Vajon a voksolás elhozza-e a rendet Latin-Amerika egyik legveszélyesebb országába?
Az elkövetkező hónapokban összesen hét latin-amerikai ország – köztük a két legnépesebb, Argentína és Mexikó – is választások elé néz.
A legelső voksolás már október 15-én esedékes Ecuadorban. Ott ráadásul már a második fordulót tartják, amely kritikus helyzetben éri az országot – húzza alá Ivan Briscoe, az International Crisis Group Latin-Amerika és Karibi-térségért felelős programigazgatója a Foreign Affairs hasábjain. Augusztus 9-én, alig 11 nappal az elnökválasztás első fordulója előtt meggyilkolták az egyik legesélyesebb jelöltet, Fernando Villavicenciot. Az eset azért is volt annyira megrázó, mivel – eltekintve attól, hogy a régióban a szervezett bűncselekmények, valamint a drogkereskedelem mindig is nagy problémát jelentett – a relatív „biztonságos” Ecuadorban hasonló eset nemigen fordult elő az elmúlt időszakban.
Ugyanakkor a gyilkosság rávilágít arra, mennyit romlott az ország helyzete az elmúlt pár évben.
2020 és 2022 között az elkövetett gyilkosságok aránya 245%-kal nőtt, ezzel párhuzamosan pedig a politikai indíttatású leszámolások száma is: februárban például két, a helyi választásokon esélyes jelöltet, egy helyi polgármestert, valamint egy tanácsadót is kivégeztek.
A gyilkosságokban az indíttatáson kívül közös volt, hogy a Csendes-óceán partvidékén történtek, ahová egyébként a drogkereskedelem is központosul. Azóta az ilyen esetek már a belső-ecuadori vidékeket is elérték, beleértve a fővárost is, ahol a már említett augusztusi gyilkosság is történt.
Az esetek nagyban meghatározzák az október 15-én esedékes választásokat, hiszen bárki is nyer – Luisa Gonzáles, az inkább baloldali Revolución Ciudadana párt vezetője vagy a jobbközép üzletember, egykori elnökjelölt fia, Daniel Noboa –, annak szembe kell néznie, és véget kell vetnie az efféle leszámolásoknak. Az pedig, ahogy a jövőbeli elnök ezt a kérdést hogyan kezeli, az egész régióra nézve kihatással lesz.
A drogkereskedelmen kívül a legtöbb emberölés szintén a partvidéken történik: Guayas, Esmeraldas, El Oro és Manabí nemcsak a gyilkosságok, hanem – nem titkolt módon –
a drogcsempészet központja is, amely elsősorban a kedvező földrajzi helyezkedésből adódik, hiszen innen a legkönnyebb exportálni a latin-amerikai kokaint Európába és az Egyesült Államokba.
Zavartalan áramlásához egyébként hozzájárul még az ecuadori kikötők elavult felszerelése, valamint az is, hogy az ott dolgozók nagy hányada a maffia nyomása alatt áll. Eddig a hajókkal történő szállítás adódott a leghatékonyabbnak, hiszen a csempészáru ez esetben nem kerül elkobzásra. (Érdemes megjegyezni, hogy a hatóságoknak viszont mégis sikerül – a nagymértékű drogkereskedelem ellenére – nagyobb mennyiségű csempészárut kézre keríteniük. 2022-ben például Antwerpen kikötőjében 110 tonna kokaint foglalt le a rendőrség, melynek piaci értéke 5,3 milliárd dollár volt.) Sőt, a kikötők felügyeletét is a bűnszervezetek végzik – csakúgy, mint a hasonló mexikói szervezetek az USA déli határán. Elképzelhető az is, hogy az egykori elnökjelölt halála is pont ehhez köthető, hiszen ő volt az, aki egy beszédében erre hívta fel a figyelmet – állapítja meg a cikk szerzője.
A drogkereskedelem pedig magával vonja a megnövekedett bűnözést. Másrészről a társadalmi és gazdasági krízis is egyenes következménye annak, hogy a kábítószert könnyű beszerezni, amely az esetek nagy többségében más anyagokkal – patkányméreggel, szódabikarbónával vagy éppen cementtel – vegyítve halálos is lehet.
Választási kampányuk során a már korábban is említett jelöltek hibrid megoldást javasoltak a kábítószerkereskedelem orvoslására: a rendőrség megerősítését, fokozott börtönfelügyeletet, a közösség-alapú megelőzés kialakítását, valamint a szocioökonómiai problémák kezelését. Noboa kiemelte, hogy növelné a kikötők és a határok katonai ellenőrzését, habár az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy azok a jelöltek, akik nagyobb volumenű szigorításokat vezetnének be, nem nyerik el olyan szinten a közvélemény támogatottságát, mint kihívóik.
Sőt, félő az is, hogy a nemzetközi segítséggel megtámogatott, bűnszervezetekkel szembeni teljes körű megtorlás végül kudarcba fullad a leendő elnök részéről: hasonló eset játszódott le 2006-ban Mexikóban, amikor az akkori elnök, Felipe Calderón drogháborút hirdetett, ahol tény, hogy sok bandavezetőt letartóztattak vagy likvidáltak, de a bűncselekmények számát mégsem sikerült letörniük.
Latin-Amerika az elmúlt években bebizonyította, hogy a drogkereskedelem megállításának esetén nincs arany középút,
hiszen a likvidálás nem hozta el a várt eredményt, a bandákkal történő tárgyalások pedig nem garantálják a biztonságot, illetve nem szabnak gátat a kábítószerkereskedelemnek. A tényleges javuláshoz teljes körű, mélyre ható reformok szükségesek, amelyek egyrészről korszerűsítik a rendőrséget, az ügyészségeket és a bíróságokat, másrészről pedig fokozzák és elősegítik a nemzetközi együttműködést.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
