Moszkva egyik legfontosabb ütőkártyája az öreg kontinenssel szemben az a hatalmas mennyiségű gáz, amelyet az orosz vezetékek nyugatra juttatnak. Egyelőre csak az amerikai és katari cseppfolyós gázszállítmányok jelentenek drága és korlátozott alternatívát. De lehetséges-e, hogy Európa újabb, közelebbi gázforrásokhoz jut? A National Interest ad hírt egy érdekes török külpolitikai manőverről.
Törökország elvben hajlandó lenne segíteni abban, hogy az Izrael partjainak közelében kitermelt földgáz eljuthasson Európába, ezzel is növelve a kontinens energiabiztonságát.
Ankarának a török gazdaság mostani mélyrepülése miatt nagy szüksége van arra, hogy nyisson a külvilágnak az elmúlt években már-már elvesztett jóindulata felé. A legújabb manőverrel egyszerre tenne gesztust Izrael és Európa felé. A zsidó állammal a palesztin kérdés miatt nem túlságosan jó a kapcsolat, Jeruzsálem pedig a közelmúltban Görögország és Franciaország felé közeledett az Égei-tengeren kialakult feszült légkörben. Lehetséges, hogy Ankara most megpróbálja ezzel a sajátos manőverrel normalizálni a kapcsolatokat.
Izraelnek valóban jelentékeny mennyiségű földgáz tartalékai vannak partjai közelében, amelyek az elmúlt 10 évben lettek igazán kiaknázva.
Újabban Libanonnak és Jordániának is szállít már fűtőanyagot, ráadásul Szírián keresztül. Ez az üzletet pedig Szíria helyzetének megfelelően orosz beleegyezéssel hozták tető alá. Erdogan elnök ezzel a manőverrel próbálja magához csábítani az izraeli eladókat, nehogy még jobban Oroszország felé közeledjen a kérdésben Jeruzsálem.
Ha a komoly izraeli gáztartalékokat és Európát össze lehetne kötni, jelentősen enyhülne az orosz diplomácia nyomása az energiaellátással kapcsolatosan. Ez azt is jelentené, hogy az Oroszországgal kiegyezésre törekvő Németország pozíciói gyengülnének a nyugati szövetségen belül. Orosz és német nyomásra a tervvel kapcsolatosan tehát lehet számítani.
Ha Törökország esetleg tartósabban nyugati és ukrán-barát irányba fordul, valószínű, hogy nemcsak egyszeri felvetésként tartja meg a tervet, hanem komolyan törekszik majd a megvalósítására.
Kérdéses, hogy Franciaország és az Egyesült Államok mit szól majd ehhez. Párizs a görögök oldalán foglalt állást az égei konfliktusban, de számot kell vetnie azzal, hogy hosszú távon Ankara az erősebb a két fél közül, és katonailag is egyre nagyobb a fölénye. Vajon jó szemmel nézik majd Ankara megerősödését, ha ez a Nyugathoz való közeledést jelenti, vagy inkább kiütnék ezeket az új lehetőségeket a törökök kezéből? Annyi biztos, hogy az ukrán konfliktusnak mostantól megvan a maga sajátos, földközi-tengeri szála is, amely a továbbiakban, ha valóban komolyra fordul, meghatározó lehet a török-orosz-izraeli-nyugati diplomáciai játszmákban.
Az ukrán válsággal kapcsolatos további cikkeinket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
