1999-ben Magyarország belépett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe, vagyis a NATO-ba. Ezzel Hazánk a világ legerősebb katonai szövetségének a tagjává vált. Azonban nemcsak biztonsági garanciákat nyertünk a tagsággal, hanem kötelezettségeket is, amelyeket az elmúlt évtizedben egyre komolyabban vett a magyar vezetés. Legyen szó akár a Honvédség képességeinek helyreállításáról, békefenntartásról, illetve a NATO válságzónáiban való katonai jelenlétről. Ugyanis ezek a lépések mind a szövetség irányába való elköteleződésről árulkodnak.
A Szovjetunió felbomlását követően a magyar kormányok egyre inkább Nyugaton keresték az új szövetségeseket. Az orosz katonák kivonulását követően Magyarország visszanyerte a függetlenségét. Azonban a függetlenné vált országban a belpolitikai viták középpontjába került a NATO csatlakozás ügye. Ugyanis voltak, akik a semlegesség mellett foglaltak állást, ezzel szemben az akkor meghatározó pártok (MDF, SZDSZ, FIDESZ, MSZP) a semlegesség helyett a Nyugattal való kapcsolatok elmélyítése mellett érveltek.
A semlegesség kérdésköre mai napig sokak számára vonzó lehet. Azonban kevés ország nevezheti magát nemzetközi jogilag semlegesnek. Ugyanis, ahhoz, hogy valamelyik országot semlegesnek nevezzünk (nemzetközi jogi értelemben), ahhoz szükséges a nagyhatalmak garanciája.
Azonban, ha a nagyhatalmi tényezők ezt nem lépik meg, akkor nem beszélhetünk ténylegesen semleges államról. Ennek a feltételnek igen kevés ország felel meg, ugyanis Svájc 1815 óta, míg Ausztria 1955 óta nevezhető katonailag (!) semleges országnak.
1999-ben népszavazás útján döntöttek a magyarok a szövetségbe való belépésről. A délszláv háborúk pedig elősegítették ezt a folyamatot. Az időzítés sem volt véletlen, hiszen éppen 1999-ben zajlott a koszovói háború. A Nyugat pedig a konfliktusba való beavatkozást választotta, amelynek következtében NATO szinten végrehajtott bombázások sora indult el Szerbia ellen.
Magyarország a délszláv háború során vált fontossá a Nyugat számára, mivel a légi műveletek kivitelezésére igencsak szükségessé vált a magyar légtér és a pápai repülőtér használata. A magyar geopolitikai adottságok mind megkerülhetetlenné teszik hazánkat. Ugyanis a Kárpát-Medence infrastruktúrája mai napig Budapest centrumú, emiatt pedig Magyarország egy megkerülhetetlen szereplő a NATO keleti szárnyán.
Magyarország nemcsak az élvezője a szövetségnek, hanem annak cselekvője is. Ugyanis az Egyesült Államok iraki és afganisztáni „kalandjai” után létrejött légüres térben a magyar Honvédség is megjelent, mint békefenntartó. A magyar fél ráadásul nemcsak NATO-s, hanem az Európai Unió, illetve az ENSZ égisze alatt vezetett missziókban is részt vesz. Így magyar katonák jelen voltak Irakban, Afganisztánban, Koszovóban, sőt még Maliban is.
A térképen látható, hogy Magyarország számára meghatározó a Balkán, Közel-Kelet és Afrika állapota. Ez a fajta attitűd a magyar történelmi és geopolitikai tapasztalatokból származik. Hiszen a Kárpátok északi és keleti vonulatai alapvető stratégiai védelmet jelentenek. Azonban a déli területek kevésbé védettek, emiatt a tőlünk délre zajló politikai események meghatározóak. Nem véletlen az sem, hogy éppen a délszláv háborúk hatására vált Magyarország a NATO tagjává. És az sem véletlen, hogy pont ezekben az országokban vannak jelen magyar katonák, hiszen a magyar stratégia számára meghatározó az instabil országokban zajló békemissziók megsegítése. És nem kell messzire mennünk, gondoljunk csak akár Boszniára, vagy éppen Koszovóra.
A NATO tagjaként a magyar Honvédség rengeteget fejlődött, ugyanis a szovjet típusú-sorozott tömeghaderőből egy nyugati mintájú professzionális-tartalékos haderővé tudott átalakulni. Igaz, ehhez több külpolitikai eseményre is szükség volt, hiszen a 2000-es európai trendeknek megfelelően Magyarország is jelentősen leépítette katonai képességeit. Elég csak a szovjet korból megörökölt önjáró lövegek (2S1 Gvozdika), vagy éppen a gyalogsági harcjárművek (BMP 1) tömeges eladására gondolni. Ezzel komoly képességektől (és költségektől) „szabadult” meg a magyar vezetés a 2000-es évek közepén.
Azonban a 2008-as grúziai, majd a 2014-es ukrajnai orosz katonai műveletek rámutattak az európai haderők elmaradottságára. Voltak államok, amelyek már 2015, vagy 2016-ban komoly terveket fektettek le védelmi képességük fejlesztése érdekében. A térségünkben ilyen volt Magyarország mellett Lengyelország és Románia is.
Ráadásul a 2016-ban kezdődött magyar haderőfejlesztés nemcsak azért iránymutató a térségben, mert megcélozta a szovjet/orosz eredetű eszközök lecserélését nyugatira (kompatibilitás érdekében!); hanem azért is, mert a tervezet képes volt egybe forrasztani a magyar gazdasági, katonai és geopolitikai érdekeket. Ugyanis a magyar haderőfejlesztés nem merült ki eszközök beszerzésével. A komplex stratégia a hadiipari képességek fejlesztését is szorgalmazta. Ennek köszönhetően a hazai önellátás (várpalotai lőszergyártás), munkahelyteremtés, know-how, kutatás és fejlesztés is jelentősen hozzájárulhat Magyarország erősödéséhez a NATO-n belül.
Magyarország a szövetség tagjaként ugyan korlátozza önmagát, hiszen kötelezettségeket vállalt. Azonban a magyar érdekek rengetegszer egyeztek meg a szövetség érdekeivel. Legyen szó akár, az európai status quo fenntartásáról, vagy éppen a békemissziókon való részvételről.
A NATO védelmi szövetség ráadásul az elrettentés eszközével élve sikeresen tudta a tagok számára biztosítani a békét. Gondoljunk csak a Balkánra, a görög-török ellentétekre, vagy éppen a Baltikumra.
Ez pedig annak köszönhető, hogy a szövetség olyan gazdasági és katonai hatalmakat tart egyben, mint az Egyesült Államok, Franciaország, az Egyesült Királyság vagy éppen Törökország.
Magyarország a NATO tagságával sokat nyert, azonban a szövetség számára is rendkívül fontos a magyar tagság. A magyar katonai missziók, a haderőfejlesztés, a szövetség keleti szárnyának biztosítása (balti légtér) és a magyar infrastruktúra mind kiemelt szereplővé teszik hazánkat a térségben. Ráadásul Magyarország rendkívül korszerű eszközökre tudott szert tenni az elmúlt években. Példa erre a német eredetű Pzh 2000-es önjáró löveg, a Leopard 2A7+, vagy éppen a svéd eredetű Jas 39 Gripen. Nyilván nem a 9,6 milliós Magyarország lesz a legerősebb katonai hatalom a térségben, ugyanis azt a pozíciót valószínűleg a 40 milliós Lengyelország tölti majd be. Azonban az biztos, hogy Magyarország a jövőben egy rendkívül modern haderőt tud kiépíteni a szövetség keleti szárnyán, amely egyértelműen erősíti térségünk stabilitását.
Írta: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
