elítélte Moszkva agresszióját. Mivel a nyugati világ gyakorlatilag bezárult befolyásszerzés szempontjából, ezért a Kreml kénytelen eddig kevésbé preferált lehetőségeket megragadni: ilyen területet jelent például Afrika. Moszkva befolyásszerzési próbálkozásait a kontinensen, illetve konkrétan a Száhel-övezetben, Vadim Zaytsev (Carnegie Politika) cikke, valamint Paul Stronski (Carnegie Endowment) írása alapján elemezzük.
Az invázió kezdete óta a Kreml megítélése jelentősen megromlott: az ENSZ Közgyűlése meghatározó többséggel szavazta meg az agresszió évfordulóján azt az állásfoglalást, amely követeli, hogy az orosz fél vonja vissza csapatait, valamint állítsa helyre Ukrajna területi integritását. Ezen szavazás során 141 támogató mellett csupán 7 ország ellenezte a javaslatot, míg 32 nem foglalt állást, köztük számos afrikai állam.
Az ENSZ Közgyűlésének A/ES-11/L.7 számú határozatát ellenzők, illetve a szavazástól tartózkodók
Az elmúlt hónapokban Oroszország számos lépést tett azért, hogy a globális dél régióiban jelentős befolyást építhessen ki. Ahogy Zaytsev is rámutat, Szergej Lavrov külügyminiszter az elmúlt egy hónapban kétszer is járt a kontinensen: január 23. és 26. között Dél-Afrikában, Angolában és Eritreában, majd február 7. és 9. között Maliban, Mauritániában és Szudánban. Ezt megelőzően pedig – még a tavalyi év során – Egyiptomba, Kongóba, Ugandába és Etiópiába is ellátogatott.
Útjai során Lavrov számos alkalommal igyekezett az orosz oldalnak kedvező politikai üzeneteket közvetíteni, mindezeket afrikai kontextusba helyezve.
Ilyen például a szankciók elítélése, valamint a történelmi területek narratíváinak összemosása az antikolonializmussal, vagy az ukrajnai hadművelet „felszabadító háborúként” való ábrázolása.
Mindezen felül legtöbb esetben az orosz diplomácia törekszik az ország által fejlesztett haditechnológia exportjára, valamint előtérbe helyezi például a terrorellenes harc fontosságát is. Ez különösen fontos a Száhel-régió szempontjából, ahol folyamatos puccsok, valamint a térségben működő terrorszervezetek lassítják az államok fejlődésének folyamatát.
Az övezet talán legjobban érintett országai Burkina Faso és Mali, ahol korábban jelentős volt a francia befolyás. Az elmúlt néhány évet megelőzően Moszkva feltűnően kevés forrást és energiát szentelt Afrikának.
Stronski szerint Oroszország első komoly beavatkozása a kontinens belügyeibe 2017-ben történt, amikor a franciák kivonultak a Közép-afrikai Köztársaságból, és a Kreml kiharcolta, hogy fegyvereket szállíthasson az ország területére, az ENSZ Biztonsági Tanács embargója ellenére.
Ezzel párhuzamosan a Moszkva proxy erejeként szolgáló Wagner katonai magánvállalat (amelynek vezetőjéről itt írtunk) katonái is megérkeztek, és konszolidálták az állam forrongó belviszályait.
Hasonló tevékenység figyelhető meg Mali és Burkina Faso esetében is. Előbbi nem ismeri el a Wagner jelenlétét, azonban – Stronski információi szerint – egy hasonló katonai magánvállalatnak tulajdonítható terrorellenes művelet történt 2022 tavaszán, amelyben mintegy 400 civil vesztette életét. Egyes amerikai források szerint hasonló befolyásszerzés történhet Burkina Faso területén is, miután 2023 februárjában az utolsó francia erők is elhagyták az ország területét.
Összefoglalva tehát az orosz elszigeteltség egyenes következményeként Moszkva Afrikában igyekszik befolyást szerezni. Ennek keretében pedig könnyen kihasználhatja a gyenge, instabil kormányzati rendszerekkel rendelkező afrikai országok kitettségét.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
