2022 szeptemberének közepére stratégiai szintű fordulat következett be az orosz-ukrán háború menetében, miután az ukrán erők – mind a Nyugatot, mind az oroszokat meglepve – jelentős területeket foglaltak vissza Harkiv megye területén. Volodimir Zelenszkij elnök izjumi nyilatkozata szerint az ukrán csapatok „6000 km2-nyi földet szabadítottak fel az orosz megszállás alól”. Milyen hosszú távú következményeket hordozhat magával ez az előretörés? Megváltoztatja-e a háború kimenetelét, meghátrálásra kényszerítheti-e az orosz agresszort?
A katonai helyzet alakulása
Az Institute for the Study of War napi jelentése megmutatja, hogy az ukrán csapatok nagy mélységben képesek voltak előre nyomulni Harkiv megye területén. Szeptember 17-re elérték az Oszkil folyó vonalát (ennek szélessége nagyjából megegyezik a Szamoséval, azonban mélysége annak négy-hatszorosa, 2-3 méter között van), majd a Borova nevű településnél át is keltek azon. Borova körülbelül 20 kilométerre fekszik Luhanszk megye határától, amelyet az orosz csapatok – saját bevallásuk szerint – július óta tartanak ellenőrzésük alatt.
September 17 Assessment Highlight:
— ISW (@TheStudyofWar) September 18, 2022
Ukrainian forces appear to be expanding positions east of the #Oskil River and north of the Siverskyi Donets River that could allow them to envelop Russian troops holding around #Lyman. 1/3 https://t.co/l5bvXHjM1g pic.twitter.com/oQzD73crgP
A luhanszki határ elérése stratégiai jelentőségű veszteség volna az orosz vezetés számára, hiszen ez fenyegetné azon minimumcél elérését, hogy a luhanszki (és a donyecki) úgynevezett népköztársaság alkotmánya szerint elismert területeket biztosítsák ezen oroszbarát entitások számára. Az ISW munkatársai továbbá arra is felhívják a figyelmet, hogy úgy tűnik, mintha
az orosz csapatoknak nem volna ellenszere Ukrajna műveleteivel szemben, így további, csekély jelentőségű falvakat igyekeznek megszállni Donyeck megye területén.
A tehetetlenség komoly politikai következményeket von maga után, amelynek súlyát a Kreml is érzi: augusztus 26-án, csupán 16 nap szolgálat után menesztették pozíciójából az orosz hadsereg nyugati katonai körzetéért felelős parancsnokát, a Szíriát is megjárt Roman Berdnikov tábornokot.
Politikai következmények
Az ukrán erőknek meghatározó jelentőségű területeket sikerült visszafoglalniuk Oroszországtól, amely minden bizonnyal válaszút elé állította az orosz vezetést. Vlagyimir Putyin nem hagyhatja szó nélkül az ukrán előrenyomulást, hiszen ennek híre már oroszbarát csatornákon is megjelent.
Az orosz vezetés belpolitikai balanszírozásra kényszerül, hiszen a súlyosbodó veszteségek – a felszerelést és az élőerőt is ideértve – a további források felszabadítására ösztönöznék,
de kifejezetten kockázatos volna egy teljes- vagy részleges mozgósítás kivitelezése. Ahogy számos szakcikk is taglalja, az országos mozgósítással kapcsolatban sincs konszenzus az oroszok között: jelen vannak szélsőséges, az Ukrajna elleni teljeskörű háborút követelő nacionalista csoportok, illetve a jellemzően városokban élő, (felső-) középosztály tagjai, akik többnyire apátiával viszonyulnak a különleges katonai művelethez.
Természetesen a stagnáció vagy teljes mozgósítás tengelyen mozogva is találhatóak köztes megoldások, azonban ezek jelentősen megnehezíthetik a lakosság életét – mind a front közelében, mind távol attól. Tekintve, hogy a katonai sikertelenség nem fogadható el Oroszországban, így nem csupán az elnök, de a teljes szilovik és gazdasági elit rákényszerül arra, hogy valamilyen minimális sikert kisajtoljon az Ukrajnában zajló műveletből. Ahogy Tatiana Stanovaya fogalmazott, „Az életük, a jövőbeli karrierjük, és a biztonságuk forog kockán.”.
Bár az orosz elit – főként Medvegyev – több ízben is burkoltan fenyegetőzött atomtöltetek bevetésével, azonban ez tekinthető a legkevésbé valószínű forgatókönyvnek.
Amennyiben akár csak taktikai atomfegyver kerülne felhasználásra a fronton, az magában hordozná a putyini vezetés által sem kívánt eszkalációt, így a NATO-val való közvetlen szembekerülés veszélyét. Ezt mindkét fél, már a háború elejétől fogva, igyekszik elkerülni.
További lehetséges forgatókönyv lehet, hogy az orosz vezetés próbálja nem hivatalos úton pótolni a személyi állományt, azonban ehhez időre van szüksége, hiszen a frissen toborzottaknak minimális minőségű és idejű kiképzésen kell átesniük, hogy bármilyen harcértékkel rendelkezhessenek. Ezzel párhuzamosan elképzelhető, hogy Oroszország az ukránok morálját próbálja célba venni – több áldozatot követelő, civil infrastruktúra és intézmények elleni támadásokkal – így időt nyerve saját utánpótlása számára.
Emellett azonban más problémákkal is szembesülnie kell az orosz félnek, hiszen az ukránok katonai sikere új lendületet adhat a fegyverszállítmányoknak, mivel a nyugati vezetők kézzel fogható eredményét láthatják korábbi támogatásaiknak.
Ezt tovább fokozhatja annak a társadalmi sokknak a nyomása, amelyet az Izjum környékén található tömegsírok feltárása okoz.
A putyini vezetés további lehetősége, hogy a jelenlegi erőkkel csupán megtartani igyekszik az eddig elfoglalt területeket, és tavasszal újabb offenzívát indít, kihasználva az Európát érintő energiaválságból fakadó gazdasági gyengülést. Ezzel kielégítheti mindkét korábban említett társadalmi csoport – az apatikus középosztály, valamint a háborúpárti nacionalisták – igényeit is. Ezzel szemben az időjárási körülmények, vagyis az olvadás megkezdődése, valamint ennek hatása a gépesített haderőre és az utánpótlásra jelentősen megnehezítenék az orosz hadműveleteket. Emellett amennyiben a tél folyamán az orosz fél időt hagy a Nyugatnak Ukrajna további felfegyverzésére, akkor tavasszal egy modern felszereléssel rendelkező, harcolni kész ukrán haderővel kellene megküzdenie.
Összefoglalva tehát az orosz vezetés nehéz döntések előtt áll, amelyeken nem csupán az ukrajnai „speciális katonai művelet” sikere, de saját hatalmának fennmaradása is múlik.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
