Blog

Spanyolországban győzött a jobboldal, de az ország helyzete még így is bizonytalan

A július 23-án tartott előrehozott parlamenti választásokkor a választópolgárok döntő többsége a Spanyol Néppártra adta le voksát, azonban a jobboldali politikai tömbnek még így sem sikerült megszereznie az új kormány alakításához szükséges abszolút többséget.

A július 23-án tartott előrehozott parlamenti választásokkor a választópolgárok döntő többsége a Spanyol Néppártra adta le voksát, azonban a jobboldali politikai tömbnek még így sem sikerült megszereznie az új kormány alakításához szükséges abszolút többséget.


Ahogy azt már korábbi cikkünkben is írtuk, a május 28-án szervezett helyhatósági választásokkor aratott fényes jobboldali győzelem következtében Pedro Sánchez miniszterelnök július 23-ra írta ki a következő parlamenti választásokat. A spanyol választópolgárok mintegy 70,35%-a járult az urnákhoz, ami csaknem 4%-os növekedést jelent a 2019-es választásokhoz képest. Az eredmény ezúttal is hasonló lett a helyhatósági választások végkifejletéhez: Spanyolország szinte teljesen kékre színeződött: a választásokat a Spanyol Néppárt (Partido Popular – PP) nyerte, viszont a 176 mandátumot jelentő abszolút többséget mégsem sikerült megszereznie.

A szavazatok csaknem 100%-os feldolgozottságánál a PP 136 mandátummal rendelkezik, míg a mindezidáig hatalmon lévő koalíció legerősebb pártja, a Spanyol Szocialista Munkáspárt csupán 122-vel – ami egyébként két mandátummal több, mint a 2019-es választásokkor elért eredménye. A VOX-nak ezúttal – mely párt 2013-as megalakulása óta a harmadik legerősebb párttá nőtte ki magát – 33 mandátumra sikerült szert tennie, maga mögé utasítva így a többi között a Yolanda Díaz vezette Sumar pártot is.

A győzelem ellenére a PP-nek és Feijóonak számos kihívással kell szembenéznie.

Egyrészről, a már közvetlenül a választások után felszínre jutó párton belüli konfliktussal, mely elsősorban a gyenge teljesítménynek tudható be.

Másrészről pedig Feijóo elé – amellett, hogy e helyzetben ő is esélyes a következő miniszterelnöki poszt betöltésére – egyik párttársa, Isabel Díaz Ayuso, a madridi autonóm közösség elnöke is gördíthet komoly akadályokat, hiszen népszerűsége meghaladja a PP vezetőjének közkedveltségét – olyannyira, hogy az eredmények kihirdetésének estéjén a pártvezető értékelőjét hallgató tömeg az elnökasszony nevét skandálta.

A jobboldali győzelem ellenére elképzelhető még az is, hogy marad a szocialista vezetés és Sánchez visszatér a miniszterelnöki pozícióba

adta hírül a POLITICO. Ez elsősorban annak tudható be, hogy az olyan parlamentáris demokráciákban, mint Spanyolország, nem feltétlenül az a politikus kerül ki győztesen, aki a legtöbb szavazatot tudhatja magáénak, hanem az, aki a legtöbb képviselő támogatását nyeri el.

A harmadik lehetséges forgatókönyv pedig az újabb választások kiírása is lehet lévén, hogy sem a jobb-, sem a baloldali pártokból álló két nagy tömbnek nem sikerül abszolút többséget szereznie.

Mindezekből kifolyólag az, hogy a PP és a PSOE kikkel lép koalícióra, döntő jelentőséggel bír a következő spanyol kormány szempontjából.

Az El Mundo beszámolója alapján Feijóo már felvette a kapcsolatot többek között az UPN (Unión del Pueblo Navarro – A Navarrai Nép Pártja), a Coalición Canaria (Kanári-szigeteki Koalíció), a PNV (Partido Nacionalista Vasco – Baszk Nacionalista Párt), illetve a VOX vezetőivel is, hogy „már az elkövetkezendő hetekben egy stabil kormányt tudjon alakítani” – fogalmazott a PP elnöke.

Sáncheznek ezzel szemben valószínűleg olyan szeparatista pártokkal kell paktálnia, mint például a baszk EH Bildu, vagy a katalán függetlenségért síkra szálló Esquerra Republicana de Catalunya (Katalán Republikánus Baloldal), illetve a szintén baloldali Junts bizalmát is el kellene nyernie a többség elérése érdekében.

A képviselőházat leghamarabb augusztus 17-én hívhatják össze. Ekkor VI. Fülöp király mindegyik főbb politikai párt vezetőjével konzultál, felméri azok támogatottságát, majd mindezek figyelembevételével kijelöli a potenciális új miniszterelnököt. A kiválasztott személynek ezt követően egy ún. „beiktatási vitán” kell részt vennie, ahol - amennyiben megszerzi az abszolút többséghez szükséges 176 szavazatot - miniszterelnök lesz, ha pedig nem, 48 órán belül új szavazást írnak ki, ahol az egyszerű többség elve lesz a döntő. Ha pedig akkor sem születik végleges eredmény, a már fentebb is említett forgatókönyv következik: a képviselőknek két hónap áll rendelkezésükre, hogy új jelöltet válasszanak. A két hónap leteltével pedig újból választásokra kerülhet sor, ha nincs újabb miniszterelnök-jelölt.

A fentiekből is jól látható egyrészről a spanyol politika szövevényessége, másrészről pedig a folyamatos bizonytalanság, ami már évek óta jellemző a mediterrán országra. Egyelőre még nem tudni, hogyan alakulnak a PP és a PSOE lehetséges koalíciókötési kísérletei, viszont annyi már kijelenthető, hogy egyik nagyobb tömbnek sem lesz egyszerű dolga az elkövetkezendő hetekben.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon