Ahogy a Reuters hasábjaiban is olvashatjuk, Észak-Koreát áradások sújtják, és ezt az orosz elnök sem nézte tétlenül.
Vlagyimir Putyin ugyanis humanitárius segítségnyújtás szándékával közelítette meg a napokban Kim Dzsong Unt, aki azonban megköszönte, majd visszautasította az ajánlatot. A Nyugat pedig figyel: a virágzó barátság ugyanis elkerülhetetlenül impaktálni fogja.
Oroszország és Észak-Korea egy dologban kifejezetten hasonlítanak: pozíciójuk marginális a nemzetközi térben. Előbbinek az orosz-ukrán háború rontja az ázsióját, míg a távol-keleti köztársaság saját magát hermetizálta még a 20. században. Bár a legtöbb állammal fenntartanak minimum bilaterális kapcsolatokat, a nemzetközi közösség alapvetően pálcát tör mindkettejük felett. Észak-Korea további feszültséget szül a nukleáris energia (nem) békés felhasználását illetően is: 2006 óta többször robbantott hasadóanyag-alapú robbanószerkezetet, ezzel fenyegetve déli és keleti szomszédjait.
Észak-Korea az elszigeteltség ellenére több tucat országgal bilaterális kapcsolatokat ápol, de új barátja, a medve egyre inkább marginalizálódik.
A látszat ellenére azonban a távol-keleti diktatúra 2023 óta folyamatosan vágja el magát diplomáciai kapcsolataitól, ennek pedig gazdasági okai vannak: az adott országokban, pl. Spanyolországban már nem tudnak annyi hasznot a hazai GDP fejlesztésére fordítani, így a nagykövetségek bezárása tűnt a legjövedelmezőbbnek. Így, és egyéb faktorokból kifolyólag azonban a két nukleáris nagyhatalom egyre közelebb sodródik egymáshoz, hiszen akarva-akaratlanul szövetségesre lelnek egymásban. Észak-Korea és Oroszország számkivetettsége és rezsimjeiket illető hasonlóságaik hosszú távon nem sok jót prognosztizálnak a Nyugatnak: akár önálló nukleáris pólus is születhet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Biztonság- és védelempolitika, azon belül pedig nemzetközi kollektív biztonsági szervezetek terén sok újdonsággal kecsegtet a friss viszony:
érdemes megvizsgálni az észak-koreai kapcsolatokat a CSTO-val (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, oroszul: Организация Договора о Коллективной Безопасности), illetve ezt tovább vinni CSTO-NATO tengelyre.
Észak-Korea és a CSTO kapcsolatai főként Oroszország révén alakulnak. Mivel Észak-Korea nem tagja a CSTO-nak, nincs közvetlen katonai együttműködés, ám az Orosz Föderáció fontos szerepet játszik Észak-Korea nemzetközi kapcsolataiban és támogatásában. Ez a dinamika befolyásolja Phenjen helyzetét a nemzetközi porondon és annak képességét, hogy kapcsolatokat építsen ki és tartson fenn a globális politikai és gazdasági színtéren. Ezzel egyidőben a NATO-CSTO kapcsolatok jellemzően feszültek és versengőek, mivel mindkét szövetség saját geopolitikai érdekeit és biztonsági céljait követi. A két szervezet közötti együttműködés jelenleg politikai-ideológiai okokból kifolyólag korlátozott, és inkább a tagállamok közötti kétoldalú kapcsolatokra épül. Az elkövetkező években a kapcsolatok alakulása nagymértékben függ majd a globális politikai és biztonsági helyzet változásaitól.
2023: Oroszország (felső sor) és Észak-Korea (alsó sor) alapvető gazdasági adatainak összehasonlítása
Összességében elmondható, hogy Észak-Korea és az Orosz Föderáció barátsága baljós árnyat vet a Nyugatra.
A biztonságkereső spirál egyre mélyebbre gyűrűzése, a háborús eszkaláció és a nemzetközi politikai viszonyok egy olyan megoldásért, vagy megoldáscsomagért kiáltanak, amely deeszkalálná a felfokozott állapotot, stabilizálná a bilaterális, illetve multilaterális kapcsolatokat, továbbá előrelépéseket tenne fegyverzetellenőrzés és leszerelés tekintetében. Ez természetesen sok év munkája is lehet, illetve kifejezetten fontos, hogy a Nyugat is aktív dialógust folytasson a két latorral.
Szemlézte: Burzán Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
