Az emberi jogok helyzete nem csupán az elmúlt években, de az ezredforduló óta a nemzetközi kapcsolatok kritikus témájává vált. Az unipoláris világrend kihívói, azaz Kína és Oroszország, valamint a nyugati demokráciák között központi ütközőzónává vált az adott ország állampolgárainak emberi jogi helyzete, amely forró vitákat szül a nemzetközi porond majdnem minden szegletében. A Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin vezette rendszerek emberi jogokhoz való hozzáállásáról Kenneth Roth, a Human Rights Watch korábbi igazgatója írt a Foreign Policy hasábjain.
Az autoriter rendszerek egyik legfontosabb célja az éppen aktuális rezsim hatalmának biztosítása. Ez többnyire kéz a kézben jár a demokráciák által alapvetőnek tartott emberi- és polgári jogok visszaszorításával. Ezen jogok az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában szerepelnek, amit máig 168 állam ratifikált, köztük a Kínai Népköztársaság, valamint az Oroszországi Föderáció.
Tekintve, hogy az ENSZ az emberi jogok előmozdításának egyik fő helyszíne, kétségtelen, hogy a Kínában, valamint Oroszországban megfigyelhető jogkorlátozások nemzetközi szinten gyengítik ezen alapjogok helyzetét. Ezt megerősíti, hogy mindkét állam igyekszik kitérni a felelősségrevonás alól – különböző politikai és kommunikációs eszközök alkalmazásával.
A kínai stratégia
Az októberben harmadszor is hivatalba lépő Hszi Csin-ping rendszere valószínűsíthetően a korábbiaknál is erősebben központosítottabbá válik az következendő öt évben, hiszen a karizmatikus külpolitikához elengedhetetlen a belső stabilitás és a rendszer megkérdőjelezhetetlenségének erőskezű fenntartása. (Erről korábban ebben és ebben a cikkünkben írtunk)
Hszi saját rezsimjét azzal próbálja biztosítani, hogy igyekszik csökkenteni a kormányzat emberi jogvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit.
Tekintve, hogy Kínában kevéssé értelmezhetők az individumot megillető jogok a kollektivista társadalmi koncepció, valamint egyéb történelmi hagyományok következtében, a pekingi vezetés azon narratívát igyekszik előmozdítani, miszerint a gazdasági jólétért cserébe az állampolgárok kötelesek feladni ezen jogaikat. Roth szerint Kína esetében az egyetlen megoldást a nemzetközi nyomásgyakorlás jelentheti. Ezt azonban még az ENSZ keretein belül is nehéz megvalósítani.
Egyrészt Kína alapvetően szemben áll a nyomásgyakorlás koncepciójával, hiszen azzal érvel, hogy egy szuverén államot nem lehet megfosztani azon jogtól, hogy saját gondolatrendszerében értelmezze az emberi jogok fogalmát. Ezen narratíva egybeesik Kína geopolitikai stratégiájával, miszerint megkérdőjelezi az unipoláris világrend legitimitását, hiszen az USA hegemón szerepe sérti más államok szuverenitását.
Emellett Kínának a gyakorlatban is sikerült megakadályoznia, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában vizsgálatot indítsanak az ujgurok helyzetével kapcsolatban – egyelőre. Ezzel szemben – Roth szerint – azon államok száma, amelyek szembe helyezkednek Peking ujgurokkal kapcsolatos jogi visszaéléseivel, egyre növekszik. Ezt mutatja, hogy az ezzel kapcsolatos közös nyilatkozatokban résztvevő államok száma 2019 októbere (23 ország) és 2022 júniusa (47 ország) között megduplázódott.
Az orosz stratégia
Oroszország stratégiája az emberi jogi visszaélések kezelésére más típusú, mint a Kínai Népköztársaságé. Moszkva kevéssé próbálja elkendőzni polgárainak elnyomását, inkább azzal érvel, hogy a tevékenysége egyáltalán nem kirívó a nemzetközi rendszerben. Azaz
az információs hadviselés keretében más államok visszaéléseit igyekszik előtérbe helyezni, témát adva a nemzetközi médiának,
hogy inkább ezek kerüljenek a közvélemény elé, mint az oroszországi állampolgárok helyzete, vagy éppen az orosz csapatok által Ukrajnában elkövetett háborús bűnök.
A hasonló kampányok részeként olyan narratívák is középpontba kerülnek, amelyek teljesen elrugaszkodnak a valóságtól, azonban ezek célja nem az átlag olvasó meggyőzése, hanem inkább az összezavarás, valamint az infromációs térben való zajkeltés.
Mindezek ellenére az ukrajnai invázió kezdete óta az ENSZ berkein belül is történtek előrelépések. A Közgyűlés felfüggesztette Oroszország tagságát az Emberi Jogi Tanácsban, valamint létrehozott egy mechanizmust az orosz csapatok által elkövetett háborús bűncselekmények, valamint a Föderáción belüli elnyomás monitorozására.
The UN General Assembly has adopted a resolution calling for Russia to be suspended from the Human Rights Council.
— UN Human Rights Council (@UN_HRC) April 7, 2022
Via @UN_News_Centre https://t.co/mwrcduXaJk
Összességében kijelenthető, hogy az ezen rendszerek által elkövetett emberi jogi visszaélésekkel szembeni fellépés nehéz feladat, de nem lehetetlen. Ahogy a felsorolt tények mutatják, az ENSZ-hez hasonló nemzetközi szervezetek platformjai lehetnek az alapjogokat figyelmen kívül hagyó rezsimekre való nyomásgyakorlásnak, amely az eddigi korlátozott eredményeknél sokkal szélesebb körben érhet el sikereket.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
