A hét folyamán az Arab-félszigeten járt Boris Johnson brit miniszterelnök, először az Egyesült Arab Emírségek, majd Szaúd-Arábia vendégeként – számolt be róla a BBC. Az út elsődleges célja egy egyszerű kérés közvetítése volt a megkerülhetetlen energiaexportőrök felé: több olajat kellene termelni. Az orosz-ukrán háború robbanásszerű áremelkedést hozott a stratégiailag fontos nyersanyag piacán, s habár azóta valamelyest normalizálódott a helyzet, az Egyesült Királyság a jövő évtől kezdve felfüggeszti az orosz olaj importját, ezért az Egyesült Államokhoz hasonlóan más alternatívák után kell néznie.
Az angolszász nagytestvérhez hasonlóan azonban a britek sem az értékalapú politika győzelmeként ünnepelhetik az orosz energiahordozók lecserélését.
Míg a Biden-adminisztráció Venezuela felé kacsingat (habár konkrét intézkedésekről még nem lehet beszámolni), addig Johnson az emberi jogi szervezetek állandó kereszttüzében lévő Öböl-menti államok olajára feni a fogát. A hazai közvélemény épp ezért megosztott a konzervatív politikus törekvéseit illetően, a kritikus hangokat pedig aligha csitítja az ígéret, miszerint a tárgyalások során hangoztatni fogja az emberi jogi aggályokat.
No nem mintha az utóbbi lehetőség nem merült volna fel a Fehér Házban,
csakhogy az említett arab országok vezetői – a Wall Street Journal értesülései szerint – fel sem veszik a telefont Joe Bidennek.
Szaúd-Arábiával a Nyugat már jóideje kényes, morálisan problematikus és annál inkább pragmatikus viszonyt ápol, amelyen az amerikai elnök igyekezett lazítani. Már kampánya során pária államként hivatkozott a királyságra, beiktatását követően pedig megvonta a támogatást a huti lázadók elleni harc mögül. A közel-keleti olajnagyhatalom mindemellett az iráni atomalku felújítási kísérletét is rossz szemmel nézi.
A Johnson-kormány viszont egészen máshogy alakította közel-keleti kapcsolatait sőt, mint ahogy arra a Spectator brit kiadásának szerzője rámutat, a fejlett országok (G7) közül az Egyesült Királyság áll legközelebb Rijádhoz. Ebből kiindulva a brit kormányfő lehet a Nyugat kulcsa az Arab-félsziget olajmezőihez, amely lehetőséggel célvezérelt módon élnie is kell, legalábbis a magazin munkatársa szerint. Írásának lezárásaképp mindazonáltal megjegyzi, hogy a kialakult helyzet és a fennálló erkölcsi dilemma tanulságait leszűrve a nyugati hatalmaknak muszáj fejleszteniük a saját energiaellátási képességeiket, hogy ne kelljen autokrata rezsimek kegyeiért epekedniük.
Szemlézte: Irlanda Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
