Blog

Társadalmi elégedetlenség a kihívóknál: véletlen vagy amerikai spiritusz?

Miközben sokan az unipoláris világrend alkonyát vizionálják, az Amerikai Egyesült Államok riválisainak számos gyengítő tényezővel kellett szembenézniük az elmúlt hónapokban. Mind Kína, mind Irán, de főképp Oroszország olyan krízishelyzetben van, amelyet minimum hónapok, de inkább évek óta nem látott…

Miközben sokan az unipoláris világrend alkonyát vizionálják, az Amerikai Egyesült Államok riválisainak számos gyengítő tényezővel kellett szembenézniük az elmúlt hónapokban. Mind Kína, mind Irán, de főképp Oroszország olyan krízishelyzetben van, amelyet minimum hónapok, de inkább évek óta nem látott a nemzetközi közösség. Ez az egybeesés a puszta véletlen műve lehet vagy az amerikai hírszerzés összehangolt munkájának köszönhető? A helyzetet Douglas London, a CIA korábbi műveleti tisztje, valamint a Georgetown University jelenlegi professzora elemezte a Foreign Policy hasábjain.

Az Amerikai Egyesült Államok hírszerzése az elmúlt hónapokban sűrű időszakot élt át, azonban ez kevéssé érintette hátrányosan. Az Iráni Iszlám Köztársaságban az ősz eleje óta tartanak a nők elnyomásával kapcsolatos tüntetések (erről hamarosan blogunkon is olvashatnak bővebben). Kínában – annak ellenére, hogy Hszi Csin-ping a Kínai Kommunista Párt éves kongresszusán újra bebiztosította saját pozícióját országa élén – demonstrációsorozat robbant ki, amelynek résztvevői eleinte a szigorú koronavírussal kapcsolatos intézkedések enyhítését követelték, de például a sanghaji régióban rendszer- és Hszi-ellenes eseményekről is szóltak a hírek. Mindezzel párhuzamosan pedig a szeptemberi mozgósítás, valamint a háború következményei miatt egyre több hadköteles korú férfi hagyja el Oroszországot.

Ezen eseményekben a közös pont, hogy gyengítik az USA-val szemben álló autoriter hatalmak rezsimbiztonságát.

Az ellenséges államok stabilitásának belülről történő lebontása nem számít új módszernek a titkosszolgálatok operatív műveleteinek tekintetében. Az oroszok esetében a Geraszimov-doktrínában, azaz a hibrid hadviselés orosz stratégiájában a nem katonai elemek között fontos tényezőként szerepel a politikai ellenzék megteremtése, valamint annak támogatása. Csakúgy, mint a Kreml, Washington is képes és kész hasonló műveletek végrehajtására, ahogy azt a történelmi tapasztalatok is jelzik. A CIA által 2013-ban nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján Iránban például jelentős szerepet játszottak a Mohammed Moszadek miniszterelnök elleni államcsíny előkészítésében és finanszírozásában, amellyel a shah hatalma megerősödött.

Az amerikai hírszerzésnek van tapasztalata a társadalmi elégedetlenség kialakításában, azonban ez nem jelenti azt, hogy az USA bármelyik mai kihívójának műveleti környezete alkalmas lenne egy hasonló akció – sikeres – kivitelezésére. London szerint

minden jó ügynök tudja, hogy a káoszban ott lapul a lehetőség”, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a tüntetéssorozatok épp annyi kockázatot hordoznak, mint potenciált.

A feszültségkeltés – legyen a cél akár puszta nyomásgyakorlás, akár egy rezsim megbuktatása – mindig következményekkel jár, amelyek kiszámíthatatlanok, és kellő tervezés és előkészület hiányában nem várt irányba eszkalálhatják az eseményeket. Ennek következtében felmerül a kérdés, hogy

alakulhatnak-e úgy a történések, hogy a társadalmi elégedetlenség, illetve a rezsimek arra adott reakciói – a jelenlegi helyzetben – éppen az USA ellenségeinek javát szolgálják.

Irán esetében a történelem segít a válaszadásban. Amennyiben az ajatollah és a keményvonalas vezetők engednének a tüntetők követeléseinek, ezt az ellenállás fokozódása követné csakúgy, mint az 1979-es forradalom során. Emellett az ország politikai földrajzának jellegzetességeiből adódik, hogy a centralizált hatalom meggyengülése is bármikor széthulláshoz vezethet, ahogy azt a Szeldzsuk Birodalom bukása is mutatja.

Putyin mozgástere – az iráni vezetéséhez hasonlóan – kifejezetten szűk. Tekintve, hogy a Föderációban az eliten belül jelentek meg háborúpárti, de az elnököt kritizáló hangok (erről itt írtunk), Putyin a gyengeség legkisebb jelét sem mutathatja.

Hszinek azonban nem kell a lehetőségek ilyen szintű hiányával megküzdenie. London szerint amennyiben a kínai elnök engedne a zero Covid policy intézkedéseiből, az segíthetne a kínai gazdaság stagnálásának megszüntetésében, valamint a KKP és a kínai nép közötti társadalmi szerződés helyreállításában is.

Összességében a kihívók belső válságai első pillantásra jó lehetőséget adnak az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítésére. Ennek ellenére az amerikai döntéshozóknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ellenséges államokban kialakuló társadalmi elégedetlenség kétélű fegyver lehet.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon