Ignácio Lula da Silva, a brazil Szociáldemokrata párt jelöltje, korábbi államfő néz szembe Jair Bolsonaroval az őszi brazil választásokon. De akármennyire is pártolja a mainstream média, nem feltétlenül esélyes, és nem is illik bele a nyugati liberális mainstream pozitív sztereotípiáiba - írja az American Conservative.
Úgy tűnik, Dél-Amerika legnagyobb országának lakói visszavágynak egy végtelenül korrupt szocialista uralma alá. Ignácio Lula da Silva, a népszerű szakszervezeti aktivista 2002 és 2010 között egy bőséges jóléti juttatásokkal operáló, de a saját zsebeit szintén jócskán kitömő kormányzatot vezetett Brazíliavárosban. Utódja, Dilma Rouseff 2014-es korrupció miatti bukása után ő maga is börtönbe került, és csak eljárásjogi hibákra hivatkozva engedték ki. De ekkor már a 2018-ban győztes Jair Bolsonaro volt az államfő. 2022-ben az a feladata a brazil szocialisták veteránjának, hogy október 2-án megmérkőzzön a konzervatív jelölttel, és megnyerje harmadik elnökválasztását is.
A Time magazin - mintegy a mainstream nyugati baloldal képviseletében - maximálisan a baloldali Lula mellett áll ki. Sajátos álláspont ez, és nem mentes az amerikai baloldal bűntudatától. A korábban félgyarmati sorban tartott dél-amerikai országok részben Amerika okozta súlyos társadalmi egyenlőtlenségeinek, úgy érzik, baloldali kormányok az orvosságai, amelyek majd mindezt megváltoztatják, és így Amerikát is megváltják súlyos örökségétől.
Ezt, az imperializmus miatti bűntudatot azonban a latin-amerikai baloldal is érzékeli és felhasználja, évtizedek óta.
Az „észak-amerikai szervezésű puccs” egy gyakori jelszava azoknak, akik be akarják feketíteni az őket megbuktató politikai erőket. Az 1989 előtti államszocialista Magyarország például rendszeresen beleesett abba a csapdába, hogy a szocialista sajtója lelkesen lehozott minden létező latin-amerikai forradalmat „észak-amerikai puccs”-nak titulálva, támaszkodva az adott országban aktuálisan megbuktatott politikai oldal harsány propagandájára. Ezek után kínos volt jó kapcsolatokat építeni az újonnan hatalomra került kormánnyal, vagy ha éppen kiderült róla, hogy baloldali, még haladónak is nyilvánítani…
A brazil baloldal is használja és használta az észak-amerikai puccs toposzát rámutatva, hogy az FBI is részt vett a baloldali brazil kormányt megbuktató „Kocsimosó” műveletben 2014-ben. Szerintük az Obama-kormány szándékosan takarította el Dilma Rousseff kormányát, hogy ezáltal neki jobban tetsző jobboldali kormányt emeljen hatalomra.
Az American Conservative éppen ezért felhívja a figyelmet, hogy
a latin-amerikai és így a brazil baloldal nem olyasvalami, aminek segítésével az amerikai liberálisok biztonságosan leróhatják a bűntudatukat. Lula is markánsan Amerika-ellenes, oroszbarát, elítéli Zelenszkijt és felrója Amerikának, hogy nem tett eleget a háború megakadályozásáért.
Ezenkívül erősen nacionalista, más területen sem érdeklik a nyugati politikai célok. Miközben Bolsonaro jogosan kapott kritikákat az Amazonas-medence értékes esőerdejének irtásáért és az őslakosok jogainak nem megfelelő védelméért, Lula sem lelkesedik a klímapolitikáért: erősen támogatja a brazilok számára olcsó és kézenfekvő hazai olaj és földgáz használatát, amíg egyértelműen jobb energiaforrás nem áll rendelkezésre.
Lula alapvetően klasszikus baloldali: számára támogatói, a munkásrétegek jóléte a fontos. Ezért nem barátja a nyugati mainstreamnek, mert az számára imperialista. Nem kedveli a klímapolitikát, mert elszegényíti legfontosabb szavazóit. És
nem rajongója az identitáspolitika legfőbb szólamainak sem: szavazói számára mindez extrém, legyen szó a melegjogokról és az abortuszjogok támogatásáról.
A fejlődő országok baloldala, és így az egyik legerősebb, a brazil baloldal, nem barátja a Nyugat liberalizmussal összemosódott baloldalának. Legyen bármekkora is a bűntudat, a liberális mainstream rossz lóra tesz, amikor a baloldalt várja befutónak az őszi választásokon Brazíliában.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
