Egy évvel a capitoliumi zavargások után Declan Leary a történtek tanulságairól ír az American Conservative hasábjain.
Melyek a Capitolium 2020. január 6-i ostromának a tanulságai, egy évvel a történtek után? Az American Conservative szerzője szerint főleg az, hogy a hatalomban lévő eliteknek a tömegek dühének okai ellen kellene dolgozniuk.
Leary cikke elején kifejti: egy évvel ezelőtt ő is ott volt a Capitolium lépcsőin, újságíróként megfigyelve, mi is történik. Amikor kezdte megunni a látványt, akkor kezdték a rendőrök verni a tüntetőket, majd elszabadult a pokol: a káosz órái következtek, majd a zavargók elkezdtek elszivárogni a helyszínről. Egy nőt lelőttek az épületben. A szerző visszaemlékezik, hogy
azóta, amikor e témáról ír, az olvasók egyik fele dühös, mert szerintük ő együtt érez a "lázadókkal", a másik felének pedig az nem tetszik, hogy nem fest eléggé előnyös képet a "hősies hazafiakról", akik a Capitolium ellen vonultak.
Leary kifejti: ő nem akar a zavargások kezdeményézőinek védelmére kelni, főleg azért nem, mert nem tisztázott eléggé egyes rejtélyes figurák tevékenysége és szerepe a történtekben. Ugyanakkor nem akar pánikolni sem a "demokrácia szentélyének megszentségtelenítése" miatt, főleg, mert nem gondolja, hogy a demokrácia szentélyeket érdemelne.
Az American Conservative szerzője szerint a liberális elit abszolút felnagyította a történtek jelentőségét - a New York Times egyenesen arról ír, hogy mostantól "minden nap január 6-a", ebben pedig nem akar a támogatójuk lenni. Leary úgy látja, a liberális establishment most már a demokrácia elleni támadásként értékel minden, józan ész mentén születő republikánus javaslatot szerte az országban.
Leary szerint a liberálisok szemlélete már ott tart, hogy a hegemóniájukat érő minden kihívást nagyjából a felhőkarcolóba repülőt vezető terrorizmusként értékelnek.
Így lesz a capitoliumi, közepes szintű vandalizmusból és zavargásból a 21. századi Amerika meghatározó válsága.
A szerző úgy látja: volna másért dühösnek lenni. Mondjuk a gyógyszertúladagolásban meghaló amerikai tömegek miatt. Vagy a bezuhanó születésszámok és növekvő válási számok miatt. Vagy az amerikai oligarchia választási manipulációi miatt.
"Az uralkodó osztály szerint semmi másért nem lehet dühösnek lenni, csak a tömegek dühe miatt. Nem csoda, hogy a capitoliumi dühkitörés ilyen meglepetést okozott nekik - és az sem meglepetés, hogy az elmúlt egy évben szinte semmi nem történt a tömegek dühének enyhítése érdekében" - zárja sorait Leary.
Szemlézte: RG
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
