Blog

A Baltikum legsikeresebb országa sündisznó-stratégiára váltott

Észtország villámgyorsan fegyverezi fel hadseregét, hogy ha kell, Oroszország torkán akadjon. Miközben relatíve nagy összegeket küld Ukrajnának, a harci eszközöket magának tartogatja.

Észtország villámgyorsan fegyverezi fel hadseregét, hogy ha kell, Oroszország torkán akadjon. Miközben relatíve nagy összegeket küld Ukrajnának, a harci eszközöket magának tartogatja.

Észtország története régóta összefonódik az orosz hódításokkal. A kis baltikumi ország őrzi a Finn-öböl bejáratát délről, amelynek vízi útja Oroszország egyik legfontosabb városához, Szentpétervárhoz vezet. A későbbi Oroszország egyik fontos városát jelentő Novgorod már a kora középkorban vetélkedett a területért a dánokkal, majd a Livóniai Kardrend német lovagjaival. Később a svédekkel vívott hosszas küzdelmet a lassan egységesülő Oroszország a 16. század elejétől egészen 1704-ig, amikor Narvát, a térség akkori központi jelentőségű erődjét elfoglalta Nagy Péter cár. A későbbi ország területe csak ekkor került orosz igazgatás alá, amely alól 214 évvel később került ki, 1918 novemberében. A kis ország hevesen őrizte függetlenségét. Röviddel annak kikiáltása után például egy, az akkori orosz bolsevik kormányt megdönteni kívánó expedíció indult ki a területéről Jugyenics tábornok vezetésével. Ezt az észtek támogatták, azonban Jugyenics veresége után a visszamenekülő „fehéreket” – ahogy a kommunisták ellenségeit nevezték – internálták, hogy ne kerüljenek konfliktusba Moszkvával. Már ekkor hajlandók voltak a legkomolyabb stratégiai ellenlépésekre és a legkeményebb kompromisszumokra is függetlenségük érdekében.

Ma ismét a nyílt ellenségességé a szó. Észtország egy jelentős orosz kisebbség otthona keleti határai mentén, amely, mint Ukrajna esetében is, felhasználható ürügyként az ország lerohanására.

2007-ben szovjet emlékművek eltávolítása után Észtországot a posztszovjet térségben először érte általános kibertámadás Oroszország részéről. Így nem csoda, hogy a kis állam az ukrajnai konfliktus kitörése óta éberen követi az eseményeket, és minden eshetőségre felkészül.

Az észtek hozzáállására a legjellemzőbb az Ukrajnának nyújtott támogatás mértéke és jellege. Észtország folyamatosan világelső a Kijevnek nyújtott GDP-arányos támogatást illetően. 2022 novemberi adatok szerint ez az összeg nem kevesebb, mint a bruttó nemzeti össztermék 1,1%-a, ami arányosan több, mint amit egyes NATO-országok a saját védelmi költségvetésükre fordítanak. Ha a nyilvános adatok alapján becsülünk, ez a támogatás egyébként 400 millió USD-nak felel meg.

Észtország viszont sokkal kevésbé lelkes, ha fegyverexportról van szó.

Ami a nehézfegyvereket illeti, mindössze 7 páncélozott járművet és másfél tucat löveget adott át Kijevnek, más kategóriákban nem is szerepel. Miközben ez a mennyiség a tüzérség esetében az ország erejének 15%-a, Nagy-Britannia például 25%-át (!) adta át tüzérségi eszközeinek, Csehország pedig egyenesen a 40%-át. Észtország támogatása tehát nem kevés, de messze elmarad a pénzügyi támogatásától.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy a kis ország maga is erőteljesen igyekszik felfegyverkezni. Az Ukrajnának nyújtott támogatás mellett a GDP fél százalékával, 1,6 milliárd dollárral növelték a védelmi költségvetést, és ezt jelentős mértékben fegyverkezésre költik. Még a háború előtt vásárolt 24 önjáró löveget Dél-Koreától, de most, 2023 elején újabb 12 K9 lövegre kötött szerződést

A konfliktus egyéb sztárfegyvereit illetően még szeptemberben vásárolt Piorun vállról indítható légvédelmi rakétákat, és most, 2023 első negyedévében várható a döntés egy nagyobb légvédelmi rakétarendszer megvásárlásáról. A nagy eredményeket demonstráló HIMARS-ból is rendszerbe kíván állítani Tallin 8 darabot, ez 2024-ben várható. Ez a HIMARS ráadásul a 300 kilométer hatósugarú ATACMS rakétákkal is fel lesz szerelve, amelyekből még Ukrajna sem kapott, számtalan kérés ellenére sem. A kézi páncéltörő eszközöket illetően pedig a leendő NATO-tag Svédországtól vásárolt M4 Carl Gustaf hátrasiklás nélküli lövegeket.

Észtország döntött arról is, hogy a továbbiakban a határainál próbálja megállítani az esetleges orosz inváziót, nem hagy időt a támadás kifulladására észt területen.


Az ukrán területeken végrehajtott pusztítás fényében ez egy érthető elképzelés, de a kordonszerű védelem az orosz hadsereggel szemben mégis elég komoly vállalást jelent. Az ország történetének fényében ugyanakkor az észtek elszántak abban a tekintetben, hogy a lehető legjobban elrettentsék az oroszokat, s ha harcolni kell, a lehető legnagyobb kárt okozzák az ellenfélnek.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon